Szerző: Rábainé Domszky Zsófia

Előző cikkünkben az öko-művészetterápia kapcsán szót ejtettünk a természetben található anyagok művészeti célú felhasználásáról. Mostani írásunkban mélyebben foglalkozunk az anyagok etikus begyűjtésének módjával, valamint azzal a szemléletmóddal, melyben az élővilágot társunknak, tanítónknak tekintjük és a kölcsönösség elve szerint viszonozzuk ajándékait. Ehhez segítségül hívtuk egy indiántörzs ma élő leszármazottját, aki gyönyörű, lírai hangvételű könyvében a városi ember számára érthető formában adja át az ősi tudást.

Idei első cikkünkben bemutattuk, hogy a Mosoly-terapeuták hogyan hívják segítségül ösztönösen a természetet vagy annak egy-egy elemét a terápiás munkájukban. A gyakorlati példákon tartva a fókuszt jelen cikkünkben sok színes példát mutatunk be arról, hogyan használhatjuk a természetet a terápiás munkában. Ehhez dr. Amanda Alders Pike amerikai művészetterapeuta, a Florida Művészetterápiás Társaság korábbi elnökének, Az öko-művészetterápia a gyakorlatban (Eco-Art Therapy in Practice) című könyvét hívjuk segítségül.

Az előző évet a Mosoly terapeuták természethez kötődő saját élményeinek megosztásával zártuk.  Idei első cikkünkben ezen az úton haladunk tovább: terapeutáink szakmai tapasztalatából merítve azt mutatjuk be, hogyan hívják segítségül a természetet vagy annak egy-egy elemét terápiás munkájukban.

A természettel való kapcsolódás negyedik útjára lépve elérkeztünk az Érzelmeken keresztüli kapcsolódáshoz. Útitársunk ezúttal a zene lesz, mely felszabadítja az érzelmeinket, de megtartó erejénél fogva feldolgozni is segít azokat. Ez különösen fontos lehet, ha olyan nehéz érzelmekkel küzdünk, mint a természet pusztulása miatt érzett düh vagy gyász. Alábbi cikkünkben a zeneterápia útján kalandozva eljutunk a természet hangjai iránti érzékenyedéstől a zokogó Földnek írt dalokig.

A természethez kapcsolódás öt útját bejáró cikksorozatunk most következő állomásán a szépséggel és a szabadban átélhető esztétikai élménnyel foglalkozunk. A cikk első részében evolúciós szempontból vizsgáljuk meg, miért tartunk egyes dolgokat esztétikusabbnak. A felhozott példákkal iránymutatást szeretnék adni arra, hogy egy szabadtéri művészetterápiás foglalkozáson a páciensek által szépnek talált természeti jelenségek hátterében milyen pszichológiai tényezők állhatnak, ezek megértése ugyanis segítheti a terápiás folyamatot.

Előző cikkünkben elméleti szempontból közelítettük meg a természeti környezethez kapcsolódás különböző szintjeit és a mélyebb kapcsolódás jótékony testi és lelki hatásait. Jelen írásunkban egy olyan gyakorlati szakember osztja meg velünk a tapasztalatait, aki szakmai útja során végigjárta ezeket a szinteket és egyre tudatosabban tekintett az erdőre társterapeutaként.

Közelednek az ünnepek: zsúfolt buszokon rohanunk egyik boltból a másikba, projektzárás van és hajt a főnök, a gyerek meg pont most betegszik le…  Mintha ilyenkor, év végén még több stressz érne minket, mint máskor. Pedig a karácsony az elcsendesedés, befelé fordulás időszaka, a szeretet ünnepe. Hogyan tudunk kicsit kilépni ebből a hajtásból és valóban szeretettel, türelemmel fordulni egymás felé? 

Folytatjuk a beszélgetést Dr. Pálinkás Judit lovasterapeutával. Az előző részben megtudhattuk, hogyan tudja segíteni a ló a sérült, beteg pácienseket. A következőkben az is kiderül, hogy mit tud megmutatni a ló azoknak, akik „csak” jobb szülők vagy éppen hatékonyabb vezetők szeretnének lenni.

A lovas pszichoterápiában rejlő lehetőségekről korábban már beszélgettünk Dr. Szentes Annamáriával, bemutatva, hogy a módszer kombinálása meseterápiával és gyermekpszichodrámával milyen komplex terápiás élményt nyújthat a gyerekeknek. A ló, mint terápiás segítő, fontos szerepet tölt be olyan módszerekben is, mint a hippoterápia és a lovas coaching. Dr. Pálinkás Judit lovasterapeuta, lovas coach a Mosoly Alapítvány szervezésében is éveken át vezetett lovasterápiás foglalkozásokat látássérült, halmozottan sérült gyermekeknek Debrecen közelében. Rábainé Domszky Zsófia a Mosoly munkatársa készített vele interjút, amely bepillantást enged a különböző lovas módszerekbe, a lovak és emberek rejtelmes kapcsolatába, miközben az is kiderül, hogyan válhat ez a kapcsolat terápiássá.

Folytatjuk a beszélgetést Pap Erikával. Interjúnk korábbi részeiből kiderült, hogyan hatottak a korai olvasmány élmények, az egyetemi évek és külföldi tanulmányutak Erika pályájára, illetve hogyan született meg a Murmó központ. Most azokról a terápiás módszerekről lesz szó, melyeket külföldön sajátított el.

Folytatjuk az interjút Pap Erika, klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológussal a Murmó központ létrehozásáról, a Lotilko programról és a Mosoly Alapítvánnyal közös szakmai szemléletmódról.

Korábban beszélgettünk Komáromi Erzsébet képzőművészet-terapeutával, aki éveken át dolgozott együtt Pap Erikával.  Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetből indulva közösen álmodták meg a Murmo terápiás központot, együtt kutatták a Hatképes történet módszerében és a képzőművészetterápiában rejlő gyógyító lehetőségeket. Szakmai életük olyan sok szálon fonódik össze, hogy nem is lehet egyiküket a másik nélkül említeni.