Címke: blog

A Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján a Covid helyzet szintén online terápiás átállást kényszerített a Mosoly-terapeutákra. S bár az oltottság visszaadta a személyes terápiák lehetőségét, jelenleg is egy kiskamasz és egy nagykamasz online csoport működik Debrecenben, sőt van egy minicsoport is két vesebetegséggel küzdő, a betegség miatt izoláltan élő kisfiúnak. Az elmúlt időszak online terápiás tapasztalatairól és egy új, nonverbális módszerről beszélgettünk Peltekianné Cseke Otília Mosoly-terapeutával.

Előző cikkünk arról szólt, hogyan hat a pandémia a családtagok mentális állapotára, milyen nehézségeket okoz például az a jellegzetessége, hogy a társas kapcsolatok támogató erejére kevésbé lehet számítani ebben a bizonytalan helyzetben. Jelen írásunkban arra koncentrálunk, hogyan aktiválható a gyerekek és a szülők saját belső ereje, milyen hatékony megküzdési technikákat használhatunk a járványidőszakban, különös tekintettel a testtudati módszerekre.

Nehéz az online terekről írni, mikor éppen elegünk van belőle, mikor olyan ünnepeken vagyunk túl, ahol sokan, sok szeretett ember személyes jelenlétét hiányoltuk, és már alig várjuk, hogy visszakapjuk azt a régi világot, amely hús-vér emberekkel és „kézzel fogható” dolgokkal volt teli.

A Mosoly tanácsadó teamhez nemrégiben csatlakozott Kovács Ágnes Anna klinikai szakpszichológus, aki több éve dolgozik az onkopszichológia területén és a hospice ellátásban. Analitikus megközelítésében ötvözi az egzisztenciális pszichológia és a logoterápia segítői szemléletét.

A Covid okozta helyzet a szakmai munkánk törékenységére is rávilágított és arra ösztönzött minket, hogy a szakmai célt megőrizve – terápiás programok beteg gyerekek részére – olyan új utakat és lehetőségeket térképezzünk fel, amelyek ilyen vészterhes időszakokban is segíthetnek a gyerekek támogatásában. Ennek kidolgozásához szakembereket hívtunk meg a Mosoly szakmai teambe.

A COVID-19 váratlanul csapott be a mindennapjainkba és kérdés nélkül átrendezte az életünket, a munkaterünket, annak ütemét és jellegét. Nekünk, itt a Mosolynál is újra kellett rendeznünk a programokat és az azokat támogató szervezeti hátteret. A szakmai csapat munkájáról, az elmúlt hónapok kihívásairól beszélgettünk Varga Andrea Helenával.

A Dr. Ormay István pszichiáterrel folytatott beszélgetés befejező részéhez értünk, amelyben a tajcsicsuán, mint testtudati módszer használhatóságáról és hasznosságáról is szó lesz.

A Dr. Ormay István pszichiáterrel készült interjúnk második részéből kiderül, hogy maguk a terapeuták hogyan reagáltak a covid előidézte helyzetre, és a testtudati technikák hogyan segíthetik szakmai munkájukat.

Dr. Ormay István pszichiáter, pszichoterapeuta szakorvos, aktív-analitikus kiképző, a Szent László Kórház Őssejt-transzplantációs Osztályán dolgozó Mosoly terapeuták szupervizora.

A sokszor mozgó meditációnak is hívott taichichuan (tajcsicsuán, amit röviden tajcsiként ismerünk) egy olyan különleges egészségmegőrző és harcművészeti mozgásforma, amely egyszerre hat a testre és a lélekre.

Ha nem akarunk előre meghatározott ideális testtartásokkal dolgozni a meseterápiában, mint ahogy azt az előző cikkben a jóga ászanákkal bemutattuk, hanem inkább az aktuális belső állapotot tükröző, improvizáción alapuló technikákat részesítjük előnyben, akkor a mozgás- és táncterápia eszköztárából meríthetünk feladatokat.

Mielőtt belevágnánk a mostani témánkba, a meseterápia és az aktív, mozgással járó testtudati módszerek lehetséges összekapcsolásáról, érdemes egy kis kitérőt tenni az aktív és passzív technikák területére.

A testtudati technikák mögött álló legújabb tudományos elméletekben az a közös, hogy a test és az elme (vagy lélek) szétválasztása helyett e kettő integrációjára törekednek. Ami összeköti a sokféle tudományterületen a test-elme működés régi problémájáról gondolkodó kutatókat, az egy új elméleti paradigma, az embodiment (testesült elme) teória.

Ma még jelentős a verbális pszichoterápiás módszerek túlsúlya a szakemberek képzésében és így a módszerek elterjedésében is. Azonban a legfrissebb tudományos kutatások iránya azt mutatja, hogy a testtudati gyakorlatok vagy akár csak a szemlélet alkalmazása sok hasznos következménnyel járhatna egymástól nagyon különböző verbális és nonverbális megközelítésekben is. Hiszen a terapeuta sosem csak a fejével, hanem egész testi valójával vesz részt a terápiás kapcsolatban. A terápiás változások hátterében álló hatások vizsgálatában a terápiás kapcsolat minősége és a terapeuta kapcsolati kompetenciái mind inkább előtérbe kerülnek, és ezen a területen is fontos mondanivalója lehet a testtudati szemléletnek (Korbai, 2020).