Előző cikkünkben Domszky Zsófi kolléganőm Tátrai Vandával beszélgetett arról, hogyan kapcsolható össze a mesék világa, a természetművészet és az ökopszichológia a gyerekekkel való munkában. Vanda azt javasolta, kukkantsunk be a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület Ökológiai Kutatócsoportjának munkájába a noszvaji Mesefesztiválon, hogy többet megtudhassunk erről az érdekes területről. Szeptember végén el is látogattunk a színes, mesés eseményre Zsófival. Ebben a cikkünkben a Mesefesztiválon elhangzott Mosolyos előadásunk rövidített változata mellett arról olvashattok még, milyen más élmények értek ott bennünket. 

Az idén tízéves Metamorphoses Meseterápiás Egyesület ünnepi konferenciájára már régóta készültünk, nemcsak az ökopszichológiai érdeklődésünk apropóján. Még tavasszal Boldizsár Ildikó hívott meg bennünket, hogy beszéljünk a Mosoly Alapítvány és Ildikó meseterápiás módszerének találkozásáról, és az azóta megtett közös utunkról. Nagy örömmel mondtunk igent a felkérésre, hogy a Mosoly-mesetörténetét felgöngyölítsük egy előadásban. Ezer szállal kapcsolódtunk az elmúlt tizenöt évben ehhez a módszerhez, amire jó volt most együtt ránézni, és kitekinteni a jövő új irányaira, lehetőségeire. Sok évvel ezelőtt onnan indultunk el a meseterápia segítségével a gyerekekkel, hogy a mesék rendje szerint próbáltunk élni vagy a halállal szembenézni, s közben mesehősként küzdeni a nehézségekkel. Mostanra oda jutottunk el, hogy a mesei segítők tanítása szerint mindez a természettel és benne minden létezővel harmóniában lehetséges. 

A történet és az előadásunk ott kezdődött, hogy 2008 augusztusában alapítványunk képviseletében tíz terápiás szakemberrel Bergenbe látogattunk, egy gyerekekkel és serdülőkkel foglalkozó terápiás központba. Akkor még nem sejtettük, mennyire fontossá válnak a Mosoly életében a gyógyító mesék az elkövetkezendő években. Norvégiában találkoztunk először a storytelling technikával és Nancy Davis terápiás történeteivel, mikor A fa és a hód c. mesét Gunhild Odland nevelésterapeuta felolvasta nekünk egy előadásában. A történetben egy villámsújtotta, halottnak tetsző fába egy hód mélyeszti bele a fogait, mire a fa elkezd méltatlankodni, és kiderül, hogy még nagyon is él. Aztán ők ketten összebarátkoznak, és a hód segít a fának újra ágakat, leveleket növeszteni, fejlődni, virágozni. Az a tudásunk addig is megvolt, hogy a traumákból való újjáéledésben a kapcsolatok támogató ereje mennyire fontos. Azonban ahogyan ebben a mesében a gondoskodás motívuma megérintett bennünket, akkor és ott láttuk meg először a lehetőségét annak, hogy traumát átélt gyerekeknek a történetek erejével segíthessünk. 

Ebből az élményből született meg 2009-ben a Meseterápia kórházakban c. projektünk ötlete is, melyben hazai és nemzetközi szakemberekkel együttműködésben indítottuk el első mesés terápiás foglalkozásainkat. A villámsújtotta fa meséje egyike volt azoknak a terápiás történeteknek, melyeket Dr. Nancy Davis washingtoni pszichológus, terapeuta írt traumát átélt gyerekeknek, és adott át nekünk, hogy magyar nyelvre is lefordíthassuk Az aranytök c. kiadványunkban, a Mosoly-Terápiák sorozat első kötetében. Nancy Davis gyógyító történetei főként egyéni terápiában alkalmazhatók, mivel ezek egy-egy gyerekre íródtak. Módszerének értéke is ebben rejlik, hogy leírja, hogyan szabhatunk át egyes történeteket különböző problémákkal küzdő gyerekekre. A Mosoly kórházi csoportjaiban azonban általában több gyerekkel dolgozunk egyszerre, s ezekben az esetekben a komplexebb, mélyebb szimbólumokkal dolgozó népmesék sokkal több lehetőséget kínáltak, ezért más meseterápiás módszereket is elkezdtünk felkutatni. Így találtunk rá a Laura Simms mesemondó és munkatársai által gyűjtött népmesékre, amelyeket szintén traumát átélt gyerekeknek – a szeptember 11-i terrortámadás elszenvedőinek – válogattak össze. 

2009 augusztusában a Mosoly szakemberek számára szervezett első kétnapos műhelyünkön még több eltérő megközelítésű meseterápiás módszert mutattunk be, több előadót invitáltunk a műhelyre, akik különböző szemléletben dolgoztak a mesékkel. Ennél az útelágazásnál találkoztunk Boldizsár Ildikóval és az általa kidolgozott Metamorphoses Meseterápiás módszerrel, és azt éreztük, megtaláltuk, amit kerestünk. Egy olyan hatékony segítőt a kórházi Mosolyos foglalkozásokhoz, melyet jól lehet alkalmazni nehezített körülmények között is, a gyerekek állapotától függően sokféle módon. Egy mese akár a steril boxba is bevihető fejből mesélve, vagy akár képzeletben kirepítheti a hallgatóját a természetbe a kórházi falak bezártságából, és különböző művészetterápiás technikákkal is jól ötvözhető. A kórházi művészetterápiás foglalkozásaink és Ildikó módszerének találkozásából született meg a Lotilko szárnyai című  kiadványunk, melyben ennek a gyümölcsöző kapcsolatnak az első tapasztalatait foglaltuk össze 2010-ben. 

Az azóta eltelt évek alatt Ildikó folyamatos képzésekkel és szupervízióval segítette a Mosoly-terapeuták munkáját, és sok-sok meseterápiás kísérletezés világra jötténél bábáskodott. Ahogy mélyült a tudásunk a mesék világáról, a kórházi rövid, szupportív terápiás foglalkozások mellett hosszú távú Mosoly-csoportokban is kipróbáltuk a módszert, valamint évről-évre mesetáborokat szerveztünk különböző életkorú és problémájú gyerekeknek. A lovasterápia és a gyerekdráma módszerének elegyéből létrejött lovasdráma módszert szintén megtermékenyítette a meseterápiás tudásanyag, így Mirza, a „táltosló” is több évig támogatta az onkológiai betegségből gyógyult gyerekek lelki rehabilitációját az alapítványnál. Mindezekről a mese- és művészetterápiás tapasztalatokról a 2023-ban megjelent Táncoló fák című új Mosoly kiadványunkban is beszámoltunk. 

Közben a Metamorphoses Meseterápiás módszer is sokat fejlődött, több akkreditáción esett át, ezért szükségét éreztük annak, hogy az új tudáselemeket, tapasztalatokat a Mosoly szakmai közössége is megismerhesse a saját célcsoportjainkra szabva. Így 2014 júniusa és novembere között Boldizsár Ildikó vezetésével tartottunk egy 50 órás meseterápiás továbbképzést terapeutáinknak, akik a kurzus befejeztével megkapták a Mosoly meseterapeuta címet. 

Ezzel párhuzamosan 2014 októberében a Mosoly Alapítvány terapeutáinak szerveztünk egy testtudat workshopot, ahol a meseterápia eszköztárát a hagyományos és modern testtudati technikákkal hoztuk össze. A Hoppál Dorka kolléganőmmel együtt vezetett műhely célja az volt, hogy a terapeuták egy saját élményen, tapasztalati tanuláson keresztül közelebb kerüljenek ehhez a területhez. A workshop azért is fontos volt, hogy elindítson egy közös gondolkodást arról, hogy a kórházban fekvő gyerekeknél miképpen lehet a pszichés támogatás hatékonyabbá tételéért a testet, a testi érzetek tudatosítását is bevonni a terápiás munkába a különböző mese- és művészetterápiás módszerekbe ágyazottan. A lelki rehabilitáció keretén belül a testtel való tudatosabb munka, és a testtudati technikák nyújtotta konstruktív megküzdési módok elsajátítása ugyanis kulcsfontosságú lehet azoknak a beteg gyerekeknek, akik testi fájdalmak, traumák következtében elveszítették örömteli kapcsolódásukat a testükhöz. 

Az egyik értékes kincs számunkra a Metamorphoses Meseterápiás módszerben éppen az volt, hogy az ember testi oldalát is megszólítja. Miközben a mesék gyógyító szavai a próbatételekkel való megküzdésről tanítják az elmét, a meseterápia módszere aktivizálja a hallgatót és kiérzékenyíti a testi érzeteit. A mesékre való ráhangolásnál a meseterapeuta általában sorra veszi az érzékszerveket, és „bekapcsolja” őket, hogy a történet megértése ne csak egy verbális szinten valósuljon meg, hanem annál mélyebbre hatolhasson. Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy a foglalkozáson a gyerekeket megkérik arra, hogy részletesen képzeljék el például egy mesei helyszínen a színeket, fényeket, a hallható hangokat, érezhető illatokat, vagy a környezetben található tárgyak tapintását. A gyakorlatnak hála a résztvevők pillanatok alatt a kórteremből a zölderdőben találhatják magukat vagy az Óperenciás tenger partján. Ám ennek a munkamódnak a jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy a képzelet segítségével kijuthatnak a kórház falai közül a betegek, hanem a testi érzetek kihangosításával át lehet írni a testükhöz való kapcsolatukat, személyes szimbólumaik jelentéseit is, ahogy arról már részletesen írtunk egy korábbi blog bejegyzésünkben. 

Fotó: Perlaki Gergő 

Az előadásban kiemeltük még, hogy a Metamorphoses módszer nemcsak a Mosolyos gyerekeknek, hanem terapeutáinknak is sokat adott. A saját élményű képzések egyszerre támogatták a szakembereket abban, hogy mélyebben megérthessék a módszer működését, és egyszerre nyújtottak lehetőséget a lelki töltődésre és megújulásra. A Mosoly terapeuták számára Boldizsár Ildikó több hasonló alkalmat is tartott az elmúlt években. Volt, ahol a segítő szakemberek szerepkörét járták körbe a mesék segítségével, vagy arra keresték a választ szakembereink, hogy a covid utáni bizonytalan, nehéz időkben milyen belső erőforrásokból tudnak meríteni a saját mentális egészségük megerősítése érdekében. Még a covid időszak előtt szakembereink részt vehettek Révész Renáta gyásztanácsadó Boldizsár Ildikó Metamorphoses Meseterápiáján alapuló képzésén is, melyen arról volt szó, hogy miként tehetjük harmonikusabbá a létezéshez és a halálhoz való viszonyunkat, és hogyan segíthetünk ebben másokat is. 

Mindezek a meseterápiás tapasztalatok az élet sok olyan élményét érintették, amelyben a terápiás szakemberek és klienseik – akár gyerekek, akár felnőttek – hasonlóképpen osztoztak. Valamennyiünk közös tapasztalata volt például a járványidőszakban a bizonytalanság, a szeretteink élete és a saját egészségünk felett érzett aggodalom, szorongás és az élet fontos értékeinek átrendeződése. Sokan találkoztak veszteséggel, gyásszal, vagy éppen megtaláltak valami újat a természettel való kapcsolódásukban, újra kapcsolódásukban. A Mesefesztiválos Mosoly-mesetörténet előadásunkat ezért is az ökopszichológia új megközelítésével zártuk, amely pár éve a Mosolyblog cikkeiben bukkant fel először nálunk, de mára már a szervezet fontos fejlesztési területeként tekintünk rá. 

Eredetileg azért indult el 2018 februárjában alapítványunk szakmai blogja, hogy meg tudjuk mutatni a szakembergárdát és azt a szakmai mélységet, ami a Mosoly programok mögött van. Az első évben a Mosoly-terapeutákat és a programokat mutattuk be, majd a következő években az egyes mese- és művészetterápiás módszerekre fókuszálva jelentettünk meg rövid cikkeket. Később olyan külsős szakemberekkel is készítettünk interjúkat, olyan módszereket is bemutattunk, melyeket példaértékűnek, fontosnak tartottunk. 2023. márciusától egy új, izgalmas szemléletmód került írásaink középpontjába: az ökopszichológia és az ökoterápia. A természetkapcsolat fontosságáról szóló írásainkkal tudatosítani szerettük volna a téma aktualitását, és azt, hogy a gyerekekkel foglalkozó szakemberek számára mennyi lehetőséget rejt magában ez a szemléletmód a terápiás alkalmak megtervezésekor. A 2024. májusában tartott Mosoly Öko-Napok tematikáját is arra építettük, hogy eltérő utakon, különböző mese- és művészetterápiás ágak felől közelítve mutassuk be ezt a megközelítésmódot szakembereinknek. 

Fotó: Lassányi Gábor 

A meseterápia és az ökopszichológia összekapcsolását azért is különösen aktuálisnak és fontosnak érezzük, mert napjainkban a gyerekek és a családok életét nemcsak egy váratlan betegség tudja felborítani, de a körülöttük lévő társadalmi és ökológiai rendszerek megterhelő történései is. A nehéz helyzetekben pedig mind a mesei rendbe való bekapcsolódás, mind az ökológiai rendszerekben való létezés megtapasztalása hatékony támogatást adhatnak ahhoz, hogy a gyerekek és a felnőttek megküzdjenek a világ bizonytalanságából eredő érzéseikkel. 

Az ökopszichológiai szemléletmód és a meseterápia találkozásának inspiráló gondolataival zártuk az előadásunkat a fesztivál szombati napjának délelőttjén, és utána kíváncsian merültünk el a fesztivál színes forgatagában. A Metamorphoses Meseterápiás Egyesület szakemberei legalább olyan sokféle úton-módon kapcsolódtak a módszerhez, akár a Mosoly-terapeuták. Voltak, akik pedagógusként, óvodákban, iskolákban, különböző életkorú gyerekeknek vitték el a meséket alkotó-fejlesztő foglalkozások keretében, mások terápiás munkájukban használták a meseterápiát. Rengeteg izgalmas mese alkalmazásról hallottunk a szervezetfejlesztési munkától, a mesék pszichodráma vagy természetművészet foglalkozásokon való használatán át, a Hospice Alapítvány élet végi kíséréséig a mesékkel. Azt láttuk, hogy akárcsak a Mosolyban, a mesék a legváltozatosabb módokon tudtak beépülni a különböző segítő módszerekbe. 

A Metamorphoses Meseterápiás módszer fejlődésének, mélyülésének számos eredménye is megmutatkozott számunkra ezen a konferencián. Átadták az Év Meseterapeutája díjakat, doktori disszertációk születtek a területen, és jó pár könyv is megjelent a meseterápia témájában az elmúlt években. A legújabb kiadványokból szemezgetve egy érdekes kerekasztal beszélgetésen is részt vehettünk szombat délután, melyben a szerzők személyes történeteiken keresztül azt is megosztották a hallgatókkal, hogy milyen nehéz alkotói folyamat egy könyv megírása. 

Fotó: Lassányi Gábor 

Néhány könyv az elmúlt évek terméseiből:

Békési Timea, Kassai Szilvia (2022): Újraépített életek – Történetek szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeiről
Boris Ilona, Patay Veronika (2023): A szárnyas farkas – Mesék krízishelyzetekhez
Csábi Orsolya (2024): Meseversum – Meseterápiás elmélet és gyakorlat
Mogyorósy-Révész Zsuzsanna, Vaskor Gréta (2023): Kinek a sorsa? – Transzgenerációs örökség a mesékben és a terápiában
Peer Krisztina, Kele Fodor Ákos (2023): Kibeszélő – Kényes témák gyereklélektana

Meghallgattuk Tátrai Vanda Mesékkel a természetért című előadását is az egyesület Ökológiai Kutatócsoportjának munkájáról. Vanda és munkatársai nemzetközi népmesekutatásukban régiónként dolgozzák fel az egyes népek meséit abból a szempontból, hogyan képesek azok a természethez kapcsolni minket. Arra az izgalmas kérdésre keresik a válaszokat, hogy a különböző tájegységek, meserégiók történetei miben mások az ökológiai érzékenyítés szempontjából. Már eddig több mint 1500 mesét elemeztek, és ha a végére érnek ennek a több éves munkának, egy hasznos adatbázis lesz az eredménye, melyben a természethez kapcsolódó fogalmakra lehet rákeresni a mesetárban. Vanda Mesejáró térképről tartott workshopján is részt vettünk, és annyira megfogott minket az általa létrehozott meseterápiás eszköz, hogy a jövőben lehetőséget biztosítunk a Mosoly terapeutáknak is, hogy beletanuljanak ennek alkalmazásába. 

A sok-sok élményből kiemelkedik még a szombat este záróprogramja a noszvaji barlanglakásoknál, ahol a tűz körül mesélt nekünk Bumberák Maja és Klitsi-Szabad Boglárka. A két mesélő életről-halálról, anyákról, nagyanyákról, szerelmekről, gyerekekről szóló, egyszerre nevetős-sírós, egyszerre megérintős történeteikkel, meséikkel teljesen odaszögezte a hidegben kucorgó hallgatóságot az üléseikhez. Sosem fogom elfelejteni a Halált a portörlővel a kezében, amint azon töpreng, hogyan juttatta őt ebbe a helyzetbe az öregasszony, és a Halállal táncoló sokaságot sem… Maga a fesztivál közönsége is táncolhatott aztán a tűz körül, átmelegített bennünket a zene és a mozgás, csodálhattuk a fáklyákkal festett fényalakzatokat a barlang körüli varázslatos égen. Nagyon köszönjük még egyszer a Mesefesztivál valamennyi szervezőjének és előadójának ezeket a nagyszerű, gazdagító élményeket! 

Fotó: Perlaki Gergő 

A borítóképet köszönjünk Perlaki Gergőnek.