12 év a Balaton körül – a Mosoly Váltó az UltraBalatonon

2021-11-12

Ebben az írásban a Mosoly Váltó adománygyűjtő programunkról emlékezünk meg, amelynek minden percéhez erős érzelmek fűznek minket, Mosolyosokat és reméljük, azokat a résztvevőket is, akik valamikor ott voltak velünk a Balatonnál az elmúlt 12 évben.

Milyen volt a Mosoly Váltó?

Hogyan magyarázzuk el annak, aki sosem volt ott? Hogyan meséljünk arról, mit érzel, amikor ránézel a melletted futó gyerekre, aki talán egy életveszélyes betegségen van túl, esetleg súlyos cukorbeteg, de az is lehet, hogy látássérült, és alig látja, hova viszi a lába? Mellette futva nem érzel se fáradtságot, se fájdalmat, csak azt, hogy ezzel a gyerekkel be akarsz érni a célba és látni akarod, ahogy tapsolnak neki, és átérezni az örömét: megint legyőzött valamit, most épp nem egy betegséget, hanem pár kilométert, de neki ez itt és most ugyanolyan fontos.

Ebben az írásban a Mosoly Váltó adománygyűjtő programunkról emlékezünk meg, amelynek minden percéhez erős érzelmek fűznek minket, Mosolyosokat és reméljük, azokat a résztvevőket is, akik valamikor ott voltak velünk a Balatonnál az elmúlt 12 évben.

A tökéletesre csiszolt adománygyűjtés

A Mosoly Alapítvány egyik legszebb adománygyűjtő programja volt a Mosoly Váltó. Mosolyos gyerekeket vittünk 12 éven keresztül minden Ultrabalaton (később: NN Ultrabalaton) versenyre, ahol a saját, speciális felépítésű váltónkban, 3-7 kilométeres szakaszokban futottak a kicsik és nagyok a támogatóinkkal együtt a Balaton körül. Ugyan a hivatalos versenyen kívül teljesítettük a 212 kilométeres kört, de mi mindig versenyeztünk. Egymással játékból és önmagunkkal halálosan komolyan.

A Mosoly Váltó koncepciója Adorján Kata, az alapítvány vezetője és Kiszer Norbert adományszervező ötletéből alakult ki. „2007-ben kezdtünk el futni a Mosoly színeiben egy felnőtt futócsapattal a Bécs-Budapest futóversenyen. A csapatot a lelkesedés vitte át az Ultrabalatonra. Az első verseny után felmerült bennünk, milyen jó lehetőség lenne az eseményen való részvétel és maga a futás is azoknak a Mosolyos gyerekeknek, akiknek az egészségi állapota megengedi a sportolást. 2011-ben így már egy busznyi gyerekkel utaztunk az eseményre, ott jött az ötlet, hogy lehetne egy még nagyobb összefogást és egyben adománygyűjtést csinálni ebből a programból” – emlékszik a kezdetekre Kata.

Sokat lendített az ötleten két támogatónk: Nagy Péter és Varga Zoltán a Mosoly Váltó megálmodójaként bíztatta az alapítványt, hogy valami igazi Mosolyos ötlettel vegyen részt a versenyen. Péter így idézte fel az eseményeket: „Emlékszem, 2008-ban ültünk le először a Mosoly Alapítvánnyal beszélgetni az Ultrabalatonon való részvételükről. A céljaink közösek voltak: segíteni azoknak a gyerekeknek, akiknek az az apró mosoly hiányzik valamilyen okból az életükből. Varga Zoltán barátommal úgy döntöttünk, hogy minden olyan lehetőséget megadunk a Mosolynak, ami a közös céljainkat támogatják. Kezdetben volt néhány Mosoly frissítőpont, majd lett több is, aztán lett Mosoly gyerekfutás és Mosoly szakaszok, végül a Mosoly Váltó, amelyben nagyon sok gyerek futott… Ez nagyon jó volt az alapítványnak, jó volt a gyerekeknek és jó volt nekünk is, mert általuk többé és jobbá vált az Ultrabalaton (is). Közben eltelt 11 év, de a Mosoly Alapítvány ugyanolyan lendülettel és elkötelezettséggel segít a rászoruló gyerekeken, az Ultrabalaton pedig továbbra is a legmenőbb futóverseny a világon.”

Összeállt a Mosoly Váltó koncepciója, melyhez az adományozóink többféleképp csatlakozhattak: szakaszfutóként néhány kilométert futottak a Mosolyos gyerekekkel, de ha adománygyűjtő csapatot alakítottak, akkor önálló terv szerint, versenyben teljesítették a Balaton-kört, és közben a Mosolynak ajánlották fel a teljesítményüket és az adományt, melyet terápiás munkánkra gyűjtöttek.

Miben különbözött ez az adománygyűjtő program a többitől? „A támogatókat jobban elkötelezte, mert személyesen tudtak kapcsolódni a Mosolyhoz, és kaptak egy személyes, közös élményt a gyerekekkel.” – hangsúlyozza Adorján Kata.

Futottak velünk cégek az összes munkatárssal csapatépítés keretében és baráti társaságok, akik a balatoni bulizás előtt vállaltak pár kilométert a Mosollyal. Jöttek futni családok gyerekekkel, rollerral, biciklivel, de gyakran csatlakoztak hozzánk komoly sportolók vagy híres emberek is, akik a sportteljesítmény mellett vállalták a hírverést is a Mosolyért. Így futhattak a Mosolyos gyerekek éveken át a hegymászó Erős Zsolttal, vagy olyan színészekkel, mint Száraz Dénes, Simon Kornél, Vecsei H. Miklós, de a média szereplői közül is többen segítették jelenlétükkel az eseményt, így Azurák Csaba, Acél Réka vagy Gajdos Tamás is résztvevője volt a Mosoly Váltónak egy-egy évben.

Kerezsi Miklós, egyik legrégebbi támogatónk, a Mosoly kuratóriumának tagja, így emlékszik vissza a Mosoly Váltóra: „Támogatói szemmel nézve jobban kedvelem az olyan adománygyűjtő programokat, ahol nem csak egy számlaszámot látok, ahova utalom az adományozásra szánt összeget, hanem személyesebb a kapcsolódás. Aki a Mosoly Váltóban részt vett, az megérezte a közösséghez való tartozás erejét, erősíthette a Mosoly közösséggel való kapcsolatát. De ez az esemény még ennél is többet adott: mindig összehozott egy baráti társaságot, egy céges közösséget. Mi rendszerint rászerveztünk egy hétvégi, balatoni programot, ami szép élmény volt a családnak, a barátoknak és a kollégáknak, és amire izgatottan készültünk már előző évben: lefoglaltuk a házat, ahová jöttünk és a szakaszt, amit a Mosollyal futni szeretnénk.”

„A gyerekeknek az élmény kitörölhetetlen, örökre szól”

A program szereplői kizárólag olyan gyerekek voltak, akik korábban más Mosolyos programon is részt vettek már Budapesten vagy Debrecenben, és akikről a szüleik és a velük foglalkozó terapeutáink úgy ítélték meg, készen állnak egy ilyen megterhelésre. A különböző típusú és súlyosságú betegségből gyógyult, krónikus vagy pszichoszomatikus betegséggel együtt élő gyerekek változó fizikai állapotban kerültek a csapatba, legtöbbjük eleinte egy kilométert sem tudott lefutni megállás nélkül. Ahhoz, hogy ezek a gyerekek az Ultrabalatonon jó erőben és magabiztosan álljanak starthoz, fontosnak tartottuk, hogy a verseny előtt egy alapos felkészítő edzéssorozatban vegyenek részt. A debreceni gyerekek felkészítését helyi tanárok koordinálták nagy szeretettel, iskola utáni különórákban, a budapesti gyerekeknek a Mosoly szervezésében szombatonként a Margitszigeten tartottuk ezeket az edzéseket, éveken át mindig más önkéntes edzővel, míg meg nem találtuk Csekő Diát és kicsit később Horváth Esztert, akik korábbról rendelkeztek már edzői tapasztalattal, és örömmel vállalták a program irányítását.

„Minden alkalomra jutott kemény munka és önfeledt játék is. De amit a legfontosabbnak vélek, hogy az edzések során egy szerető, elfogadó környezetet igyekeztünk kialakítani. A csapatépítés, mint cél, legalább akkora szerepet kapott, mint az állóképesség vagy a futóteljesítmény fejlesztése.” – meséli Csekő Dia. „Betegségükből adódóan voltak gyerekek, akikre jobban kellett figyelni. A feladatokat, játékokat, célokat úgy szabtuk meg, hogy ezek mindenkinek örömöt okozzanak.” – teszi hozzá. Dia úgy látja, a gyerekek ebben a környezetben kivirultak. Elfeledkeztek a más közegben betöltött másféle szerepükről, esetleges hátrányos helyzetükről, nehézségeikről. „Úgy érzem, minden egyes gyereknek sikerült a Mosoly edzések alatt túllépni saját határain és elérni olyan célokat, amelyekre ő sem gondolt volna.”

Kerezsi Miklós támogatónk azt meséli, első alkalommal tartott attól, mi fog történni, amikor olyan gyerekekkel kell futnia, akik épp most gyógyultak meg valamilyen betegségből. „Kaptunk részletes tájékoztatást a helyzetről, mégis féltem. Aztán rájöttem, hogy ezek a gyerekek semmilyen külön bánásmódot nem igényelnek, mert nagyon felkészültek. A legnagyobb élményem is ide kapcsolódik. Egyik évben a legfoglalt szakaszokon túljutva úgy éreztem, van még bennem energia, és jeleztem, hogy futnék tovább. A következő szakaszon jött egy Mosolyos fiú, aki 4:50-es átlagokkal futotta a kilométereket. Alig bírtam tartani a tempót. Felmerült bennem, hogy feladom, de az ő elszántsága nekem is erőt adott, és sikerült lefutnom vele a távot. Ezek a srácok ugyanolyan, sőt, átlagon felüli teljesítményre képesek, mint mások. Ez egyértelműen összefügg azzal, hogy megtanultak küzdeni. A küzdelem, az küzdelem. Aki az élet valamely területén ezt megtapasztalta már, az bárhol be tudja bizonyítani, hogy le tudja győzni a korlátokat, akadályokat.”

Fejes Tímea önkéntes kísérőként vett részt a Mosoly Váltóban, „Mosoly anyukaként” segítette a programon a gyerekeket, de gyógypedagógus végzettségéből adódóan belelát a program szakmai hasznába is. Arról kérdeztük, mit tud segíteni egy beteg gyereknek a Mosoly Váltóban való részvétel. „Ez azért bonyolult kérdés, mert nem mindegy, hogy mennyire beteg az a gyerek, mi a betegsége, az mennyi időre szól, és a legfontosabb, hogy milyen családi háttere van. Volt a programon olyan gyerek, aki krónikus betegséggel küzd, és hátrányos helyzetű, életében nem volt még hotelben, pláne medencésben, és ezen az eseményen erre is lehetősége nyílt. Neki hatalmas élmény volt a Mosoly Váltó, kitörölhetetlen, örökre szól. De ez a két és fél nap mindenképp kilépés volt a hétköznapokból, mindenképp valami rendkívüli, ezért a gyerekek nem gondoltak a problémáikra, a nehézségeikre, a betegségükre, egyszerűen csak jól érezték magukat.” Tímea szerint fontos megjegyezni, hogy bármekkora élmény is a Mosoly Váltó egy gyógyuló gyerek számára, önmagában nem bír gyógyító erővel, csak a program előtt folyó terápiás Mosoly-foglalkozásokkal együtt lehet eredményes. „Ne gondoljuk azt, hogy majd itt kifutja, vagy feldolgozza a gyerek azt a problémát, ami miatt kapcsolatba került a Mosollyal. Mi ebben a programban az itt töltött időt tesszük varázslatossá, hogy minél több szép élményt szerezzen.” -összegzi Tímea.

Önkénteseink, akik nélkül nem jött volna létre…

Őrültnek kell-e lenni ahhoz, hogy az ember vállalja a felelősséget huszonegy, minden szempontból sérülékeny gyerekért egy hatalmas tömegrendezvényen? Talán, igen. Habár dermesztőnek tűnik a feladat, a Mosoly Alapítvány körül csodálatos önkéntes csapat áll, akik rendelkeznek elég bátorsággal és elhivatottsággal, hogy ezt a felelősségteljes feladatot elvállalják. Sokan közülük akár több éven keresztül, újra és újra. A Mosoly Váltóban Mosoly anyukák és Mosoly apukák vigyáztak a gyerekek testi-lelki épségére a verseny hétvégéje alatt, és mindig jöttek velünk biciklis kísérők is, akik a futás közben a gyerekek legfontosabb segítői voltak, szőlőcukorral, vízzel felszerelkezve, óvó szemüket a gyereken tartva hosszú kilométereken keresztül. Minden évben ott volt a kísérő autóban önkéntes alapon egy mentőtiszt is, akinek tudására szerencsére ritkán volt szükség, de óriási biztonságot nyújtott a jelenléte. A Mosolyos kollégákkal együtt ezek az emberek alkották a stábot.

Sinka Ilona, aki kiérdemelhetné az „arany fokozatú” Mosoly anyuka címet, hiszen minden évben velünk utazott a Balatonra, így emlékezik a programra: „A családi érzést szerettem legjobban ebben a programban. Az összetartást és összetartozást, ami mindenkire vonatkozik ebben a történetben: a Mosoly teljes csapatára, a gyerekekre, a bringás kísérőkre, a mentősökre, a Mosoly szülőkre, és a támogatókra, akik velünk futottak. A legnagyobb öröm az volt, hogy a végére már teljes mértékben élveztem a gyerekek bizalmát. Persze féltő figyelemmel kísértem minden mozdulatukat, de szerencsére ebből ők semmit nem éreztek. Megsúgták, ha éhesek maradtak vacsi után, ilyenkor persze előkerült még egy kis szendvics. Ha a nagyok szerettek volna takarodó után is még együtt maradni, hát, adtunk nekik még egy órát, és nem bánták, hogy az én szobámban volt a “gyűlés”.  Azok a gyerekek, akik gyorsabban futottak, néha ösztönzésképp beálltak egy-egy szakaszon a gyengébbek mellé, és gyakran előfordult, hogy az utóbbiak az élménytől megtáltosodtak, és hihetetlenül teljesítettek.”

Fejes Tímea is hasonlóan fogalmaz a balatoni önkéntes munkával kapcsolatban: „Az volt a legjobb, ahogy alakult a csapat, ahogy egyre jobban együtt voltunk. Pénteken még csak közelítettünk egymás felé, és vasárnap már mindenkinek természetes volt a másik, olyannak amilyen. A vasárnap már egy nagy családról szólt. Egy fáradt, nagy családról.”

Ilona szerint a gyerekek a közös befutót szerették a legjobban, amikor az utolsó kilométereket közösen futotta le az egész Mosoly stáb, gyerekek és felnőttek, és együtt lépte át a célvonalat negyven-ötven Mosoly pólós boldog ember. „A közös befutás egy olyan hatalmas élmény, ami az egész Mosoly Váltót megkoronázta. A gyerekeknél is ez volt a listavezető, de imádták a szabad programokat is. A Balcsi parti sétákat, fagyizásokat, focizásokat.” -teszi hozzá.

A „mire vagyunk képesek” van a tevékenység központjában

Az önkéntes kísérőink dolgát megnehezítette, hogy különleges figyelmet igénylő gyerekekre kellett vigyázniuk. Minden évben felkészültek a gyerekek aktuális egészségi állapotából és beszéltek a szülőkkel arról, ki milyen gyógyszert szed, mikor kell bevennie, de arról is tudtak, ki hogyan tud elaludni, mit szeret enni legjobban és mikor kell megölelgetni kicsit. Hiszen volt olyan kislány, akinek minden órában ellenőrizni kellett a vércukorszintjét, és inzulinnal korrigálni az eltérést, vagy olyan kisfiú, akinél számítani lehetett epilepsziás roham kialakulására, de a debreceni gyerekek is, akik egy látássérült iskolából érkeztek két csodálatos tanár-kísérővel, szintén nagy figyelmet igényeltek a futások alkalmával, nehogy megbotoljanak és megsérüljenek.

„Szerencsére úgy tapasztaltam, hogy a gyerekek, még ha egészségi gondokkal és problémákkal küszködnek is, ugyanolyanok, mint az egészséges társaik, ugyanazokkal a vágyakkal és tervekkel, csintalanságokkal és jó tulajdonságokkal. Ezért ha rosszalkodtak ugyanúgy megdorgáltuk, ha ügyesek voltak, ugyanúgy dicsértük őket, de mindenek előtt leginkább szerettük őket. A felelősség súlya mindig a program után, otthon jött ki rajtam, de az öröm is, hogy minden rendben zajlott. Az biztos, hogy az élmény utána még napokig meghatározta a hangulatomat. Most csak visszaemlékezni rá is felvillanyozó.” -vallja Sinka Ilona.

Fejes Tímea azt meséli, szakmájából adódóan nem érezte nehéznek, hogy beteg, vagy gyógyuló félben lévő gyerekeket kell kísérnie: „Az a véleményem, hogy mindenkinek lehet valami betegsége, ami része az életének, van akit jobban befolyásol az adott életszakaszában, vagy nagyobb hatással van rá, van aki észre sem veszi. Sokkal fontosabb, hogyan fogjuk fel mi, akik a környezetében vagyunk az adott “betegnek”. Betegségtudat jó ha van, de csak ha reális, és ha nem azzal foglalkozunk, hanem a “mire vagyunk képesek” van a tevékenység középpontjában. Tehát én a Mosoly Váltó csapatában ott, akkor nem beteg gyerekekkel foglalkoztam, hanem nagyon tenni akaró, aktív, életerős gyerekeknek voltam a kísérőjük.”

Az Ultrabalaton gesztusa

Nagy köszönettel tartozunk Zelcsényi Miklósnak, az Ultrabalaton jelenlegi tulajdonosának, aki az elmúlt években a hasonló civil szervezetek közül elsőként a Mosoly Alapítványnak tette lehetővé, hogy nevezés nélkül, a verseny infrastruktúráját használva részt vegyen a megmérettetésen. Miklós az első perctől kezdve átérezte, mit jelent a gyerekeknek ez a program, és munkatársaival együtt mindent megtett, hogy jól érezzék magukat ezen a hétvégén. „Nekünk, szervezőknek az egy fontos szempont volt, hogy a verseny ne csak a sportról szóljon, hanem legyen karitatív lába is. Jó kapcsolódás volt a Mosollyal való munka.” A verseny nulladik napján minden évben lehetőséget kaptunk, hogy fussunk egy bónusz kilométert a gyerekekkel a versenyközpontban, hogy az odaérkezők megismerhessenek minket, és esetleg kedvet kapjanak a szervezet támogatásához.  Zelcsényi Miklós szerint ez a Mosolyos esemény mindig üde színfolt volt a programban. „Tisztában voltunk azzal, hogy ezeknek a gyerekeknek az élet árnyékos oldalából több jutott, mint kellett volna, és mivel az UB legendásan jó hangulatú verseny, tudtuk, hogy innen klassz élményekkel, szép emlékekkel térhetnek majd haza, és ez jó érzés volt. Másrészt azt is tudtuk, hogy a verseny szellemisége, a Balaton körbefutása, mint hozzáadott érték vonzó azon cégek számára, akik a futás mellett esetleg a Mosoly mögé is be tudnak állni.”

A Mosoly Váltó története egyelőre véget ért

Mi, a Mosoly munkatársai belső körben sokat beszélgettünk arról, vajon mi is ez a program igazán: adománygyűjtés? A támogatóink és a támogatottjaink ideális találkozási pontja? Élményprogram a nálunk gyógyuló gyerekeknek? Arra jutottunk, hogy a Mosoly Váltó mindez volt egyben, amiből mindenki profitált, vagy szebb szóval, épült, és most, hogy véget ért, visz magával egy kis emlékdarabot. Adorján Kata így mesél a legmeghatóbb élményeiről: „Látni a gyerekeket, milyen örömet okoz nekik, hogy itt lehetnek. A támogatókat, amikor a gyerekeket segítik. Vagy a gyerekek egymást… Számomra a legmeghatóbb az volt, ahogy egy onkológiai betegségen átesett kislány támogatta a diabéteszes társát. Az a gyengéd, szeretettel teli figyelem, ahogy felé fordult, belém ivódott.”

Csekő Dia, az edzések és a verseny után továbbra is tartja a kapcsolatot a gyerekekkel: „Rengeteg szeretetet kaptam tőlük. Átélhettem azt, milyen adni, és ezzel rengeteg apró picit csodát teremteni. Ott lehettem, amikor egy-egy gyerek át tudott lépni a saját határain, el tudott érni egy számára elérhetetlennek tűnő célt. Hogy barátságok szövődtek. Hogy a futó edzésen kívül is meg tudtunk osztani egymással szép pillanatokat, vagy át tudtuk segíteni egymást egy-két nehéz eseményen.”

Valóban volt egy nehéz, mindannyiunkat megrendítő esemény is a Mosoly Váltó történetében, amelyről szeretnénk szót ejteni. Ez az egyik Mosolyos fiú, Gergő elvesztése egy váratlanul kiújuló betegségben 2020 januárjában. Gergő a Mosoly Váltó állandó csapattagja volt, láttuk, ahogy az ártatlan tekintetű kisfiúból, jó humorú nagyfiú válik, akinek mindig voltak rejtett „rakétái”, olyan erő-tartalékai, amiket váratlanul vetett be a versenyen futás közben, bebizonyítva azt, hogy ő tényleg mindenre képes. Sokat ámuldoztunk azon, ahogy Gergő újra és újra átlépi a teljesítőképességének határait. Tavaly, amikor megtudtuk a hírt, hogy meghalt, éppen ezért döbbenetet és hatalmas fájdalmat éreztünk mindannyian.

Ez a veszteség rányomta a bélyegét a 2020-as Mosoly Váltó szervezésének a megkezdésére, ám a sors úgy alakította az eseményeket, hogy a koronavírus járvány miatt 2020 májusában maga a verseny is elmaradt és így a szervezést is felfüggesztettük.

Ami az azóta eltelt időt illeti: fel kellett ismernünk, hogy a pandémia újraírta a tömegrendezvények szabályait, és most úgy látjuk, az átlagnál érzékenyebb egészségű Mosolyos gyerekek biztonságát nem tudnánk szavatolni egy ilyen jellegű programban. Ezért úgy döntöttünk, egyelőre befejezzük a Mosoly Váltó történetét, de legalábbis az első fejezetet lezárjuk, és új lehetőségeket keresünk az adománygyűjtésre és a közösségépítésre.

Köszönjük mindenkinek, aki valaha önkéntesként, támogatóként, külső segítőként részt vett a programban, és kérjük, mindannyian gondoljanak úgy a Mosoly Váltóba befektetett munkájukra, pénzükre, hogy azzal hozzájárultak a résztvevő gyerekek önbizalmának építéséhez, az énképük megerősítéséhez, és segítették az összegyűlt adománnyal a Mosoly-terápiákon résztvevő gyerekek gyógyulását.

Adományozok

  Adatkezelési tájékoztatóPrivacy Policy

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás