Címke: ökopszichológia

Ahogy arról előző cikkünkben írtunk, az amerikai őslakosok kapcsolata a természettel a kölcsönös ajándékozáson és hálán alapul, egy olyan világszemléleten, melyben a természetnek nem urai, hanem gyermekei az emberek. Ian Siddons Heginworth és tanítványai hasonló természetközpontú megközelítésben írnak a környezeti művészetterápiáról. Integratív művészeti módszerüket már említettük egy korábbi Mosolyblog bejegyzésben az életfa szimbólumához kapcsolódóan. Most Heginworth két könyvén keresztül mélyebben is bemutatjuk ezt az izgalmas szemléletmódot, melyben a kelta évkör és a fák kiemelt szerepet töltenek be.

Előző cikkünkben az öko-művészetterápia kapcsán szót ejtettünk a természetben található anyagok művészeti célú felhasználásáról. Mostani írásunkban mélyebben foglalkozunk az anyagok etikus begyűjtésének módjával, valamint azzal a szemléletmóddal, melyben az élővilágot társunknak, tanítónknak tekintjük és a kölcsönösség elve szerint viszonozzuk ajándékait. Ehhez segítségül hívtuk egy indiántörzs ma élő leszármazottját, aki gyönyörű, lírai hangvételű könyvében a városi ember számára érthető formában adja át az ősi tudást.

Idei első cikkünkben bemutattuk, hogy a Mosoly-terapeuták hogyan hívják segítségül ösztönösen a természetet vagy annak egy-egy elemét a terápiás munkájukban. A gyakorlati példákon tartva a fókuszt jelen cikkünkben sok színes példát mutatunk be arról, hogyan használhatjuk a természetet a terápiás munkában. Ehhez dr. Amanda Alders Pike amerikai művészetterapeuta, a Florida Művészetterápiás Társaság korábbi elnökének, Az öko-művészetterápia a gyakorlatban (Eco-Art Therapy in Practice) című könyvét hívjuk segítségül.

Az előző évet a Mosoly terapeuták természethez kötődő saját élményeinek megosztásával zártuk.  Idei első cikkünkben ezen az úton haladunk tovább: terapeutáink szakmai tapasztalatából merítve azt mutatjuk be, hogyan hívják segítségül a természetet vagy annak egy-egy elemét terápiás munkájukban.

A Mosolyblog cikkeiben az elmúlt hónapokban a természethez való kapcsolódás különböző útjait jártuk be, a nemzetközi és hazai kutatásokból, módszerekből és jó gyakorlatokból merítve. Idei utolsó írásunkban a Mosoly háza tájáról hoztunk mély személyes élményeket a témában.

A természethez való kapcsolódás útjait bemutató cikksorozatunk tavasszal indult el egy olyan írással, melyben a természet mint eszköz vagy társterapeuta szerepét boncolgattuk. Hónapról hónapra különböző művészetterápiás ágakon keresztül mutattuk be, milyen gazdag a lehetőségek tárháza, ha a lelki problémák kezelésében segítségül hívjuk a természetet. Közben ki-kitekintettünk a pszichológia tudományának határain túlra is, hiszen számos terület együttműködéséből rajzolódik ki az az összetett kép, mely által az ember-természet kapcsolat lelki jóllétre gyakorolt hatásai mélységében megérthetők. Most folytatjuk ezt a kitekintést a környezeti problémák által kiváltott szorongás, aggodalom és más nehéz érzések, traumák, valamint az ezekkel való megküzdés tágabb perspektívába helyezésével.

A természethez kapcsolódás öt útját bejáró cikksorozatunk most következő állomásán a szépséggel és a szabadban átélhető esztétikai élménnyel foglalkozunk. A cikk első részében evolúciós szempontból vizsgáljuk meg, miért tartunk egyes dolgokat esztétikusabbnak. A felhozott példákkal iránymutatást szeretnék adni arra, hogy egy szabadtéri művészetterápiás foglalkozáson a páciensek által szépnek talált természeti jelenségek hátterében milyen pszichológiai tényezők állhatnak, ezek megértése ugyanis segítheti a terápiás folyamatot.

Márciusi Mosolyblog cikkünk végén a természethez való kapcsolódás 5 szemléletformáló útjáról írtunk. A természetkapcsolat 5 útjának és a különböző művészetterápiás ágaknak az ötvözésében rejlő lehetőségeket bemutató cikksorozatunkban most az ökopszichológiával fűszerezett táncterápia lesz a középpontban.

A Mosoly-terápiákon időről időre felbukkant a természet gyógyító erejével való munka, nemcsak az állatasszisztált és lovasterápiás programokban, hanem búvópatakként egy-egy művészetterápiás foglalkozáson is.