A természettel való kapcsolódás negyedik útjára lépve elérkeztünk az Érzelmeken keresztüli kapcsolódáshoz. Útitársunk ezúttal a zene lesz, mely felszabadítja az érzelmeinket, de megtartó erejénél fogva feldolgozni is segít azokat. Ez különösen fontos lehet, ha olyan nehéz érzelmekkel küzdünk, mint a természet pusztulása miatt érzett düh vagy gyász. Alábbi cikkünkben a zeneterápia útján kalandozva eljutunk a természet hangjai iránti érzékenyedéstől a zokogó Földnek írt dalokig.

A természethez való kapcsolódás öt útjából (Lumber és munkatársai 2017) kettőn már jártunk a Mosolyblog előző cikkeiben: először a természeti szereplőkkel való közvetlen fizikai, valamennyi érzékszervet bevonó kapcsolatba lépést mutattuk be egy személyes hangvételű interjúban, majd a szépséggel és a szabadban átélhető esztétikai élménnyel foglalkoztunk. E két út bejárásakor már többször felbukkant az a tapasztalat, melyet kutatások is alátámasztanak, hogy a természet jelenségeivel való tudományos ismerkedés vagy akár egy felszínes nézelődéssel töltött séta, bármilyen szép tájon is történjen, önmagukban nem elegendőek a környezethez való erős kötődés létrehozására. A természet iránti mély érzelmek kialakításához egy aktív, a képzeletet is megmozgató kapcsolat szükséges. Hogy ennek az intenzív kapcsolatnak a létrehozásában hogyan segíthetnek a szimbólumok és a meseterápia, erről fog szólni jelen írásunk.

A természethez kapcsolódás öt útját bejáró cikksorozatunk most következő állomásán a szépséggel és a szabadban átélhető esztétikai élménnyel foglalkozunk. A cikk első részében evolúciós szempontból vizsgáljuk meg, miért tartunk egyes dolgokat esztétikusabbnak. A felhozott példákkal iránymutatást szeretnék adni arra, hogy egy szabadtéri művészetterápiás foglalkozáson a páciensek által szépnek talált természeti jelenségek hátterében milyen pszichológiai tényezők állhatnak, ezek megértése ugyanis segítheti a terápiás folyamatot.

Márciusi Mosolyblog cikkünk végén a természethez való kapcsolódás 5 szemléletformáló útjáról írtunk. A természetkapcsolat 5 útjának és a különböző művészetterápiás ágaknak az ötvözésében rejlő lehetőségeket bemutató cikksorozatunkban most az ökopszichológiával fűszerezett táncterápia lesz a középpontban.

Előző cikkünkben elméleti szempontból közelítettük meg a természeti környezethez kapcsolódás különböző szintjeit és a mélyebb kapcsolódás jótékony testi és lelki hatásait. Jelen írásunkban egy olyan gyakorlati szakember osztja meg velünk a tapasztalatait, aki szakmai útja során végigjárta ezeket a szinteket és egyre tudatosabban tekintett az erdőre társterapeutaként.