Izgalmas és kihívásokkal teli évet tudhat a Mosoly maga mögött. A Covid-19 meghatározó változásokat hozott az Alapítvány szakmai munkájában, de emellett arra is szakítottunk időt, hogy a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvánnyal elindítsunk egy közös munkát, gondolkodást.
A Hintalovon honlapján található képzések nemcsak hasznosak voltak Alapítványunk munkatársai számára, de arra is rávilágítottak, hogy szervezeti szinten szükséges végiggondolni és közös nevezőre hozni, hogyan gondolkodunk a gyerekekről, akikkel a terapeutáink nap mint nap dolgoznak. Egy hosszú folyamat elején vagyunk, melynek a végén megszületik a Mosoly gyermekvédelmi irányelve, amely várhatóan aktualizálja, a kor szelleméhez igazítja és a későbbiekben alapvetően határozza meg a Mosolyos gyerekek biztonságát, nemcsak a terápiákon, de többek között az Alapítvány kommunikációjában is. Stáhly Katával és Vaskuti Gergellyel a Hintalovon Alapítvány Nemecsek programjának vezetőivel valamint a Mosoly Alapítvány részéről Kovács Ágnes Annával és Varga Helenával erről az érdekes és sok kérdést előhívó közös munkáról beszélgettünk.
Hogyan találtatok egymásra?
Vaskuti Gergely: Az Appy-ben találkoztunk a Mosoly munkatársaival, mely egy civil szervezetek számára létrehozott közösségi tér és szolgáltató. A Hintalovon tavaly lett tagja ennek a színes társaságnak, akikben az a közös, hogy minden itt található szervezet gyerekekkel foglalkozik. Így értelemszerűen felajánlottuk a segítségünket, hogy tanácsadói együttműködésben segítünk a gyermekvédelmi irányelvek kialakításában azoknak a szervezeteknek, akik erre nyitottak. A Mosoly az elsők között jelentkezett, hogy őket ez érdekli. Minden ilyen együttműködés fontos számunkra, mert értékes visszajelzéseket kapunk a programunk hasznosságáról, és így folyamatosan tudjuk mi is fejleszteni azt. Ez egy közös tanulás.
A Nemecsek program viszonylag új keletű, milyen szükség vagy hiány hívta életre?
VG: A Hintalovon Alapítványnak már régóta van egy gyermekjogi központja, amely pro bono nyújt gyermekjogi tanácsadást gyerekeknek, illetve olyan esetekben, amelyekben az érintettek gyerekek. Itt számos olyan üggyel foglalkoztak, ami kifejezetten iskolai vagy gyerekvédelmi rendszerben történt bántalmazással volt kapcsolatban. Az volt a tapasztalat, hogy a szakembereknek, intézményeknek sokszor eseti, ad hoc válaszaik voltak a problémákra. Ez hívta életre három éve azt a folyamatosan formálódó programot, amit tavaly ősszel neveztünk el Nemecsek programnak.
Mi a célja a Nemecsek programnak?
Stáhly Kata: A legfontosabb célunk ezzel a programmal talán a szemléletformálás, ami az egész közösségnek jó. Gyermekjogi alapítványként a Nemecsek programban a gyerekek érdekeit, de valójában az egész közösség érdekeit tartjuk szem előtt, aminek fontos része a gyermek. A Nemecsek programmal egy gyermekvédelmi irányelv jön létre az adott szervezetnél. Ennek az alapja egy olyan dokumentum, ami szervesen kapcsolódik a szervezet munkájához. Tanácsadóként számunkra fontos, hogy abból építkezzünk, ahogyan a szervezet már működik. A cél az, hogy a gyerekek még nagyobb biztonságban legyenek a szervezetnél. Ez a biztonság kihat magukra a dolgozókra is, mert ők tisztában lesznek a saját felelősségeikkel, a saját határaikkal, és lesz kompetenciájuk arra vonatkozóan, hogyan lehet nagyobb biztonságban a gyerek.
VG: A gyerekekkel dolgozók – pszichológusok, tanárok, szociális munkások, edzők – sokszor kerülnek olyan helyzetbe, amikor nem tudják mi lenne a helyes lépés. Mikor kell szólnom a szülőnek, mikor kell szólnom valami hatóságnak, mit csináljak, ha a gyerek rám bíz egy titkot. Hol van az a határ, amikor a titkot megtartva teszek jót a gyereknek, és mikor teszek azzal jót, ha a gyerek érdekében elárulom a titkot és lépek valamit. Maguknak a gyerekekkel dolgozó szakembereknek is nehéz, amikor egyedül maradnak ezekkel a kérdésekkel. A közösen létrehozott irányelv ehhez ad útmutatót, hiszen magának az irányelvnek a kidolgozása rengeteg beszélgetést jelent a szervezeten belül. Ha már beszélgetnek róla, nincsenek egyedül a dilemmáikkal, lehet együtt közös pontokat kialakítani. E folyamat során jön létre az a közös rendszer, amiben biztonságban érezheti magát gyerek és felnőtt egyaránt. Ha a gyerek jól érzi magát, az visszahat a szakemberre is, és fordítva. Ez egy oda-vissza ható, összefüggő rendszer.
Mielőtt mélyebben belemennénk a gyerekvédelmi irányelvek kidolgozásába, mesélnétek egy kicsit arról, hogy milyen a gyerekek helyzete a mai Magyarországon gyermekjogi szempontból? Milyenek a törvényi keretek és mi a gyakorlat?
SK: Általánosságban elmondhatjuk, hogy európai szinten nem állunk rosszul azzal, hogy mennyire vannak szabályozva a gyermekjogok. Az 1989-es ENSZ gyermekjogi egyezményhez is az elsők között csatlakoztunk 1991-ben. A világ országai azóta mindannyian csatlakoztak, kivéve az USA-t. Ha a megfogalmazott törvényi kereteket nézzük, abban Magyarország elég jól áll. Az 1997-es törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról is összhangban van a Gyermekjogi egyezménnyel, valamint az Alaptörvényben is megtalálhatjuk a gyermekjogi vonatkozásokat. Ezeknek a dokumentumoknak a gyakorlatban való megvalósítása azonban nagyon sok kérdést vet fel, amelyekkel rengeteget küzdünk nap mint nap több okból is. Ha példának okáért egy 2005-ös szabályozást nézünk, amely szerint zéró tolerancia van a gyermekbántalmazás minden formájával szemben, akkor ez jól bemutatja a jelenlegi helyzetet. Le van írva, hogy akár egy pofonért is elindulhat ma már egy eljárás. Nyilván nem az volt a célja a törvényalkotóknak, hogy ilyen esetekben is eljárás induljon, viszont nem csatoltak ehhez semmilyen használható útmutatót, ami akár a szülőknek, akár a szakembereknek segíthetne. Hiányoznak továbbá az alternatív nevelési módszereket, megoldásokat bemutató anyagok, képzések a pedagógusoknak, vagy más segítőknek, akik gyerekekkel foglalkoznak.
VG: Törvényi szinten valóban előremutató a helyzet. Egyre inkább előtérben vannak a gyerekek: a büntető törvénykönyvben szigorúbban minősülnek a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények, a büntetőeljárás és általában véve az igazságszolgáltatás is folyamatosan válik egyre inkább gyermekközpontúvá. Jó példa erre a szombathelyi Barnahus-szolgálat, illetve a fővárosban is kialakítottak egy különleges meghallgató helyiséget. A Barnahus egy izlandi modell, amely a szexuális bűncselekmény áldozataivá vált gyerekeknek nyújt segítséget. A modell lényege, hogy csak egyszer kérdezik ki a gyerekeket az eljárás során egy gyerekbarát környezetben. Itt egyrészt meghallgatják a gyerekeket, másrészt ez egy terápiás központ is, ahol pszichológus illetve nőgyógyász segítségét is igénybe veheti a gyermek, amennyiben szükséges. A meghallgatás pedig úgy néz ki, hogy egy pszichológus ül a gyerekkel egy szobában, a detektív tükör másik oldalán pedig ott vannak az eljárás különböző szereplői: ügyvéd, ügyész és a többiek. Ők szintén tudnak kérdezni, de ezeket a kérdéseket a kihallgatást végző szakember hallja csak a fülében, aki aztán úgy teszi fel a gyereknek, hogy az neki komfortos legyen, vagy fel sem teszi. Ezt videóra rögzítik, és a felvétel felhasználható az eljárás során. Abból a szempontból még gyerekcipőben jár a történet, hogy egyelőre csak a budapesti vagy a szombathelyi illetőségű gyerekeknek áll a rendelkezésére ez a lehetőség, tehát ha valaki Debrecenben esik áldozatul, akkor számára nincs erre lehetőség.
Persze más szabályok is vannak az eljárásban, amelyek a gyerekeket védik, és nagyon fontosak egyrészt a gyakorlat szempontjából, másrészt a szemléletformálás miatt. De önmagában ez kevés, kicsit nagy az olló a jog és a valóság között. Gondolunk csak arra, hogy a társadalmunkban a felnőttek és a gyerekek egy jelentős részének az „atyai pofon” az még belefér a szülő-gyerek kapcsolatba. Ebben is van már elmozdulás, de még nem elég. Tóth Olga végzett 2000-ben egy kutatást a családon belüli erőszakról, amit néhány éve megismételt. A kutatás szerint bár jóval kevesebben, mint a 2000-es évek elején, de a társadalom meghatározó része ma is ezt gondolja.
Vannak ezen kívül olyan anomáliák is a gyermekjogi szabályokban, amiket mindig el szoktunk mondani. Például egy 12 éves gyerek már dönthet arról, hogy él-e szexuális életet egy 18 éven aluli személlyel, vagy 16 évesen már gyámügyi engedéllyel házasodhat, de például az esküvőjén nem koccinthat alkohollal és nem is cigarettázhat. De összességében jó irányba megy a gondolkodásunk is, meg a szabályozás is.
Az általatok elmondottakból kitűnik, hogy a törvényi szabályozás sok mindenre nem tér ki, ami fontos lehet egy gyerekekkel foglalkozó szervezet napi gyakorlatában, és ezért is hasznos lehet a gyermekvédelmi irányelvekkel való munka. De mit is takar a gyermekvédelmi irányelv elnevezés pontosan?
VG: A Nemecsek program elnevezésén, leírásán sokat gondolkodtunk. Már magán az irányelv szón is, hogy ne egy újabb fióknak való dokumentumot készítsünk, mert van a fogalomnak egy ilyen felhangja. A gyermekvédelem szó használatán pedig azért vacilláltunk, mert az esetleg elviszi a fókuszt a gyermekvédelmi szakellátás felé. De nem találtunk jobb elnevezést, és a nemzetközi szakirodalomban is „child safeguarding policy” a neve, így maradtunk a gyermekvédelmi irányelvnél. Ez azért lehet félreérthető, mert Magyarországon a gyermekvédelem egy önálló szakma. A gyermekvédelmi szakellátás a gyermekotthonok, a nevelőszülők és minden olyan intézmény és hatóság munkáját jelenti, amely a családjaikból kiemelt gyerekeket érinti. A gyermekvédelmi alapellátás részei például a gyerekjóléti szolgálatok, központok is, amelyek kifejezetten a veszélyeztetett gyerekekkel foglalkoznak. És akkor ez az elnevezés elvihet arrafelé, hogy ez az egész program a gyermekvédelmi rendszerrel van kapcsolatban. De ez nincs így.
A gyermekvédelmi irányelv egy adott szervezetnek, intézménynek készül. Ez lehet egy iskola, de akár egy terápiás alapítvány, mint például a Mosoly. Szeretnénk, ha sportközpontok, egyesületek, egészségügyi intézmények is megkeresnének minket, bármilyen hely, ahol vannak gyerekek. Elsőre meglepőnek tűnhet, de például együtt dolgozunk kiadókkal is. Minden, valamilyen módon gyerekekkel érintkezésbe kerülő szervezetnek lehet gyermekvédelmi irányelve, amely segít abban, hogy biztosítva legyenek a gyerekek jogai. Máskülönben nem tudnak jelzést tenni a gyerekek, ha valami nincs rendben nekik a szervezeten belül. Tehát alapesetben a gyermekvédelmi irányelveknek nincs köze a gyermekvédelmi rendszerhez. Lehet köze hozzá, ha egy olyan fokú bántalmazás ér egy szervezetnél egy gyermeket, hogy van egy jelzési kötelezettség a gyermekvédelmi rendszer felé, ez esetben van átfedés a két terület között. De máskülönben ez az egész arról szól, hogy az adott szervezetben hogyan legyenek jól és biztonságban a gyerekek, hogyan felismerhető, hogyan kezelhető és hogyan megelőzhető például a gyerekbántalmazás.
Kovács Ágnes Anna: Ehhez a Mosoly oldaláról is tudok csatlakozni, hogy sok tisztázatlan kérdés van már azzal kapcsolatban is, hogy mire terjed ki a gyermekvédelem fogalma. Az egészségügyi ellátásban a klinikai ellátók gyakran nehéz helyzetben vannak, amikor a gyerekekkel kapcsolatos pszichoszociális problémák merülnek fel. A gyermekvédelem szóról elsőre a legtöbbeknek a fizikai bántalmazás juthat az eszébe, pedig a dolog korántsem ilyen vegytiszta. A nehéz szocioökonómiai helyzetben lévő családokban, vagy olyanokban, amelyben a szülők maguk is valamilyen pszichés vagy szomatikus problémával élnek, a gyermekek kerülhetnek olyan helyzetbe, ahol testi, lelki, szellemi igényeik nem kielégítettek. A klinikai gyakorlatban ezek legalább olyan nehéz esetek, mint amikor kiderül valamilyen testi bántalmazás, hisz az ellátórendszer felkészültsége gyakran csekély, ha a segíteni akarás nagy is. Emiatt nagyon jó, ha van bevett, valós gyakorlat, protokoll, ami mindenkit védeni igyekszik, és a megoldásokat keresi egy nehéz helyzetben.
Miben segítheti a Mosoly munkáját egy ilyen dokumentum megszületése?
KÁA: A Mosoly elsősorban krízis-helyzetben találkozik a gyermekekkel és szüleikkel, amikor kevés a valós fogódzó, a biztos pont. Számunkra a Mosolyban azért fontos ez a program, hogy a lehető legjobban tudjuk a gyerekeknek azt a bázist nyújtani, amiben tudhatják, hogy biztonságban, állandó feltételek és keretek között vannak, jelzéseiket egy számukra is érthető és átlátható rendszerben úgy kezelik a felnőttek, hogy ők ne sérüljenek. Egy másik lényeges szempont, hogy a Mosoly igen komplex és gyakran komplikált rendszerekben áll helyt azért, hogy a terápiás programokban részesülő gyerekek a lehető legjobb minőségű ellátást kapják. Ezért alapvető, hogy azok az intézmények, ahol a Mosoly munkát végez, tudják, hogy nálunk jó kezekben vannak a gyerekek és mindent megteszünk annak érdekében, hogy jogi szempontból is védve legyenek. Emellett segítséget nyújt ez az irányelv a Mosoly teljes csapatának is a mindennapi munkánk során. Az irányelv egyfajta védelmező ernyő a számunkra, ami alá befér a gyermekek mellé a mosolyos munkatárs, az együttműködő intézmény és a támogató egyaránt.
Varga Helena: Miután elvégeztük az online tanfolyamokat a Hintalovon honlapján rájöttünk, hogy az előbb említetteken túl még mennyi mindenben gazdagíthatná egy ilyen irányelv a szervezetünket. Mindig arról beszélünk például, hogy a gyerekek milyen fontosak a Mosolynál, mégis míg a szülőket nagyon korrekten tájékoztatjuk és a kórházakkal is precíz és alapos jogi alapokon nyugvó együttműködési megállapodásaink vannak, addig a gyerekek számára nincsenek ilyen információs anyagaink. Természetesen a pszichológus kollégák a terápiás folyamat elején elmondják a gyereknek, hogy itt mi minden jót szabad csinálni, és mik a terápiás keretek. De a gyerekjogi képzések rávilágítottak arra, hogy milyen jó lenne, ha szervezetként is szólnánk a gyerekekhez, ha az ő nyelvükön, számukra érthető és érdekes, színes formában kapnának tájékoztatást a terápiás programjainkról már a foglalkozások kezdete előtt. De a terápiákon túl ott van az Alapítványt fenntartó fundraising tevékenység és természetesen a kommunikáció is, ami újabb kérdéseket vet fel gyermekvédelmi szempontból. A szervezetnek át kell beszélnie számos problémakört, és döntéseket kell hoznia olyan részletkérdésekben is mint például, hogy használunk-e gyerekképet vagy stock fotókat gyerekekről.
VG: Mikor elkezdtünk a Mosoly Alapítvánnyal együtt dolgozni az irányelv elkészítésében, én is úgy gondoltam, hogy abból a szempontból könnyebb lesz a munka, hogy a pszichológus etikai kódex nagyon sok dologban irányt mutat. De ahogy elmélyültünk a dologban kiderült, hogy számos olyan eset van így is, ahol nem egyértelmű a helyzet. Egyrészt vannak határterületek, ahol nehezebb megfogni, hogy mi az adott helyzetben a gyerek érdeke, például ha egy konfliktus háromszög vagy négyszög jön létre az iskola, a család, a gyerek, és az egészségügyi rendszer között. Ez a közös gondolkodás hozadéka, hogy ezek a kérdések mind előkerülnek. Másrészt, ahogy Helena is említette: fontos szempont, hogy a gyerek is kapjon számára megfelelő tájékoztatást. Harmadrészt pedig a kommunikáció területe is számos ponton beavatkozást igényel egy szervezetnél: például hogyan kérhetünk pénzt anélkül, hogy a gyerekeket felhasználjuk. A gyerekekkel foglalkozó civil szervezeteknél ez egy alapvető kérdés. A marketinges a saját szemszögéből amellett érvel, hogy a gyerek érdeke, hogy pénzt szerezzen a szervezet, mert abból tudunk segíteni neki, ezért szükség van például a gyerekekről készült fotók felhasználására. De mi a gyermek, a szülő vagy a segítő szakember szempontja ebben az esetben? Erről közösen és felelősen kell gondolkodni. Mert a szimpla jogi válasz az, ha a törvényes képviselő beleegyezik, akkor rendben van a dolog. Ennél már egy finomabb megoldás, ha a törvényes képviselő és a gyermek egy megfelelő tájékoztatás után egyezik bele. De képes-e a gyerek átlátni ezt a rendszert és felmérni a döntése következményeit? Ráadásul ez egy hatalmi helyzet is – bizonyos értelemben – a segítő és a segített között, amiben mi mást is tehetne a szülő, mint hogy beleegyezik valamibe. Mi arra törekszünk, hogy az adott szervezet alapvetően gondolja végig, hogy mit és hogyan használ kommunikációja során a céljai elérésében, hogy senkinek az érdekei ne sérüljenek közben. És amikor erről beszélgetünk, akkor arra is van mód, hogy ezt még tovább árnyaljuk és végiggondoljuk a stock fotók használatát, hiszen azon is élő gyerekek vannak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy egy adott szervezet mire használja az ő képeiket. Ezek nagyon nehéz és komplex problémák, amikre nincsenek előre megírt válaszok. De alapvető cél, hogy a szervezet felelősen végiggondolja ezeket a kérdéseket és megtalálja a saját válaszait.
Hamarosan folytatjuk az interjút, melyben többek között arról lehet majd olvasni, hogy milyen módokon lehet a gyerekeket is bevonni a gyermekvédelmi irányelvek kidolgozásába, hogyan lehet egy ilyen dokumentumot élővé tenni egy folyamatosan változó világban, és hogy a Covid-19 időszak milyen aktuális kérdéseket vetett fel a gyerekjogok területén.