„lesz-e ma beöltözős? – nyári Mosoly-táborok idén is

Az előző évekhez hasonlóan idén is két Mosoly-tábort szerveztünk, az egyiket június, a másikat pedig július hónapban, mindkettőt krónikus beteg, pszichoszomatikus tünetekkel küzdő, szorongó gyermekeknek.  

A júniusi tábor fő módszere a gyermekpszichodráma volt, melyet a terapeuták a drámapedagógia és a művészetterápia eszközeivel egészítettek ki. A pszichodráma módszer segített a gyermekeknek felszínre hozni, megélni és jobban megérteni a saját problémájukat. A művészetterápia egyrészt a dráma játék feldolgozására és elmélyítésére szolgált, másrészt ebből az alkotói tevékenységből jött létre a közös mese, amelyet aztán a csoport együtt játszott el. A drámapedagógia pedig segített az első napon az új helyzet okozta feszültség csökkentésében, ezt követően pedig a csoportkohézió megteremtésében. Ez kiemelt terápiás cél volt, mivel a legtöbb gyermek kortárs közösségbe való beilleszkedése és re-szocializációja kárt szenvedett a betegségükből fakadóan. A táborban már első nap egymásra hangolódtak a gyerekek, és gyorsan egy csapattá kovácsolódtak, amit egyikük így fogalmazott meg: “az iskolában mindig különcnek érzem magam, de itt nem.” Szívesen dolgoztak együtt, a tábor második felére barátságok is születtek, melyet ki is fejeztek egymás felé a gyerekek.

Júliusi táborunk gerincét a meseterápia adta, a hét fő célkitűzései pedig a saját erő megtapasztalása, az én erősítése, az énvédelem felébresztése, szorongás oldása voltak. Minden nap egy-egy mese köré épült fel, amelyek kiválasztásánál fő szempont volt, hogy az adott mese reflektáljon a résztvevő gyermekek problémáira, élethelyzetére, ezáltal segítve őket a feldolgozásban és az azzal való megküzdésben. Nagy hangsúly helyeztek a terapeuták a különböző érzékszervi modalitások megtapasztalására, ellensúlyozva ezzel az elektronikus eszközök okozta vizuális inger túlsúlyt. A gyerekek az egy hét alatt megismerkedtek különböző hangszerekkel, agyagoztak, kendőt szőttek, firkáltak bekötött szemmel.  Volt, aki rögtön feloldódott az új helyzetben, és volt akinek félénksége miatt nehezebben indult a tábor, de pár nap után ő is a csoport lelkes tagjává vált, és egyike volt azoknak, akik mindennap érdeklődtek a terapeutáknál, hogy „lesz-e ma beöltözős?” utalva ezzel a pszichodrámára, ami fontos szerepet játszott a táborban ezen a héten is.

A táborok véget értek, az ott tapasztalt élmények viszont megmaradtak, és azok a gyermekek, akiknek hosszú távú segítségre van szüksége, csatlakozhatnak majd az ősztől tavasz végéig tartó terápiás csoportjaink egyikéhez.