Egészségpszichológia a Mosolyban

jan.

23

2025

Egészségpszichológia a Mosolyban

Korbai Hajnal

2025-ben egy új témában szeretnénk elmélyedni a Mosolyblogon, mely az alapítvány munkáját már évek óta áthatja, mégsem kapott eddig elegendő figyelmet a szakmai műhelyünkben. Az egészségpszichológia területének művelése világszerte és nálunk is mindjobban előtérbe került az elmúlt évtizedekben, egyre több olyan kutatási eredménnyel is gazdagítva a pszichológia tudományát, melyet itt a Mosolyban is kiválóan hasznosíthatunk a krónikus és súlyos beteg gyerekek és családtagjaik támogatásában.

Az egészségpszichológia többek között olyan kérdésekkel foglalkozik, mint az egészség fejlesztése és megőrzése, a betegségek megelőzése, illetve a különböző betegségekkel élők életminőségének javítása, vagy a betegségből való kilábalás pszichológiai mechanizmusai. Egy egészségpszichológus számos módon képes segíteni: kezdve az egészséggel-betegséggel kapcsolatos vélekedések, meggyőződések, szokások és attitűdök megváltoztatásától a stresszkezelési technikákon és az életvezetési stratégiák pszichoedukációján át az orvos-beteg együttműködés előmozdításáig (Kállai et al. 2021; Urbán 2022). Az ezen a területen dolgozó szakemberek abban is támogathatják a hozzájuk fordulókat, hogy megküzdjenek egy esetleges diagnózissal, felismerjék és tudatosítsák saját szerepüket, egyéni felelősségüket a betegségek kialakulásában, lefolyásában és a gyógyulás folyamatában, valamint fejlesszék az öngondoskodást. Más fontos és izgalmas területei az egészségpszichológiának a tanácsadáson és a tájékoztatáson túl, hogy szakemberei képesek javaslatokat tenni az egészségügyi ellátás fejlesztésére, végezhetnek kutatómunkát, és a laikusok mellett szakembereket is oktathatnak a legújabb tudományos eredmények bemutatásával (Szívós 2022).

Ha a betegségeket szétválasztjuk, akkor a klinikai gyakorlatban inkább a szomatikus és pszichoszomatikus problémák pszichológiai vetületeivel foglalkoznak az egészségpszichológusok, a mentális betegségekkel pedig a klinikai szakpszichológusok (Demetrovics et al. 2012). Amennyiben egy tágabb szemlélettel nézünk a betegségekre, és a testi-lelki egyensúly felborulásaként tekintünk a szomatikus és pszichés problémákra egyaránt, melyeknél a testi és lelki tényezők komplex és dinamikus kölcsönhatásban állnak egymással, akkor valamennyi betegségnél hasznos lehet az egészségpszichológiai támogatás.

A Mosoly Alapítvány művészetterápiás foglalkozásain többféle testi és lelki problémával, különböző betegségekkel küzdő gyerekekkel dolgoznak terapeutáink. Kórházi szupportív terápiás alkalmaink a szorongás oldásában, a kezelésekre, műtétekre való pszichés felkészülésben segítik a gyerekeket, ami a kórházi személyzet munkáját is könnyebbé teszi. Hosszú távú csoportjainkban pedig a pszichés problémákból adódó vagy a szomatikus betegségeket kísérő nehéz érzések feldolgozásán túl lehetőség nyílik az egészségfejlesztés további támogatására, például stresszkezelő technikák és megküzdési módok elsajátítására. Mielőtt mélyebben belemennénk, hogy mi minden lehetőséget rejt még magában ez a terület a Mosolyos gyerekeknek, vizsgáljuk meg közelebbről az egészség és betegség fogalmát, hogy mit is értünk ezalatt.

Az egészség-betegség fogalmának meghatározása a különböző korokban és kultúrákban aszerint változott, hogy például az adott társadalomban mire helyezték a hangsúlyt, hogyan állt az orvosi- és egészségtudományok fejlődése, vagy éppen a gyógyításhoz kapcsolódó szolgáltatások milyen gazdasági, piaci érdekek mentén működtek (Csizmadia 2023). Hogy csak a korunkban legelterjedtebb nézeteket emeljük ki ebből a gazdag irodalomból, a modern kor biomedikális egészségmodellje például azt mondta a betegségről, hogy az a biológiai folyamatok egyensúlyának megbomlása a szervezetben (Vitrai 2022). Az egyensúly orvosi beavatkozással, például gyógyszerrel történő visszaállítása pedig helyreállítja az egészséget. A biopszichoszociális modell (Engel 1977 id. Urbán 2022) már ennél jóval összetettebb képet mutat az egészségről-betegségről, melyek hátterében a fizikai, kémiai, biológia tényezők mellett pszichológiai és társadalmi tényezők kölcsönhatásai is szerepelnek. Hasonlóan a WHO sokat idézett meghatározásához, mely szerint „az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya”. Ennek az ideális jólléti állapotnak az elérése az úgynevezett életmódmodell szemlélet szerint függ attól is, hogy mit eszünk, mennyit mozgunk, hogyan alszunk, mennyi stressz ér minket, és ha az egészségünkben valamilyen problémát tapasztalunk, kérünk-e segítséget stb. (Vitrai 2022).

Bircher 2005-ben leírt népszerű egészségmodellje már a rendszerszemléleten alapul, vagyis az egészséget az egyént is magába foglaló összetett rendszer termékeként kezeli, és nem csupán az egyén tulajdonságaként (Vitrai 2022). Bircher elméletét Csizmadia cikke (2023) írja le részletesen, melyet érdemes témánk szempontjából kicsit mélyebben tárgyalni. A Meikirch modellnek nevezett elmélet szerint az egészség a jóllét állapota, amely sokféle egyénen belüli és kívüli tényező közötti kölcsönhatás eredménye. A modellben egészségről akkor beszélhetünk, ha az egyén képességei, valamint a társadalmi és környezeti tényezők egyensúlyba kerülnek az életút során keletkező biológiai, pszichológiai, szociális vagy környezeti kihívásokkal, ennek az egyensúlynak a megbomlása pedig az egészség megromlásához vezet. A kihívásokkal való megküzdéshez erőforrások szükségesek, melyekből kétfélét különböztet meg Bircher: a biológiailag meghatározott adottságokat, képességeket és a szerzett potenciálokat. A kedvezőtlen környezeti feltételek és a betegségek, sérülések átmenetileg vagy tartósan csökkenthetik a biológiailag adott forrásokat. Viszont ez nem jelenti azt, hogy egy ilyen embert betegnek kell tekinteni, hiszen az egyéb összetevők révén kompenzálni lehet a biológiai képességek csökkenését. A modell más elemei, a szerzett erőforrások vagy a társadalmi és környezeti tényezők lehetővé teszik csökkent biológiai források, adottságok esetén is, hogy valaki kielégítően reagáljon az élet igényeire, és így egészségesnek legyen tekinthető.

A Mosolyos gyerekek közül sokan élnek valamilyen krónikus betegséggel, melynek elfogadását megkönnyítheti ennek a szemléletnek a megismerése. A szerzett képességek hangsúlyozása a Meikirch modellben arra bíztat, hogy minden ember képes lehet saját személyiségének alakítására, és részese lehet saját fejlődésének (Csizmadia 2023). A jól fejlett megszerzett képességek pedig támogatják az egészséget. Mi mindenre lehet itt gondolni, milyen képességek szerezhetők meg, melyekkel az egészségünket segíthetjük? A modell szerint minden ember felelős azért, hogy mekkora gondot fordít a személyes potenciáljának fejlesztésére, hogyan reagál a kihívásokra, hogyan kezeli az emberi kapcsolatait, hogyan vesz részt a társadalom életében és hogyan viszonyul a természeti környezethez. Az ezekhez a területekhez kapcsolódó képességek elsajátításában a család, az iskola és az egészségpszichológusok egyaránt segíthetik a gyerekeket. A Mosoly művészetterápiás foglalkozásain a gyerekek egészséges részéhez fordulva éppen ezeket a képességeket térképezik fel szakembereink, és lehetővé teszik számukra azt is, hogy új képességeket szerezzenek testi-lelki egészségük megóvására, fejlesztésére. Ezekre a személyesen szerzett potenciálokra példák lehetnek a fizikai képességek, a tanulási készségek, a pszichológiai és spirituális fejlődés, valamint a társas kapcsolatokban rejlő erőforrások (Urbán 2022).

Az egészséget meghatározó társadalmi tényezők a modell szerint magukba foglalják a gyerekek közvetlen társadalmi környezetét, a családot, barátokat, ismerősöket és az iskolát, valamint a szélesebb társadalmi kontextust is, amely befolyásolja az életüket (Csizmadia 2023). A jó családi kapcsolatok és a pozitív társas környezet elősegítik az egészség megőrzését, ezzel szemben a megterhelő kapcsolatok veszélyeztethetik az egészséget. A természeti környezeti tényezők közé tartozik az egész bioszféra, elsősorban a táplálkozás és pihenés szempontjából szükséges környezet, de a víz, a levegő és a talaj minősége is fontos befolyásoló faktorok. A Meikirch modell szerint a környezetvédelem is elengedhetetlen feltétele az egészségnek. Nyilván ezeknek a tényezőknek a nagy részére a gyerekeknek nincsen befolyása, a felnőttek feladata, hogy lehetőségeik szerint biztosítsák számukra az egészséges fizikai és társas környezetet. Viszont az edukáció, az egészséggel való felelős, tudatos foglalkozásra való nevelés már egészen kicsi kortól elkezdhető.

Az elmúlt években mi is sokat írtunk a Mosolyblogon arról, hogy a mentális és a fizikai betegségek megelőzéséhez, a jóllét és az egészség fejlesztéséhez, valamint a gyógyításhoz érdemes az ökológiai szemléletet is bevonni a segítő szakemberek munkájába. A természeti környezethez való kapcsolódás számos jótékony hatásáról beszámoltunk, de kevés szó esett a mesterséges, ember által épített terek befolyásáról. Pedig a környezetpszichológia területe itt szorosan összefügg az egészségpszichológia érdeklődési köreivel. A kórházi célcsoportok szempontjából is sok hasznos ismerettel szolgálhatnak a terület legfrissebb kutatásai.

Bár a gyerekklinikák ma már a legtöbb helyen igyekeznek barátságosabb tereket létrehozni a gyerekek számára, a kórházi tartózkodás önmagában is egy stresszt okozó tényező, nemcsak a betegeknek, de az őket látogatóknak és sokszor a kórházi személyzetnek is. Dúll Andrea egy környezetpszichológiai cikkében (2012) részletesen ír a kórházak és orvosi rendelők összetett társas-fizikai hatásairól. Mivel a személy-környezet összeillés létének vagy hiányának messzemenő betegség-egészség következményei vannak a teljesen mindennapi környezetekben is, és ezek a következmények még erőteljesebbek az olyan speciális intézményekben, mint amilyen például a kórház (Dúll 2012), fontos ezekről tudni akár betegként, akár segítő személyzetként tartózkodunk ezekben a terekben. Dúll szerint az egészségügyi intézmények a kultúra, a társadalom és a városi élet tükrei is, üzeneteket közvetítenek a betegségről és az egészségről, illetve a kutatások szerint nagyon ellenállnak a változásnak. A régebben épült kórházi épületek sokszor nem illeszkednek az alapvető egészségtámogató funkciókhoz sem, a modern egészségpszichológiai gyógyítási elvekhez pedig még kevésbé. A korszerű kórházak pedig éppen a fejlett eszközparkjuk miatt lehetnek ijesztőek sokak számára, akik úgy érzik, „mintha egy földönkívüli űrhajóba lépnének be” (Carver 1990 id. Dúll 2012).

Hosszabb kórházi tartózkodás esetén különösen jelentősek az egészségügyi környezet tudatosuló és nem tudatosuló hatásai egyaránt (Dúll 2012). A kórházi hangok, zajok, a fény intenzitása, a hőmérséklet, a páratartalom, az ablakok és a kórterem berendezési tárgyai, a helyiség mérete, állapota és színei, a betegtársak vagy az egészségügyi személyzet mind-mind fontos részei a komplex szociofizikai helyzetnek. A páciens, a kórházi dolgozók és a látogatók ezeken a sokszor nem is tudatosuló ingereken keresztül folyamatosan arra kényszerülnek, hogy magánszférájukat és a környezetük felett általában gyakorolt kontrollt hozzáigazítsák az aktuális körülményekhez, ami jelentős stresszel járhat.

Mindezeken túl az egészségügyi környezetek elrendezése és tárgyai a személyközi interakciókkal együtt folyamatos kommunikációval is szolgálnak a betegek felé, akik számos következtetést vonnak le belőlük saját állapotukra, gyógyulási esélyeikre vonatkozóan (Dúll 2012). A betegségből és a kezelésekből adódó fájdalmak, a kiszolgáltatott helyzet, a szorongás csökkenthetik a betegek testi-lelki integritásának, személyes egyediségének és emberi méltóságának érzeteit, ami nem segíti elő az aktív, saját gyógyulásában felelősen, partnerként együttműködő ember szerepének kibontakozását (Varga 2005 id. Dúll 2012). Számos kutatás továbbá azt mutatja, hogy a kórházi betegeknek a betegség és a stressz miatt megváltozik az észlelése, gondolkodása, érzelmi állapotai, viselkedése, csökken a kontrollja és fokozódik a szuggesztiókra való érzékenysége (Dúll 2012; Urbán 2022).

Ezért is nagyon fontos, hogyan kommunikál a segítő személyzet a betegekkel. A műtét utáni felépülést vizsgáló kutatások ugyanis rámutattak, hogy a fiziológiai és személyiségtényezőkön kívül olyan pszichológiai hatások szintén befolyással bírnak a felépülésre, mint az informatív tájékoztatás a várható tapasztalatokról, az ehhez nyújtott pszichológiai támogatás vagy a pozitív szuggesztív kommunikáció (Dúll 2012). Varga Katalin éppen erről ír A szavakon túl című könyvében (2011), hogy a betegeknek nemcsak fizikai ellátásra van szükségük a kórházakban, hanem lélektani-társas támogatásra is. A könyv szerint az egészségügyi személyzetnek segíteni kell a betegeket abban, akár felnőttekről, akár gyermekekről van szó, hogy megértsék a kezelések célját, és hogy azok miért jók nekik, valamint tájékoztatni kell őket a félelemkeltő tényezőkről is úgy, hogy pozitív összkép alakuljon ki bennük a helyzetükről. A kötet hasznos támpontokat nyújt azoknak a szakembereknek – orvosnak, nővéreknek, pszichológusoknak és más egészségügyi szakembereknek –, akik törekednek arra, hogy hatékonyabban működjenek, amikor pácienseikkel, azok családjával vagy éppen a kollégáikkal kommunikálnak.

Már léteznek olyan egészségügyi intézmények, melyek gondot fordítanak a modern környezetpszichológiai alapú, emberközpontú tervezésre, és a tereket eleve úgy hozzák létre, hogy a betegek, a látogatók és a személyzet szükségleteit előzetesen elemzik. További kutatások szükségesek azonban, melyek a környezeti jellemzők hatásának interakcióit is figyelembe veszik a terek különböző használóinak esetében (Dúll 2012). Dúll említett cikke is bemutat jó példákat többek között a gyógyító célú gyermekintézmények kialakítására életkori övezetek szerint, vagy a pszichológus szobájának környezetpszichológiailag kedvezőbb tervezésére, de a váróterek és a kórházkertek barátságosabbá tételére is történtek már kísérletek. Egy pszichiátriai osztály felújításakor például azt találták, hogy a sokféle újító-szépítő változás közül a növények bekerülése volt az, amit egységesen pozitívnak ítéltek az osztály betegei és dolgozói, sőt, mindenki még többet szeretett volna belőlük (Devlin 1992 id. Dúll 2012).

Ahogy a számos érdekes kutatási eredményt felvonultató publikáció is mutatja a témában, az egészségpszichológia az elmúlt évtizedekben látványos módon vált a pszichológia új, önálló kutatási, tudományos és alkalmazási területévé (Demetrovics et al. 2012). Miközben a klinikai pszichológiából, az orvostudományból, az orvosi pszichológiából, a prevenció multidiszciplináris tudományából, a népegészségügyből és más területekből kialakította komoly kutatási paradigmáit, módszereit, eszközeit, aközben fenn tudta tartani a hétköznapi emberek érdeklődését is eredményeinek közérthető prezentálásával (Urbán 2022). További értékét adja a területnek, hogy az egészségpszichológia a természeti, gazdasági és emberi közösség által kialakított életfeltételeket egységes rendszerben értelmezi. Az egészségpszichológia ökológiai szemlélete szerint az egészséges ember harmóniában van a természeti és az épített környezet egészével, szerves és alkotó részeként él együtt azzal (Kállai et al. 2021). Ennek következtében a rendszerszintű diagnosztikai és kezelési módszerek, a több diszciplína együttműködésén alapuló, ugyanakkor mégis a beteg biológiai és pszichológiai egyediségére és lehetőségeire szabott ellátási formák egyre inkább előtérbe kerülnek a gyógyításban (Kállai et al. 2021).

Ahogy a betegség tünetei mellett maga a beteg kerül a gyógyítás középpontjába – az egyénisége, a társas kapcsolódásai, a döntési képessége –, úgy az ember egyre jobban igényli, hogy a lehetőségekhez mérten maga is részt vehessen a gyógyításban, tudatosan felelősséget vállalva a saját egészségének helyreállításáért (Kállai et al. 2021). Az egészségpszichológiai ellátás elmúlt 30 évének magyarországi fejlődéséről írt cikkében Kállai és munkatársai (2021) azonban arra mutatnak rá, hogy a saját egészség védelméhez szükséges képességeknek és attitűdöknek, az egészséges táplálkozás módjainak, az egészség-magatartási alapismereteknek még a magyar társadalom jelentős része nincs a birtokában. Ezért nagy a felelőssége az ezen a területen dolgozó szakembereknek, hogy minél több csatornán, minél több formában megosszák tudásukat a szélesebb közönséggel.

Erre vállalkoznánk mi is a szakmai blogunkon most induló egészségpszichológia sorozattal. A következő Mosolyblog cikkekben és a hozzájuk kapcsolódó podcastokban azokat az izgalmas lehetőségeket szeretnénk jobban kibontani, melyekkel az egészségpszichológiai szemlélet támogathatja a beteg gyerekek és családjaik életét a Mosolyos foglalkozásokon és azokon túl egyaránt. Számos témát tervezünk alaposabban körbejárni a következő hónapokban, olyan szakemberek bevonásával, akik az adott területen nagy tapasztalattal rendelkeznek. Többek között az alvás, a fizikai aktivitás, a táplálkozás és a társas kapcsolatok szerepével fogunk foglalkozni az egészségünk megőrzésében és fejlesztésében, és arról is szót ejtünk, hogy a gyorsan változó jövőben, milyen lélektani változásokra, készségekre érdemes felkészíteni gyermekeinket, hogy meg tudjanak küzdeni a kihívásokkal.

Irodalomjegyzék

Csizmadia Péter (2023). Kísérlet az egészség fogalmának újradefiniálására. A Meikirch modell. Egészségfejlesztés, 59(1). Forrás: https://ojs.mtak.hu/index.php/egfejl/article/view/10654

Demetrovics Zs., Urbán R., Rigó A., Oláh A. (szerk.) (2012): Az egészségpszichológia elmélete és alkalmazása I. Személyiség, egészség, egészségfejlesztés. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.

Dúll A. (2012): Környezet–pszichológia–egészség. In Demetrovics Zs., Urbán R., Rigó A., Oláh A. (szerk.) Az egészségpszichológia elmélete és alkalmazása I. Személyiség, egészség, egészségfejlesztés. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.

Kállai J., Urbán R., Csabai M. (2021): Egészségpszichológiai kutatások és az alkalmazott egészségpszichológiai ellátás fejlődése az elmúlt 30 évben Magyarországon. Magyar Pszichológiai Szemle, 76 (2021) 3–4, 787–801, DOI: 10.1556/0016.2021.00061

Szívós N. (2022): Egészségpszichológiai munka az alapellátásban. In: Pszichológusok a betegellátásban: alkalmazott egészségpszichológiai tanulmányok és esetismertetések. pp. 17-34.

Urbán R. (2022): Az egészségpszichológia alapjai. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.

Varga K. (szerk.) (2011): A szavakon túl. Kommunikáció és szuggesztió az orvosi gyakorlatban. Budapest, Medicina Kiadó.

Vitrai J. (2022): A komplex egészségfejlesztés szemlélete. In Boncz I., Lampek K., Pusztafalvi H. (szerk.) (2022): Kézikönyv az egészségfejlesztéshez. Forrás