Blog

Írások a Mosoly Alapítvány mese- és művészetterápiás foglalkozásairól, szakmai munkájáról

Aug
28
2020

Meseterápia és testtudat III.

Ha nem akarunk előre meghatározott ideális testtartásokkal dolgozni a meseterápiában, mint ahogy azt az előző cikkben a jóga ászanákkal bemutattuk, hanem inkább az aktuális belső állapotot tükröző, improvizáción alapuló technikákat részesítjük előnyben, akkor a mozgás- és táncterápia eszköztárából meríthetünk feladatokat.

A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia (PMT) például egy olyan testtudati módszer, mely az egészségmegőrzésen túl pszichoterápiás eljárásként is hatékony. A test-elme egységet alapul vevő irányzatot Merényi Márta dolgozta ki a 80-as években (Merényi, 2004). A legtöbb hagyományos és modern testtudati technika alapvetően magányos tevékenység, a gyakorló áll a középpontban. A PMT-ben viszont a testtudati figyelem csak az egyik alappillér, a kapcsolati munka (páros és hármas gyakorlatokban) és a kiemelt térben való alkotás is erős hangsúlyt kap.

A PMT olyan pszichoanalitikus szemléletű csoportterápia (Merényi 2004), mely sokat magába épített a hagyományos és modern testtudati rendszerek tudásanyagából. Hatással volt rá a jóga, a tai chi chuan, a modern táncirányzatok és még számos testtudati megközelítés. Míg a hagyományos testtudati rendszerekben kötött mozgásformákat tanulnak a gyakorlók, addig ez a módszer az improvizációra épít, és abból a tudásanyagból merít, ami a testben van elraktározva. A módszer a Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesület szakemberei által szervezett képzésben elsajátítható, vagy önismereti céllal kipróbálható.

A PMT felnőttekkel végzett alkalmazásában a terapeuták olyan mozgásos instrukciókat adnak valamilyen testtudati fókusz megtapasztaltatására, melyek vagy konkrét testrésszel (pl. gerinc, végtagok, kezek) kapcsolatosak, vagy egy elvontabb, testi érzethez köthető fogalommal (pl. egyensúly, támasz, személyes tér, utak stb.). A módszer gyerekekre szabott változatában, mivel ezekkel az elvont fogalmakkal a gyerekek még nehezen birkóznának meg, konkrétabb képekkel, szimbólumokkal könnyíthetjük meg a munkát.

Egy példával megvilágítva a két munkamód közötti különbséget, egyben az is bemutatható, hogy milyen lehetőségeket rejthet a PMT a meseterápiás foglalkozásokon. Az utakkal való munka a felnőttekkel például úgy nézhet ki egy bemelegítő gyakorlatban, hogy először megfigyelhetjük a saját járásunkat, a járásunk ritmusát, ezt lassíthatjuk, gyorsíthatjuk, majd találhatunk egy komfortos tempót. Ezután kinézünk egy pontot a térben valahol, amihez különböző módokon juthatunk el: lassan-gyorsan, egyenes vonalon vagy girbe-gurba úton, előre vagy hátrafele haladva, nyitott vagy csukott szemmel stb. A gyerekekkel ugyanez a gyakorlat sokkal jobban működhet, ha konkrétabb képekkel, szimbólumokkal, mesével fűszerezzük a feladatokat. A különböző járásmódoknál behozhatunk jellegzetes állatokat: hogyan halad a lassú lajhár, a puhaléptű macska vagy a szökkenő gazella, hogyan ugrál a béka vagy a nyúl stb. Az utak járásánál mehetnek vándorútra, hegynek fel, völgybe le, sziklákon mászva, vízben gázolva, jégen csúszkálva, farönkökön ugrálva, pallón egyensúlyozva, nehéz tarisznyát cipelve, repülő szőnyegen süvítve, bekötött szemmel, és a lehetőségek száma sokáig folytatható lenne még. Mindezek a könnyítések a testi érzetek szintje mellett a szimbolikus szintet is megmozgatják, és lehetővé teszik a gyerekek számára, hogy e kettőt összekapcsolják.

Egy meseterápiás foglalkozás bevezető szakaszában ezek a testtudati feladatok sokat segíthetnek az adott mesére való ráhangolódásban, vagy később akár a mese feldolgozásának folyamatában is jól alkalmazhatók. A PMT-vel támogatott meseterápiában az egyéni testtudati munka során megélhetők, megtapasztalhatók a történetekben szereplő segítők vagy károkozók, vagy a különböző mesei próbatételek minőségei. De mindezeken túl ebben a módszerben a társakhoz való kapcsolódás, a páros és hármas gyakorlatok további lehetőségeket nyitnak ki a terápiás intervenciók számára.

A PMT páros gyakorlataiban az egészen finom érintéstől az erőteljesebb támaszkodásig, vagy az egymásnak feszüléstől a másik mozdulataira való érzékeny hangolódásig sokféle kapcsolódási módot lehet kipróbálni. Az ezekkel való kísérletezés párhuzamba állítható a mesehősök segítőkkel, károkozókkal, és más szereplőkkel való viszonyával. A gyakorlatok testi szinten teszik megtapasztalhatóvá azokat a kapcsolódási módokat, amelyekkel a különböző próbatételeken az életben vagy a mesékben sikerrel túljuthatunk. A testtudati fókuszok közül a támasszal való munkát például fel lehet építeni úgy is egy gyerekterápiás mese foglalkozáson, hogy arról adjon egy testi élményt, hogy hogyan tudok jól segíteni, támaszt adni, és hogyan tudnak nekem támaszt adni. Milyen, ha csak a mozdulatlan föld a támaszom a vaksötétben a Fekete tenger hetvenhetedik szigetén, és milyen az, ha van egy táltos lovam, akire támaszkodhatom, aki felrepíthet a felhők fölé?

Még sok példán keresztül lehetne inspirációkat adni ehhez a megközelítéshez, sokféle módszer lehet alkalmas arra, hogy a testtudati szemléletet és gyakorlatokat beleépítse a legkülönbözőbb terápiás módszerekbe. A pszichodráma lényegében ugyanezt az elvet használja ki, hogy nemcsak képzeletben lesz valaki egy mese hőse, hanem megelevenedik a szereplő, és aktív mozgás, cselekvés közben tapasztalja meg a gyerek, hogy milyen egy másik ember, állat növény vagy egyéb lény, természeti jelenség bőrébe bújva létezni, és a világhoz kapcsolódni. Amit a felnőttek inkább képzeletben játszanak le, azt a gyerekek a pszichodrámában (Kende 2003) vagy más mozgásos folyamatban jelenítik meg. A belső folyamataik eljátszása a gyerekeket abban is segíti, hogy azokat könnyebben meg lehessen érteni és feldolgozni.

A testi tapasztalatok ilyen fajta, szimbolikus jelentést generáló működésmódjával visszajutunk a testesült elme, és a metafora elmélet megállapításaihoz, ahonnan elindultunk a gondolatmenetünk elején. Mindezekkel a példákkal azt szerettük volna bemutatni, hogy a különböző testtudati technikákban való elmélyedés, mennyire gazdagíthatja a szakemberek terápiás munkáját, bármilyen módszerben is képződtek. A verbális és a nonverbális terápiás módszerek, valamint a testtudati szemlélet és gyakorlatok együttes alkalmazása egyszerre fokozhatja a hatékonyságot, és nyithat meg egy színes, élettel teli világot a gyerekek terápiájában.

Irodalom

Jarovinszkij V., Kiss T. C. (2016): Mozgás és tánc terápiás alkalmazása gyerekeknél. In: Billenések – Tanulmányok a dinamikus szenzoros integrációs terápia köréből. Budapest, Oriold és Társai Kiadó, 63-103.

Kende B. H. (2003): Gyermekpszichodráma. Budapest, Osiris Kiadó.

Merényi M. (2004): Mozgás-és táncterápia Pszichoterápia 13. évfolyam 1. szám, 4-15. o.

Adója 1 százalékával támogassa a Mosoly Alapítvány munkáját. Az adóbevalláshoz szükséges nyomtatványt itt találja.

Adományozok

  Adatkezelési tájékoztatóPrivacy Policy

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás