Ha nem akarunk előre meghatározott ideális testtartásokkal dolgozni a meseterápiában, mint ahogy azt az előző cikkben a jóga ászanákkal bemutattuk, hanem inkább az aktuális belső állapotot tükröző, improvizáción alapuló technikákat részesítjük előnyben, akkor a mozgás- és táncterápia eszköztárából meríthetünk feladatokat.

Mielőtt belevágnánk a mostani témánkba, a meseterápia és az aktív, mozgással járó testtudati módszerek lehetséges összekapcsolásáról, érdemes egy kis kitérőt tenni az aktív és passzív technikák területére.

Az idei évben számos új lehetőséget kellett feltérképeznünk és kipróbálnunk a szakmai munkánkban, mert a tavasszal hazánkba is betörő COVID-19 okozta járványhelyzet rákényszerített minket.

2009-ben azért választottuk a meseterápiát a Mosoly kórházi foglalkozások hatékonyságának előmozdítására, mert a mese mindig kéznél van, és addig lehet elmenni a feldolgozásában képzőművészet-, vagy zeneterápiával, esetenként pszichodrámával, amíg a gyerekek állapota megengedi.

A testtudati technikák mögött álló legújabb tudományos elméletekben az a közös, hogy a test és az elme (vagy lélek) szétválasztása helyett e kettő integrációjára törekednek. Ami összeköti a sokféle tudományterületen a test-elme működés régi problémájáról gondolkodó kutatókat, az egy új elméleti paradigma, az embodiment (testesült elme) teória.