Simon Kornél idén is a Mosoly Váltó tagja lett!
2019-04-17
Simon Kornél színész, rendező, a Társas játék tévésorozat és a Megdönteni Hajnal Tímeát című film főszereplőjeként vált országosan ismertté. Legfrissebb munkája a Kisherceg a Győri Nemzeti Színházban, melyet rendezőként jegyez. Főszereplője a VIASAT 3 televízión nemrég indult Ízig-vérig című sorozatnak is, emellett a Madách Színházban, a Centrál Színházban és a Veres 1 Színházban is folyamatosan színpadra lép. Kornél temérdek elfoglaltsága mellett is vállalta, hogy idén újra velünk fut a Mosoly Váltóban az NN Ultrabalatonon, ahol az első, 7 kilométeres szakaszt teljesíti a gyerekekkel.
Köszönjük, hogy újra elfogadtad a felkérésünket, miért mondtál igent?
Még ismeretlen színész koromban elhatároztam, hogy ha esetleg valaha sikerül egy falatnyi ismertségre szert tennem,akkor azt mindenképpen szeretném jó ügy népszerűsítésére felhasználni.
A Mosoly Alapítvány munkáját jó ügynek gondolom. Szerintem csodálatra méltó, hogy az ott dolgozó emberek áldozatos munkával beteg gyermekek jobblétén fáradoznak. A futás pedig huszonéves korom óta jelen van az életemben, nem versenyszerűen, de mondhatom, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal rendszeresen futok.
Mit jelent neked a jótékony futás, vagyis amikor egy fontos/jó ügyért fut valaki?
Valamiért vagy valakiért futni a fizikai megpróbáltatáson túl olyan szimbolikus tett, ami erőt ad, és a célba éréskor semmihez sem fogható boldogsággal ajándékozza meg a futót. De azt gondolom, remélem, hogy talán a kis betegek számára is erőt ad, ha tudják, hogy az ő gyógyulásukért is fut valaki.
A Mosoly Alapítvány ügye miért áll közel hozzád? Miért gondoltad, hogy a Mosoly mellé állsz és támogatod az alapítvány munkáját?
Az én világnézetemben a gyerekek, különösen a beteg gyerekek ügye minden erőfeszítést megér.
Volt-e saját élményed arról, amikor gyerekként jól jött, vagy jól jött volna a lelki segítség egy betegség, vagy más probléma kapcsán?
Szerencsére én nem voltam komolyabban beteg gyerekkoromban, viszont banális betegségekkel sokat nyomtan az ágyat, így aztán pontosan tudom milyen elhagyatottnak érezheti magát egy kisgyerek, ha beteg, még úgy is, hogy a szülei mellette állnak. Ilyenkor nagyon fontos lehet egy a lelki folyamatokat ismerő, segíteni tudó szakember.
Te mitől érzed jobban magad, ha beteg vagy? És hogy tudsz segíteni a saját gyerekednek, ha beteg?
Nálam ez igen változó, hol pátyolgatásra vágyom, hol arra, hogy békén hagyjanak. Soma, a kisfiam sem volt még komolyabban beteg (hála Istennek és leghőbb vágyam, hogy maradjon ez így), de azokat a betegségeket, amiken átesik, meglehetősen macsósan kezeli. Nem szokta elhagyni magát és jobban szereti, ha ilyenkor nem zaklatjuk.
Van-e bármilyen saját tapasztalatod a terápiás segítségnyújtásról? (mese-, zene-, képzőművészetterápia, pszichodráma? stb.)
Több alkalommal vettem már részt családállításon, ami a szó szoros értelmében nem művészetterápiás módszer, érzésem szerint valahol azért mégiscsak hasonló, hiszen -legalábbis szerintem- a művészet forrása sem más, mint a morfogenetikus mező.
