A COVID-19 váratlanul csapott be a mindennapjainkba és kérdés nélkül átrendezte az életünket, a munkaterünket, annak ütemét és jellegét. Nekünk, itt a Mosolynál is újra kellett rendeznünk a programokat és az azokat támogató szervezeti hátteret. A szakmai csapat munkájáról, az elmúlt hónapok kihívásairól beszélgettünk Varga Andrea Helenával.
Mérföldkő volt, amikor az alapítvány 2007-ben a szakmai munka kapcsán meghozott egy fontos döntést és az élményprogramok szervezéséről fokozatosan áttért a mese- és művészetterápiára. Most a Covid-19 kényszerített benneteket arra, hogy újragondoljátok a szakmai munkát. Vannak ebben is ilyen meghatározó változások?
Már közhelynek számít, hogy a pandémiás helyzet felforgatta az életünket és meghatározó változásokat hozott. A Mosolyt is alapvetően rázta meg, hiszen a járványhelyzetben mélyen érintett egészségügy területén dolgozunk, és a terápiákhoz szükséges forrásokat a szintén nehéz helyzetbe került üzleti szférából biztosítjuk. A szakmai munkában egyszerre két dolgot kellett fókuszban tartanunk. Egyrészt folyamatosan nyomon követtük, hogy milyen lehetőségeink maradtak nyitva, melyek zárultak be vagy alakultak át a folyamatosan változó valóságban, és ehhez kellett igazítani a napi terápiás gyakorlatot. Másrészt vissza kellett térnünk az origóhoz és onnan kiindulva felkészíteni a szervezetet hosszabb távra, hogy hasonló helyzetekben kevésbé kiszolgáltatottan és jóval rugalmasabban tudjon reagálni.
Ennek részeként gondoltuk újra a szervezeti célokat és erősítettük meg azt a korábbi elköteleződésünket, hogy a Mosoly szakmai magja továbbra is ugyanaz marad, tehát ezután is kizárólag terápiás programokat fog szervezni beteg gyermekek részére. A meglévő szakmai tapasztalatokat és kapacitást próbáljuk a legnagyobb mértékben kihasználni és továbbfejleszteni úgy, ahogy a változó igények ezt megkövetelik. Ez a döntés ugyan nem hozott változást, de megerősítést igen, és ez nagyon is meghatározó volt ebben a bizonytalan helyzetben. Pontos iránytű ahhoz, hogy ehhez igazítsuk az elkövetkező 1-2 év programterveit és a forrásteremtést.
Egy kívülálló számára talán magától értetődőnek tűnik az a döntés, hogy egy szervezet ugyanazt csinálja járványhelyzetben is, mint azelőtt. Látni kell azonban, hogy a pandémiával járó krízishelyzetben itthon is és külföldön is jónéhány nonprofit szervezet részben vagy teljes egészében áttért más tevékenységre vagy olyan célcsoportok segítését vállalta fel inkább, amelyeket könnyebben elért online térben, mert erre könnyebben tudott forrásokat találni. Nem szabad elfelejteni, hogy a szakmai munka csak a történet egyik fele, a másik az, hogy honnan tudom megszerezni a szervezet túléléséhez szükséges forrásokat egy ennyire bizonytalan helyzetben. Ahhoz, hogy megőrizzük a támogatóink bizalmát, nekünk fenn kell tartanunk a szokásos éves programvolument. A vállalásunk pedig arról szólt, hogy ezt a terápiás programokkal el fogjuk érni. Ehhez kell megteremtenünk a lehetőségeket a Covid teremtette új valóságban.
Az elmúlt hetekben egy háromrészes interjú jelent meg dr. Ormay Istvánnal, amelyből kiderül, hogy a terapeutákat támogató szupervíziót is online térben kellett tartani. A Mosoly terapeuták, akiknek elengedhetetlen a személyes kontaktus a gyermekekkel való munkában, hogyan fogadták az online formát a saját munkájukban?
Eleinte senki nem örült ennek, bevallom én sem. A Mosoly terapeuták a gyerekekhez nagyon sokszor nonverbális módszerekkel tudnak kapcsolódni, az első gondolata mindenkinek az volt, hogy „de hát ezt online térben nem lehet”. Aztán megtapasztaltuk, hogy lehet, csak másképp, más célokkal és esetleg más hatékonysággal. A pandémia megtanított minket arra, hogy nyitottabban és bátrabban kérdezzünk és keressünk válaszokat. Nem volt mire vagy kire várni, nem volt iránymutatás, mindenki ugyanabban a nehéz helyzetben volt, a beteg gyerekek és családtagjaik a leginkább. Nem volt kérdés, hogy előre kell menni és megoldásokat kell találni.
Bár a háttérmunkákat 1-2 napon belül gond nélkül kivittük az online térbe, magukat a terápiás foglalkozásokat illetően ez sokkal bonyolultabb kérdés volt. Egyrészt ennek szakmai okai vannak, pl. nem lehet minden esetben online térben dolgozni, csak olyan gyermeket tudunk bevonni, akivel már volt kapcsolata a terapeutának, figyelembe kell venni az életkort, a problémát és az alkalmazott módszereket, hogy csak néhányat említsek. Másrészt a digitális eszközök használata az itthoni szakemberek körében nem volt elterjedt, így nagyon különböző volt az egyének technikai tudása, felkészültsége. És ennek csak egy része a képzés vagy az zoom előfizetés megoldása. Ahogy az általad említett interjúban is olvashattuk, meg kell tanulni „szakmailag belakni” az online teret ahhoz, hogy kényelmesen, magabiztosan tudjanak a terapeuták így is dolgozni. Tehát ez jóval túlmutat azon, hogy valaki digitális bennszülöttként hozza magával ezeket a készségeket vagy újonnan tanulja. Volt, aki nagyon hamar belekezdett, volt, aki a fokozatosság elvét követte és volt olyan is, aki kivárta, míg újra személyes térben lehet dolgozni.
Az online terápiákkal milyen célcsoportot tudtok elérni és a „klasszikus” mosoly-terápia milyen új irányokkal egészül ki?
Kezdetben ezt leginkább a lehetőségek alakították, először azokat a krónikus betegeket értük el egyéni és csoportos online foglalkozásokkal a kezelőorvos kérésére, akik a Covid készültség miatt hazakerültek a debreceni klinikáról. Ahogy nyáron visszahúzódott a vírus, mi ismét ott voltunk a kórházban, a terapeutáknak is nagy könnyebbséget jelentett, hogy újra a megszokott módon tudnak dolgozni. Viszont kirajzolódott az igény arra is, hogy az otthonlévők számára legyünk továbbra is elérhetőek az online térben, így az osztályos munka mellett az online csoport is maradt. A nyári tapasztalatokra alapozva most Pécsen is elkezdjük az online munkát a pszichiátriáról hazatért gyermekekkel, az osztállyal együttműködésben. Októberben pedig, amikor elindítottuk a hosszú távú csoportunkat a Budai Gyermekkórházban, a programba automatikusan beépítettük az online térre való áttérést, mint lehetőséget, ha a helyzet úgy kívánja. Mivel a korábbi csoportot zoomon kellett lezárni, van tapasztalat arról, hogy ez mivel jár.
Én úgy látom, hogy az online lehetőségek amellett, hogy segítenek áthidalni egy-egy karanténhelyzetet, hosszú távon is jól ki tudják egészíteni a személyes térben végzett terápiás munkát. Különösen a távolabb élő gyermekeknek könnyíti meg a részvételt. Ezek persze csak a legelső tapasztalatok, nem látszik még egyértelműen, hogy melyik program milyen hatékonysággal tud működni az online térben. A Mosoly programok egészét tekintve nem lesz számottevő eltolódás az online megoldások felé, de a kezdetekhez képest ma már sokkal tudatosabban és rugalmasabban tudunk gondolkodni a digitális megoldások alkalmazásáról.
A Mosoly számára egyik legfontosabb betegkör – az onkológiai betegséggel küzdő gyerekek – a járványhelyzet miatt szinte teljesen elérhetetlené vált. Mit tudtok tenni, hogy ne maradjanak segítség nélkül?
Az onkológiai kezelés alatt álló gyermekek a legveszélyeztetettebb célcsoportunkba tartoznak, így érthető módon az őket kezelő osztályok minden külsős szervezet és önkéntes előtt bezárták a kapukat. Itt kizárólag az online lehetőség marad a kórházban gyógyuló gyermekek számára is. A nyáron már tartottunk egyéni online foglalkozásokat és szervezzük a további ilyen lehetőségeket. Ezen kívül elindult egy gondolkodás külsős szakemberek bevonásával, hogy hogyan tudnánk szisztematikusan, hosszú távon is elérni azokat a gyermekeket, akik onkológiai betegségből gyógyulnak, de már nem tartózkodnak kórházban.
Ezzel párhuzamosan megjelentek a Mosoly terapeuták más osztályokon is. Ti kerestetek meg új osztályokat vagy ez organikusan alakult?
A klinikákon leginkább a Covid diktálta lehetőségek alakítják most az életet, pl. az egyik épületet lezárják, de a gyerekek egy része más osztályokra kerül át a mi terapeutáinkkal együtt. Vagy az egyik osztályra most nem mehetünk, de arra kérnek, hogy egy másikra járjunk be, ha tudunk. Ezekre a történésekre kell nagyon gyorsan reagálunk, de ennek már része egy nagyon tudatos tervezés is, hogy mit tudunk és akarunk hosszabb távon vállalni és mihez tudjuk előteremteni a szükséges pénzügyi hátteret. A debreceni klinikán például szeptemberben így kezdtünk el dolgozni a művese központban és a nephrológiai szakrendelőben. A Mosoly terápiás program itt egy olyan komplex kezelési terv egyik elemeként jelenik meg, melyben orvos, pedagógus és pszichológus egymást kiegészítve segíti a gyermekeket a gyógyulási folyamatban. Alig pár napos hír, hogy ennek egyik részét ideiglenesen online térben tudjuk csak tovább vinni, és néhány napon belül remélhetőleg a szóban forgó gyermekeknél ott lesz egy ingyenes Mosoly-csomag rajzlapokkal, festékkel, ecsetekkel és ha kell, egy online munkára alkalmas eszközzel. Emellett a klinika többi helyszínén továbbra is megy a munka a személyes térben – addig a pillanatig, amíg nem jön újabb hír egy részleg lezárásáról. Egyszerre kell figyelnünk a teljes képet és a nagyon fontos kis részleteket, miközben a folyamatosan változó környezet egyre-másra váratlan döntési helyzeteket dob elénk. Ehhez hozzá kellett edződnünk az elmúlt hónapokban.
Úgy tűnik, hogy a Covid okozta új helyzetre tudtatok jól reagálni. De nem álltok itt meg, hiszen egy három fős szakmai munkacsoportot is felkértetek, hogy segítse a munkátokat.
Nyáron született meg a gondolat, hogy külsős tanácsadókat is szeretnénk bevonni a munkába. Az első hullám kezdetén még élt bennünk a remény, hogy őszre talán visszarendeződik a helyzet. Az azonban nagyon hamar világossá vált, hogy bármi lesz is ősszel, nekünk hosszú távra fel kell készülnünk a hasonló helyzetekre, különben a szervezet nagyon kiszolgáltatottá válik. Azért vontunk be külsős szakembereket, hogy velük közösen gondolkodva tudjunk szakmailag megalapozott döntéseket hozni hosszabb távra is. Túl sok a bizonytalan tényező és mi sokszor túl mélyen vagyunk a dolgok napi menedzselésében ahhoz, hogy egészséges távolságból tudjunk ránézni a dolgokra. Fontos szempont volt, hogy a minket segítő szakemberek más-más területről érkezzenek, különböző szakmai tapasztalatokkal rendelkezzenek, hogy több szempontot be tudjanak hozni a szakmai munkába, több ajtón tudjunk a segítségükkel benézni, mielőtt kiválasztjuk azokat, amiken belépünk.
Kik ők és milyen területről jöttek?
A Mosoly körül megforduló szakemberek számára ők nem ismeretlenek. Dr. Korbai Hajnal pszichológus, 2008 óta van jelen a Mosoly körül, éveken keresztül koordinálta a terápiás programokat belsős munkatársként, tavaly óta pedig külsősként dolgozunk együtt szakmai projekteken. Dr. Szentes Annamária, klinikai szakpszichológus, évekig volt Mosoly terapeuta, elsősorban onkológiai betegségből gyógyuló gyermekeknek tartott csoportokat nálunk. Kovács Ágnes klinikai szakpszichológusnak többek között az onkológiai betegek és a hospice területén van tapasztalata, vele az év elején kerültünk kapcsolatba. Többet most nem árulok el róluk, mert Hajnival már megjelent egy interjú itt a blogon, Ancsáról és Ágiról pedig a következő hetekben olvashatunk egy hasonló bemutatkozót.
Pusztán javaslatokat tesznek vagy esetleg operatív feladatokat is ellátnak majd?
Egyelőre mindenkinek van külön területe a jelenlegi szakmai prioritásaink alapján, amin dolgozik, pl. az online terápiákkal kapcsolatos fejlesztések, új lehetőségek felmérése, a szakmai kommunikáció, vagy a monitoring rendszer fejlesztése. Ezeken belül a tanácsadástól a konkrét operatív munkáig részt vállalnak a feladatokban. Fontos volt, hogy érdemben tudjanak segíteni a számunkra legfontosabb kérdésekben, de azt is szem előtt tartottuk, hogy olyan projekteket találjunk számukra, melyek szakmailag motiválják őket. Persze a szálak több esetben összeérnek, ezért vannak és lesznek közös egyeztetések, tervezések, ötletbörzék. Fontos az is, hogy a hosszú távú döntéseknél különböző nézőpontokból is meg tudjunk vitatni egy-egy kérdést.
Honnan hova szeretnétek eljutni?
Rövidebb távon célunk, hogy továbbra is fenn tudjuk tartani a terápiás volument, el tudjuk érni a jelenlegi célcsoportjainkat, bármit hozzon a vírushelyzet. Hosszabb távon szeretnénk feltérképezni azt is, hogy milyen új területek vannak, ahol igény lenne arra a tudásra és tapasztalatra, amit a Mosoly terapeuták tudnak adni. Indulásnak készítettünk egy felmérést szakmai kapacitásinkról, melyben aktualizáltuk, hogy a terapeuták milyen képzéseken vettek részt és milyen szakmai tapasztalatokat gyűjtöttek az elmúlt időszakban. Ebből egyrészt kiolvasható, amit eddig is tudtunk, hogy nagyon képzett és tapasztalt szakemberek dolgoznak a Mosoly programokban, de az is kiderült, hogy vannak területek és módszerek, ahova talán érdemes lesz nyitni a jövőben, mert van tudás és tapasztalat, amire építeni lehet. Szeretnénk kialakítani egy szakmailag jól megalapozott, fenntartható program portfóliót, melyben a jelenlegi terápiás programok kiegészülnek új lehetőségekkel, módszerekkel, innovatív ötletekkel.