Blog

Írások a Mosoly Alapítvány mese- és művészetterápiás foglalkozásairól, szakmai munkájáról

Feb
26
2021

Úton a Mosoly gyermekvédelem felé 2. rész

Az interjú első részében a Hintalovon Alapítvány képviselőivel beszélgettünk a gyermekek helyzetéről, a Nemecsek programról és arról, hogy a gyermekvédelmi irányelvek kidolgozása hogyan tudja segíteni a Mosoly munkáját. Ebben a részben azt járjuk körbe, hogy egy hozzánk hasonló szervezetnek mit kell ahhoz tennie, hogy jól kidolgozott, a gyakorlatba könnyen átültethető gyermekvédelmi dokumentumot tudjon kidolgozni. A Mosolyt ezen az úton, a Hintalovon szakértői az Appy Nonprofit Zrt. tudásmegosztást ösztönző programja keretében kísérik végig.

A tapasztalatok szerint mi változik azzal, hogy egy szervezet végiggondolja és kidolgozza a gyermekvédelmi szempontokat? Mi mindenre lehet ez hatással?

Vaskuti Gergely (Hintalovon): Nehéz erre úgy válaszolni, hogy általában mi változik egy szervezetnél, mert annyiféle szervezet van. Máshonnan indulnak, más a szervezeti kultúra, máshol van a fókusz. Más céllal közelítetek például ti, mint terápiás szervezet a gyerekekhez, mint mondjuk egy úszó olimpikonokat nevelő sportegyesület. Tehát ez nagyon szervezet függő, de elsősorban az változhat, hogy nagyobb biztonságban érzik magukat a gyerekek, mivel átlátják a folyamatokat. A szülők, gondviselők is nagyobb biztonságban tudják a gyerekeiket, mert lesz arról információjuk, hogy mikor mi fog történni, mik a felelősségi, és mik a kompetencia határok. És végül biztonságban fogják érezni magukat a szakemberek is, mert tudatosabban át fogják látni, hogy mikor mi a tennivalójuk. Ami még hozadéka tud lenni egy ilyen dokumentumnak, hogy minden irányelvnek része egy magatartási szabályzat, amelyből nemcsak az jön át, hogy konkrétan mit szabad és mit nem, hanem az az értékrend is, amit a gyerekekkel szemben az az adott szervezet képvisel. Ez hozzájárul egy olyan szervezeti klíma kialakulásához, amelyben jól és védve érzik magukat a felnőttek és a gyerekek egyaránt. Ahhoz, hogy a gyermekvédelmi irányelvekkel hatékonyan megelőzzük és kezeljük a bántalmazásokat, minden területet át kell vizsgálni a szervezetnél a kommunikációtól kezdve, a különböző magatartási formákon át az éberségig, hogy hogyan lehet felismerni a bántalmazást. Létre kell hozni egy közös fogalmat arról, hogy mi számít bántalmazásnak. Csak az a bántalmazás, ha ütik-vágják egymást a gyerekek, vagy a felnőttek a gyerekeket, vagy már a rossz szó is egy bántalmazás? Az ezekről való gondolkodás nagyon sokat hozzátesz egy meleg, védelmező szervezeti klíma kialakulásához.

Mennyi munka egy gyermekvédelmi irányelv kialakítása egy szervezetnél, és ti hogyan tudjátok támogatni ezt a folyamatot?

Stáhly Kata (Hintalovon): A gyermekvédelmi irányelvek kidolgozása óriási munka, nem szoktuk azzal áltatni a szervezeteket, hogy ez egy gyorsan kipipálható feladat. De a végén nagyon megéri, mert létrejön egy olyan közös alap, amivel tovább lehet aztán dolgozni. Ha ezek az irányelvek igazán beépülnek az intézmény mindennapjaiba, és nem a fióknak készül a dokumentum, hanem erről a gyerekeket is beleértve mindenki tud, akkor ez jelentősen támogatni fogja az intézmény szakmai életét is. Ehhez az átfogó munkához a Nemecsek programban megpróbálunk mindenféle támogatást megadni. Háromféle formában lehet hozzánk csatlakozni: el lehet végezni online tanfolyamainkat, és a honlapunkról letölteni a segédanyagainkat. Ebben az esetben nagyon fontosak számunkra a visszajelzések: mennyire voltak hasznosak az anyagok, valódi segítséget tudtak-e nyújtani. Lehet egy kicsit szorosabb együttműködésben dolgozni, mint most a Mosoly Alapítvánnyal is. Ilyenkor tanácsadóként működünk közre az adott szervezet gyermekvédelmi irányelveinek a kidolgozásában. Valamint van egy ennél még szorosabb együttműködési forma, amikor tréningeket is tartunk igény szerint, illetve az irányelv kidolgozásában is aktívan részt veszünk.

Hogyan tud élő gyakorlattá válni egy ilyen irányelv a szervezeten belül, és nem egy újabb dokumentummá a fiókban?

Kovács Ágnes Anna (Mosoly): A Mosolyban már sokat beszélgettünk arról, hogy a mi irányelvünk akkor lesz élő, ha mindenki hozzá tudja tenni a számára fontos elemeket – a gyerekek, a szülők, a terápiás szakemberek, a fundraising és a kommunikációs csapat. Az így összegyűjtött nagy anyagot aztán egy erre dedikált team addig gyúrja, amíg az valamennyi szereplő számára érthető és könnyen kezelhető nem lesz. Könnyen kezelhető alatt olyan protokollt értünk itt, aminek a lépései mindenkinek felidézhetők kritikus helyzetben is, amikor talán a legnehezebb.

SK: Ahogy a Mosolyról beszéltek, mindig olyan jó hallani, hogy mennyi minden van, amire mi nem is gondoltunk. Ez nagyon jellemző az irányelvek készítésére, hogy ahány szervezet, annyi irányelv születik, mind nagyon egyedi és másféle lesz. Az alap az ugyanaz a szervezeteknél, amit át kell gondolni, de hogy ebből ők mit csinálnak, vagy hogyan csinálják, az már nagyon sokféle. Ezt jó látni és hallani, mi is rengeteget tanulunk ezekből a beszélgetésekből. Már itt elkezdődik az, hogy élővé válik a majdani irányelv, hogy visszatérjek a kérdésedhez. Mert az irányelv készítését megelőző audit, amit most csináltok a Mosolynál, az a nagyobb része a munkának. Miközben átgondoljátok az eddigi gyakorlataitokat, átnézitek a dokumentumaitokat, rájöttök, hogy egy csomó jó gyakorlat már létezik is az alapítványotoknál. Amit már valaki jól csinál, azt valahogy egy közös alapra kell helyezni, és kimondani. Ebből tud megszületni egy konszenzus, hogy szerintetek ez így jó, és attól kezdve így fogjátok csinálni.

Az még egy kérdés, hogy a felnőttek által a gyakorlatban is alkalmazott irányelvek, hogyan jutnak el a gyerekekhez, hogyan fognak erről ők is tudni. Hiszen az nagyon fontos, hogy a gyerekek is megismerjék. Van, hogy az irányelvek készítésébe már gyerekeket is bevonunk, de ez is szervezet függő. Például egy iskolában ez megvalósítható, különösen egy középiskolában, ahol már diákönkormányzat is működik. És akkor a gyerekek a saját érdekeik mentén újabb ezer fontos szempontot behoznak. A gyerekek bevonása persze sok mindentől függ, a koruktól, a lehetőségeiktől vagy az állapotuktól. De attól válik élővé a dokumentum, hogy erről mindenki tud. Az eddig említetteken kívül ott vannak még a szülők és a hozzátartozók, akiknek szintén tudniuk kell, hogy ha valami történik, annak mi lesz a következménye, az adott intézmény hogyan fog eljárni. Ők hogyan kapnak információt, hogyan lesznek bevonva és az intézmény mennyiben segíti őket további útmutatásokkal. Azt szoktuk javasolni, hogy az irányelv kerüljön ki a honlapra, legyen könnyen elérhető és bárki számára elolvasható dokumentum. Így átláthatóvá válik, hogyan működik a szervezet, és mi mellett foglal állást.

VG: Még annyit hozzátennék, hogy az nagyon fontos, hogy erről időről-időre szó legyen a szervezetnél. Ha például van egy új kolléga, az kapja meg az ezzel kapcsolatos anyagokat. Évről évre nézzünk rá, hogy mennyire működtek az irányelvek, miben voltak hasznosak, mi az, amin esetleg változtatni kell. A változtatás jusson el minden kollégához, minden gyerekhez, minden szülőhöz, mert így maradnak használhatóak a benne foglaltak, és ezáltal lesz élő a dokumentum. Fontos, hogy legyen elérhető az irányelv, de az is, hogy legyenek egyértelműek a vele kapcsolatos feladatok, szerepek. Legyen egy olyan ember vagy kör, akik a témáért felelősek, és akikhez fordulhatnak a gyerekek, kollégák kérdéssel, és ők legyenek elérhetőek. Ez is egy fontos szempont ahhoz, hogy élővé váljon az irányelv.

Már érintőlegesen beszéltetek arról, hogy mi a gyerekek szerepe ebben a folyamatban és hogyan lehet őket bevonni a munkába. Mesélnétek erről bővebben? Hogyan lehet ezeket a témákat gyermekbarát módon, gyereknyelven tárgyalni? És milyen életkortól érdemes?

SK: Mi az alapítványnál szintén dolgozunk gyerekekkel, gyermekjogi követekkel együtt is, hiszen nagyon fontos az ő rálátásuk arra, amit csinálunk, az ezzel kapcsolatos véleményük. A gyerekekről csak a gyerekekkel együtt érdemes beszélni. Ők tehát nagyon fontos szerepet töltenek be az alapítvány összetett munkájában. Nemcsak azért, mert minden programunkhoz kapcsolódnak, hanem mert segítenek abban, hogy egyáltalán hogyan lehet a gyerekeket bevonni, hogyan lehet a véleményüket jól kikérni. A követeink segítenek nekünk előadásokat is tartani. Például egy 17 éves gyerek a digitális eszközök veszélyeiről hitelesebben tud beszélni a gyerekeknek, mert jobban figyelnek rá. „Te hogy látod?” címmel végeztünk egy kutatást az ENSZ Gyermekjogi Bizottságához kapcsolódóan. Ez a szervezet ötévente felülvizsgálja a gyermekjogok érvényesülését a gyakorlatban Magyarországon, és 2018-ban a kutatás keretében, a magyar gyerekek is elmondhatták erről a véleményüket. A honlapunkon található anyagban sok minden le van írva arról, hogy a gyerekek mit gondolnak a jelenlegi itthoni helyzetről, mennyire érvényesülnek a jogaik, mennyire érzik azt, hogy ők kompetensek ebben, és milyennek találják az oktatást, ami az egyik legfontosabb színtere az életüknek a család mellett. Saját biztonságukkal kapcsolatban azt mondták el, hogy fontosabbnak tartják az érzelmi biztonságot és azt, hogy egyenlően bánjanak velük, mint azt, hogy fizikailag biztonságban legyenek (például, hogy legyenek kamerák az iskolában). A gyerekek között, de a felnőtt-gyerek viszonylatban is fontos szerepet tulajdonítanak a tisztelettel való bánásmódnak.

Visszatérve a konkrét kérdésedre, hogy hogyan lehet a gyerekeket bevonni ebbe a munkába, az nyilván korosztályonként nagyon más. Konkrét példánk még viszonylag kevés van, mert ebben az évben kezdtünk el a gyerekrészvétel megerősítésére is jobban fókuszálni. Egy óvodást bevonni a folyamatba az nagyon más, mint például a középiskolásoknak a nagyon harcos véleményével kezdeni valamit. Nekünk is kihívás, hogy hogyan lehet igazán jól gyerekekkel együtt dolgozni, de azt azért tapasztaljuk, hogy számukra nagyon fontos, ha a véleményüket megkérdezzük időről-időre vagy egy-egy konkrét helyzetben.

Az iskolai bántalmazás pedig egy olyan téma, amit mindig napirenden kellene tartani. Ezekben a helyzetekben nagyon nagy szerepe van az osztályközösségnek. Ha az osztályban „bent van” ez a téma, tehát tudjuk, hogy úgy állunk általában egymáshoz, hogy segítjük egymást, meghallgatjuk egymást, hogy van egy közös alap, akkor bántalmazásos helyzet esetén sokkal egyszerűbben oldjuk meg a problémát, tudjuk a következményeket. A lényeg, hogy ne csak akkor beszéljünk valamiről, amikor megjelenik, akut, hanem legyen jelen az intézményi gondolkodásban, a gyerekekkel való bánásmódban. Az általános iskolások érzelmi intelligenciája is fejleszthető ezáltal. Egy csomó eszköze van a tanároknak például az empátia fejlesztésére, és a bántalmazások megelőzésére. Nem kell tehát nagy anyagi erőforrásokra, eszközökre gondolni, amikor arról beszélünk, hogy megelőzünk valamit. Egy iskolában hattól akár húszéves korig is lehetnek gyerekek, ott nagyon másképp kell bánni a különböző életkorú gyerekekkel, de nem kell mindig a legbonyolultabb dolgokra gondolni. A beszélgetésen alapuló megelőzés egy nagyon egyszerű módszer lehet.

A Covid időszakban felmerültek-e új megoldandó problémák esetleg a gyerekvédelem, gyerekjog területén, amikre nektek reagálnotok kellett?

VG: Egyrészt mi magunk is írunk most egy kiegészítést a saját irányelvünkhöz, hogy mi az, amiben változik a működésünk a Covid időszak alatt. Például a gyerek önkéntesekkel, akik nálunk dolgoznak, most más a kapcsolattartás. Régen személyesen voltak mindig a találkozók, amik most átkerültek az online térbe. A személyes találkozókon nálunk egy fontos szabály, hogy elkerüljük az olyan helyzeteket, amikor egy gyerek egyedül van egy felnőttel. Hogy ez hogyan tud megvalósulni az online térben, az egy izgalmas kérdés. Ha például egy gyerek rád ír e-mailben vagy megkeres külön, akkor mi legyen? Ezeken gondolkozunk most, és kiegészítjük vele a dokumentumot. Egy másik kérdés például, hogy hogy valósul meg az újonnan belépő kollégáknak a képzése.

De a szervezetünktől függetlenül is kerültek elő olyan kérdések, amik kifejezetten a Covid időszakra vonatkoznak. Mondok néhány példát, aminek kapcsán írtunk állásfoglalásokat, nyújtottunk segítséget a hozzánk fordulóknak. Felmerült kérdésként, hogy hogyan kérheti számon a pedagógus a gyerekeknek a teljesítményét, konkrétan például egy tornatanár hogy bizonyosodik meg arról, hogy a gyerek elvégzi a feladatát. Kérhet-e a tanár egy otthoni videót arról, hogy a gyerek tornázik? Ez rengeteg gyermekjogi aggályt vet fel. Egyrészt nem elvárható a gyerektől, másrészt komoly adatvédelmi kérdés, hogy hol és hogyan tárolja a tanár a felvételeket. Egy másik kérdés, ami hozzánk érkezett, hogy a védőnő kérhet-e felvételeket a gyerek testéről, hogy megbizonyosodjon, hogy nem vált-e bántalmazás áldozatává. Ezek azért nagyon nehéz kérdések. Arra vonatkozóan több megkeresés is érkezett hozzánk, hogy kötelezheti-e a tanár a gyereket, hogy bekapcsolja a webkamerát az online oktatáskor. Ez ügyben a NAIH egy állásfoglalást adott ki, mi pedig elküldtük az ezzel kapcsolatos aggályainkat feléjük. Az állásfoglalás szerint a tanár kötelezheti a gyereket a kamera bekapcsolására, de arra kell törekedni, hogy minél kevesebb jelenjen meg a személyes térből, vagy, hogy a gyerek elmaszkolhassa a hátteret. És csak akkor kérhet ilyet a tanár, ha ez valóban szükséges a tanulás elősegítése érdekében. Vannak ilyen gumiszabályok az új területeken, de kérdés, hogyan lehet ezeket megvalósítani a gyakorlatban. Ami még új, nagyon fontos, és a gyermekvédelmi irányelvnek is a része kell, hogy legyen, hogy a szervezet a saját online felületeit mennyire figyeli. Mi van akkor, ha van egy facebook csoportja, és ott beindul a bullying, ami most jobban előtérbe került. Egyébként is fontos erre figyelni, a gyerek offline és online személyisége kapcsán is felmerül. Új jelenség az ún. Covid bullying, amikor valakit azért csúfolnak, mert koronavírusos lett. Tehát abszolút vannak a Coviddal összefüggésben új kérdések, új területek, gondolom ez a ti munkátokat is érinti.

Varga Helena (Mosoly): Igen, ha a terápia otthon van, online, akkor a terápiás tér biztonsága és az adatvédelem is sok új kérdést vet fel. Például három testvér ne rohanjon át a szobán online terápia közben, legyen közelben a szülő, de ne legyen ott lehetőleg a gyerek mellett. Mi van, ha technikai probléma adódik, vagy kilép a gyerek a terápiás térből? Hogyan biztosítsuk a megfelelő eszközöket az otthoni terápiás foglalkozáshoz, legyen szó rajzeszközökről vagy éppen egy tabletről, amin keresztül hozzá tud férni a terápiás segítséghez, amire szüksége van? Az új helyzetek új kérdéseket dobtak fel. Kidolgoztunk a szülők részére egy tájékoztatót, hogy hogyan lehet biztonságos terápiás teret létrehozni otthon is. De már látszik, hogy a gyermekvédelmi irányelvekkel való munka is sokat fog segíteni az online térben felmerülő kérdések megválaszolásában. A személyes terápiákhoz is írtunk a terapeutákkal közösen egy új Covid protokollt. Itt is figyelni kellett arra, hogy a lehető legnagyobb biztonságban legyenek a gyerekek, és a szülők részletes tájékoztatást kapjanak arról, hogy ezt hogyan garantáljuk a teljes terápiás folyamat alatt.

VG: Nem is csak az iskolákat, meg a különböző terápiás szervezeteket érinti ez a probléma, hanem a családokat is. Tudjuk, hogy nagyon megnőtt a családon belüli erőszak száma és veszélye. Jogsegélyt nyújtó szervezetekhez több bejelentés érkezik ezzel kapcsolatban. De az is új kérdés, hogy elvált szülőknél a gyermekkel való kapcsolattartás hogyan alakul a kijárási tilalom miatt. Be lehet-e később pótolni azt a kapcsolattartást, ha hónapokig nem találkozik az apuka a gyerekével? Mi a helyzet a gyermekotthonokban élő gyerekek kapcsolattartásával? Erre vonatkozóan az EMMI adott ki iránymutatást. Hogy tudják megoldani az online oktatást ott, ahol 12 gyermek él együtt, és van 2 vagy 3 számítógép? Nyilván nem megvalósítható, hogy a valós idejű oktatásban részt vegyenek, mert nincs annyi gép, meg nincs annyi tér. Mi lesz az ő lemaradásukkal? Minden területre kihat ez a járványhelyzet és számos olyan új kérdést hoz magával a gyermekek biztonságával kapcsolatban, amire ma még nincs egyértelmű válasz. Éppen ezért fontos, hogy beszéljünk a témáról és saját eszközeinkkel próbáljunk segíteni abban, hogy a gyermekjogok ebben a rendkívül nehéz időszakban is a lehető legkevésbé sérüljenek.

Adományozok