A Mosolyblog és podcastja, a Mosoly pont 2025-ben az egészségpszichológiával foglalkozik. Januári bevezető cikkünkben és az alvásról szóló írásunkban már belekóstolhattak az érdeklődők ebbe az izgalmas területbe. Most a fizikai aktivitás témájával folytatjuk egészségpszichológiai sorozatunkat, további szakmai tartalmakkal egészítve ki májusi podcastunkat, melyben Veress Dóra beszélgetett Urbán Róbert egészségpszichológussal, egyetemi tanárral, az MTA doktorával és Dr. Korbai Hajnallal, az alapítvány pszichológus munkatársával, mozgás- és táncterapeutával.

A fizikai aktivitás szerepe a mentális problémák megelőzésében és kezelésében

Az interjúban felnőttek és gyerekek számára is sok hasznos gyakorlati tanács hangzott el azzal kapcsolatban, hogyan lehet egy fizikailag aktív életmódot kialakítani és fenntartani, akár az egészségünk megőrzése, akár egy betegségből való felépülés motivál bennünket. Az interjú végén szó esett a test és az elme szoros kapcsolatáról, dinamikusan, oda-vissza működő egymásra hatásáról, szétválaszthatatlanságáról, amiről már sokat írtunk az elmúlt években a Mosolyblogon is. Azt is érintettük a beszélgetésben, hogy a test fejlesztésére fókuszáló fizikai aktivitásoknak is vannak mentális hatásai, de léteznek olyan komplex mozgásrendszerek, például a jóga vagy a tai chi chuan, melyekben a test és az elme fejlesztése kifejezetten együtt történik. Ezekben a rendszerekben nemcsak az a lényeg, hogy a test legyen egészséges, hanem az is, hogy olyan mentális, figyelem és koncentrációs gyakorlatokat sajátítsunk el, melyek a lelki jóllétünket is szolgálják. Ezek a testi érzetek tudatosításán alapuló technikák különösen hatékony segítők lehetnek különböző pszichés problémák, mentális betegségek esetén (Korbai 2019), mert képesek az elme elcsendesítésére, a tudat kiegyensúlyozására. Természetesen a fizikai aktivitás más típusai is hasznosak lehetnek a különböző pszichés problémák megelőzésében, vagy a már kialakult mentális betegségek kezelésében a pszichoterápiás vagy gyógyszeres eljárások kiegészítőjeként, alternatívájaként (Hevesi, Urbán 2012).

A történelem során számos ókori és modern társadalom alkalmazta a testmozgást a betegségek megelőzésének, valamint az egészség, a testi-lelki jóllét és az életminőség fejlesztésének eszközeként (Berger, Tobar 2007). Mindezeken túl ma már nagy számú vizsgálat is kimutatta, hogy a fizikai aktivitás milyen jótékonyan hat a mentális egészségre – például csökkenti a szorongást, a depressziót és a negatív hangulatot (Hevesi, Urbán 2012; Seddon 2003), valamint javítja az önbecsülést és a kognitív funkciókat –, ennek ellenére még mindig csak szórványosan alkalmazzák a mentális problémák kezelésében (Callaghan 2004).

A téma szomorú aktualitását azok a kutatások adják, melyek mind itthon, mind külföldön arról számolnak be, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt a mentális problémák száma felnőtteknél, gyerekeknél egyaránt. A Hintalovon Alapítvány 2024-es gyermekvédelmi jelentésében több forrásból is alátámasztja ezeket hazai adatokkal. A gyermekek jóllétével foglalkozó tanulmányok eredményei szerint az elmúlt évek krízisei – a klímaválság, a háborúk, a járványok – komolyan veszélyeztetik a magyar fiatalok mentális egészségét, a depresszió, az önsértő és öngyilkos gondolatok gyakorisága a koronavírus járvány óta egyre növekszik körükben (F. Lassú 2024; Princz, Pilinszky 2024). A Vadaskert Alapítvány az elmúlt évben arra hívta fel a figyelmet, hogy az önsértő, öngyilkosságot megkísérlő gyerekek életkora egyre alacsonyabb: már 11-12 éves, 5-6. osztályos diákoknál is megjelent ez a probléma (Hintalovon Alapítvány 2024). A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány is évek óta romló tendenciát mér a gyerekek mentális egészségével kapcsolatban, 2024-ben arról számoltak be, hogy a legtöbb gyerek szorongás és depresszió miatt hívta őket. A segélyvonalat működtető szervezet tapasztalata szerint ezek a fiatalok nehezen jutnak megfelelő mentálhigiénés ellátáshoz ma Magyarországon. Míg a mentális problémák előfordulása megtöbbszöröződött az elmúlt években a gyerekek körében, addig az ellátórendszer súlyos kapacitáshiányokkal küszködik. Jelenleg 11 olyan vármegye van az országban, ahol nem érhető el gyermek- és ifjúságpszichiátriai fekvőbeteg ellátás, a pszichiátriai gondozóintézetek száma 2010 óta 26-ról 17-re csökkent (Hintalovon Alapítvány 2024).

A pszichés problémák a Mosoly Alapítvány kiemelt célcsoportjaiba tartozó krónikus és súlyos beteg gyerekeket is érinthetik, akár a testi betegségükből adódó megpróbáltatások következményeként, akár más okokból. Egy közel 400 ezer gyermekkorban daganatos betegségen átesett felnőtt adatait összegző több évtizedes kutatás például arról számol be (Hernádfői et al. 2024), hogy bár az érintettek a kortársaikhoz képest egészségtudatosabban élnek sok tekintetben, de a depresszióra való hajlam, s így az antidepresszánsok fogyasztása enyhén meghaladja náluk az egészséges lakosságnál mért arányt. A fizikai aktivitás azonban nemcsak a depresszió megelőzésében és kezelésében lehetne hasznos, hanem magának a daganatos megbetegedéseknek a prevenciójában és terápiájában is, ahogy ezt ma már több kutatási eredmény alátámasztja (Hevesi, Urbán 2012). Különösen, mivel ez egy olyan gyógyító eljárás lehet, mely a szervezet saját védekezőrendszerét aktiválja, nincsenek mellékhatásai, valamint költséghatékony is.

A pszichiátriai zavarok közül a depressziónál vizsgálták a legtöbbet a fizikai aktivitás szerepét, és a mozgás terápiás alkalmazásáról is ennél a betegségnél van a legtöbb tapasztalata a szakembereknek. Hevesi és Urbán több kutatást is említenek fizikai aktivitásról írt cikkükben (2012), melyek eredményei azt mutatják, hogy a depresszió kezelésében a testmozgás különböző típusai nem egyformán hatékonyak. Leghatékonyabbnak az aerob aktivitások bizonyultak, például a gyors séta, a kocogás, a kerékpározás, az úszás és a tánc. De a súlyzózás is segítheti a depressziós betegek gyógyulását a testkép javítása által, és a csapatsportok is eredményesen alkalmazhatók a kezelésben elsősorban a társas közeg támogatása révén. Az időtartamra vonatkozóan is konkrét javaslatokat fogalmaztak meg egyes szakemberek: a pszichológiai jóllét javítására 20 és 60 perc közötti fizikai aktivitást ajánlanak, azonban egy rövidebb ideig tartó, 10–15 perces közepes intenzitású séta is szignifikánsan javítja a hangulatot. A depresszió kezelésében strukturált és ellenőrzött edzésprogramok ajánlottak, mint például: az első 10–12 héten keresztül napi 30 perces, majd heti három alkalommal végzett 45–60 perces séta (BUPA’s Health 2023; Marano 2001). A fizikai aktivitás a főként nemzetközi tapasztalatok alapján még bizonyítottan hatékony szorongásos betegségek, fejlődési problémák, testképzavarok, konverziós tünetek, szkizofrénia és alkoholfüggőség kezelésében is (Hevesi, Urbán 2012).

Bár nálunk még kevés lehetőség van a mentálhigiéniai ellátás keretében fizikai aktivitással járó kezelésekre, külföldön már vannak erre jó példák. Nehéz azonban meghatározni, hogy melyek azok a mozgásformák, amelyeket a különböző mentális problémákkal küzdő személyek leginkább „hasznosnak” éreznek, ezért fontos kérdés, hogyan lehet a testmozgási és sportolási lehetőségeket sikeresen felajánlani és támogatni körükben (Carless, Douglas 2010). Ha nem létezik is a testmozgás szabványosított „receptje”, mely minden ember, vagy akár egy adott diagnózissal rendelkező valamennyi ember számára előnyös lenne, azért problémára és személyre szabott ajánlásokat lehet tenni. A fizikai aktivitás vagy a sport hozzájárulása a gyógyuláshoz változatos, összetett és személyspecifikus, ahogyan a mentális betegségben szenvedő emberek felépülési igényei is, ahogy Carless és Douglas állítják a témáról szóló könyvükben (2010). Mivel a testmozgás és a mentális egészség kapcsolatában rejlő változatosság és egyediség kritikus jelentőségű a siker szempontjából ezért azt javasolják a szerzők, hogy minél több mozgásformát próbáljanak ki az érintettek, szakemberként pedig tárjuk fel a páciensek különböző mozgásformákhoz való kapcsolódásának történetét, mielőtt ajánlunk valamit.

Ha a hazai egészségügyi rendszerben jelenleg még nincs is meg a lehetőség az ilyen típusú kezelések elterjedésére, a fizikai aktivitás pozitív hatásait a mentális és fizikai egészségre másképpen is beépíthetjük az életünkbe. Erre építő jó gyakorlatok például már hazánkban is vannak. A Magyar Diáksport Szövetség (MDSZ) 2022. szeptemberében 75 iskola bevonásával indította el az Aktív Iskola programot, amihez 2024-ig összesen 304 iskola csatlakozott (Kälbli et al 2024). A program célja, hogy a diákokat több mozgásra, ezáltal egészségesebb életmódra ösztönözze. Több éves kutató és fejlesztő munka eredményeképpen az MDSZ egy olyan átfogó kultúraváltást eredményező programot dolgozott ki és indított el, mely abban segíti az iskolákat, hogy a rendszeres mozgást támogató környezetet biztosítsanak minden tanuló számára, és a mozgáslehetőségek széles tárházának elérhetővé tételével inspirálják az iskolai közösséget a minél aktívabb életre. A pandémia okozta lezárások, a testnevelésórák és a sportolási lehetőségek korlátozása, a fizikai inaktivitási krízis kritikus hatással volt a tanulók fittségi állapotára kutatásuk szerint (Kälbli et al 2024), akárcsak a mentális egészségükre. Azonban az eredményeik bíztatóak abból a szempontból, hogy a 10-19 éves diákok fittségi eredményei 2024-re a testnevelésórák és sportolási lehetőségek visszatérésével láthatóan javultak, így arra a következtetésre jutottak, hogy továbbra is szükséges az iskolai sportolási lehetőségek fenntartása és bővítése.

Ezzel összhangban a brit Egészségügyi Oktatási Hatóság napi egy óra mérsékelt testmozgást ajánl az egészséges fiatalok számára (Seddon 2003), azoknak pedig, akik jelenleg keveset mozognak, legalább napi 30 perc mérsékelt intenzitású testmozgást kezdésként. Ezeknek az ajánlásoknak a célja a fittség, az egészség és a fejlődés optimalizálása, miközben olyan aktív életmódot támogatnak, amely felnőttkorban is megtartható.