Simon Kornél idén is a Mosoly Váltó tagja lett!
Simon Kornél színész, rendező, a Társas játék tévésorozat és a Megdönteni Hajnal Tímeát című film főszereplőjeként vált országosan ismertté. Legfrissebb munkája a Kisherceg a Győri Nemzeti Színházban, melyet rendezőként jegyez. Főszereplője a VIASAT 3 televízión nemrég indult Ízig-vérig című sorozatnak is, emellett a Madách Színházban, a Centrál Színházban és a Veres 1 Színházban is folyamatosan színpadra lép. Kornél temérdek elfoglaltsága mellett is vállalta, hogy idén újra velünk fut a Mosoly Váltóban az NN Ultrabalatonon, ahol az első, 7 kilométeres szakaszt teljesíti a gyerekekkel.
Köszönjük, hogy újra elfogadtad a felkérésünket, miért mondtál igent?
Simon Kornél: Még ismeretlen színész koromban elhatároztam, hogy ha esetleg valaha sikerül egy falatnyi ismertségre szert tennem, akkor azt mindenképpen szeretném jó ügy népszerűsítésére felhasználni.
A Mosoly Alapítvány munkáját jó ügynek gondolom. Szerintem csodálatra méltó, hogy az ott dolgozó emberek áldozatos munkával beteg gyermekek jobblétén fáradoznak. A futás pedig huszonéves korom óta jelen van az életemben, nem versenyszerűen, de mondhatom, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal rendszeresen futok.
Mit jelent neked a jótékony futás, vagyis amikor egy fontos/jó ügyért fut valaki?
SK: Valamiért vagy valakiért futni a fizikai megpróbáltatáson túl olyan szimbolikus tett, ami erőt ad, és a célba éréskor semmihez sem fogható boldogsággal ajándékozza meg a futót. De azt gondolom, remélem, hogy talán a kis betegek számára is erőt ad, ha tudják, hogy az ő gyógyulásukért is fut valaki.
A Mosoly Alapítvány ügye miért áll közel hozzád? Miért gondoltad, hogy a Mosoly mellé állsz és támogatod az alapítvány munkáját?
SK: Az én világnézetemben a gyerekek, különösen a beteg gyerekek ügye minden erőfeszítést megér.
Volt-e saját élményed arról, amikor gyerekként jól jött, vagy jól jött volna a lelki segítség egy betegség, vagy más probléma kapcsán?
SK: Szerencsére én nem voltam komolyabban beteg gyerekkoromban, viszont banális betegségekkel sokat nyomtan az ágyat, így aztán pontosan tudom milyen elhagyatottnak érezheti magát egy kisgyerek, ha beteg, még úgy is, hogy a szülei mellette állnak. Ilyenkor nagyon fontos lehet egy a lelki folyamatokat ismerő, segíteni tudó szakember.
Te mitől érzed jobban magad, ha beteg vagy? És hogy tudsz segíteni a saját gyerekednek, ha beteg?
SK: Nálam ez igen változó, hol pátyolgatásra vágyom, hol arra, hogy békén hagyjanak. Soma, a kisfiam sem volt még komolyabban beteg (hála Istennek és leghőbb vágyam, hogy maradjon ez így), de azokat a betegségeket, amiken átesik, meglehetősen macsósan kezeli. Nem szokta elhagyni magát és jobban szereti, ha ilyenkor nem zaklatjuk.
Van-e bármilyen saját tapasztalatod a terápiás segítségnyújtásról? (mese-, zene-, képzőművészetterápia, pszichodráma? stb.)
SK: Több alkalommal vettem már részt családállításon, ami a szó szoros értelmében nem művészetterápiás módszer, érzésem szerint valahol azért mégiscsak hasonló, hiszen -legalábbis szerintem- a művészet forrása sem más, mint a morfogenetikus mező.
