A sokszor mozgó meditációnak is hívott taichichuan (tajcsicsuán, amit röviden tajcsiként ismerünk) egy olyan különleges egészségmegőrző és harcművészeti mozgásforma, amely egyszerre hat a testre és a lélekre.
A taichichuan egyszerre mozgatja meg az izmokat, ízületeket és a tudatot, az elmét, egyszerre nyugtat és oldja a stresszt, és egyszerre energetizál. Hogy minderre hogyan képes, azt ma már tudományos alapossággal vizsgálják a kutatók sokfelé a világban. A taichichuan bármilyen életkorban biztonsággal végezhető, ennek ellenére a legtöbb kutatást időskorúakkal végezték. Ám nemcsak számukra nyújt számos előnyt ez az edzésforma.
A taichichuan lassú és lágy mozdulatai jótékony hatást gyakorolnak az immunműködésre, a vérnyomásra, a motorikus képességekre, ezen belül az erőre és az állóképességre, az ízületi mozgékonyságra, és az egyensúlyozó képességre különösen. A mozgásformát használják többek között a kardiovaszkuláris rehabilitációban, diabéteszes betegeknél, demenciában szenvedő, és Parkinson kóros betegek gyógyításában és még számos területen (bővebben: itt és Ospina és mtsai 2007). A testi hatásokon túl a taichichuan a mentális egészségre is pozitív hatással van. Wang és munkatársai metaelemzésükben (2010) olyan mentális hatásokról számolnak be gyakorlóknál, mint a pszichológiai jóllét, az önbecsülés és az élettel való elégedettség fokozódása mind egészséges, mind klinikai populációkban, valamint jelentős csökkenés a stressz, a szorongás és a depresszió tüneteiben. A különböző segítő területeken dolgozó szakemberek, terapeuták továbbá nemcsak egészségük megőrzését támogathatják ezzel a módszerrel, hanem a kapcsolati kompetenciáikat is fejleszthetik vele (Korbai 2019). Mielőtt ezt bővebben kifejtenénk, röviden nézzük meg, mi is rejtőzik az elnevezés mögött.
A mozgásforma a kínai kultúrából ered, de nyugaton is nagy népszerűségnek örvend már évtizedek óta, és több millió gyakorlót számlál. Akárcsak Indiában a jóga, Kínában a taichichuan gyakorlása is testi, testtudati alapokról indul, utána azonban más irányt vesz, és egy harcművészeti, szellemi útban folytatódik. Szokták a „lágy ököl” elnevezést is használni rá, mert a külső harcművészeti stílusokkal szemben, nem a kemény izomerő fejlesztésén van a hangsúly, hanem a belső, tudati munkán. Öt fontos irányzata jött létre az évszázadok alatt, melyeket a stílus alapítóinak családnevei után neveztek el: Chen, Yang, Sun, régi és új Wu stílus (Han Kuiyuan 2018; Havasi 2004; Funian, Schwanberger 1997). Mindegyik stílusnak megvan a maga jellemző technikája, és saját formagyakorlatokat alakított ki. A világ nagy részén a Yang stílus terjedt el a leginkább, mivel azt nem tiltották be a kínai kulturális forradalom alatt sem. Magyarországon azonban erős a képviselete a Chen stílusnak, mert a 90-es évek közepe óta itt tanít egy 19. generációs nagymester, Han Kuiyuan.
A hagyományos Chen stílus mai formája két fő gyakorlatra épül (83 és 71 lépéses formák). A formagyakorlatok kötött, folyamatos mozdulatsorok, melyek a stílus jellemző állásait, mozdulatait, technikáit tartalmazzák, és meghatározott alapelvek szerint kell végrehajtani őket. A bemelegítés és a formák előkészítése különböző csikung gyakorlatok bevonásával történik a foglalkozásokon. A tradicionális formagyakorlatok elsajátítása után, melyeknek az egészségmegőrzésben van nagy szerepe, a „lökő kezek” technikáját tanítja a módszer. Ez a kétszemélyes gyakorlatsor arra szolgál, hogy a gyakorló megértse a formákban elsajátított mozdulatok harcművészeti alkalmazásait. A gyakorló a páros küzdelemben megtanulja “hallgatni” a másik erejét, visszavezetni azt hozzá, és a saját erejével legyőzni az ellenfelet. Az „erő hallgatás” a lökő kezekben azt az érzékenységet jelenti, ahogy a partner szándékának irányát és erejét megérzi a gyakorló. Az érzékenység mellett szükség van még a megfelelő időzítésre, jó koordinációra és helyzet-meghatározásra. A páros gyakorlatokban a másik érzékelésén keresztül a kapcsolódás kifinomult művészete valósul meg (Ormay 2018).
A testtudati technikákról szóló soroztunkban már többször előkerült, hogy a terápiás szakemberek mi mindenre használhatják a testtudati technikán alapuló módszereket. Különböző szakembereknek, különböző célból más és más testtudati technikák lehetnek a leghatékonyabbak. A figyelmi kapacitások növelésére valamennyi testtudati technika alkalmas lehet. Az empátiás kapacitás úgy tűnik, hogy az aktív mozgással dolgozó módszerekben, különösen a mozgás- és táncterápiákban, valamint a taichichuan gyakorlásában fejleszthető könnyebben (Korbai, Ehmann 2020). A lökő kezek gyakorlatainak rövid leírásával talán közelebb kerültünk annak megértéséhez, hogy miért is van ez így.
A hangolódás, a partner szándékainak érzékelése, a megfelelő időzítés vagy a koordináció fogalmai ismerősek lehetnek a táncterápiák világából is, melyről a testtudati sorozatunk korábbi részében már írtunk. A táncterapeuta tudatos jelenléte a terápiás folyamatban párhuzamba állítható azzal a jelenléttel, ahogyan a taichichuan mesterek vesznek részt egy küzdelemben. Mindketten akkor járnak sikerrel, ha az „erő hallgatás” képességét jól begyakorolták. Azonban a taichichuan alapelveinek alkalmazása nemcsak a táncterápiákban lehet hasznos, hanem más nonverbális és verbális terápiákban is, tekintetbe véve a terápiás kapcsolat fontosságát valamennyi megközelítésben. Éppen ezért indított Dr. Ormay István kifejezetten terapeutáknak szóló taichichuan csoportokat, hogy ezeknek a képességeknek, kapcsolati kompetenciáknak az elsajátításában, fejlesztésében támogassa a szakember kollégákat.
A taichichuan hatásáról írt cikkében Ormay (2015) úgy fogalmazza ezt meg, hogy a pszichoterapeuták képzésében ennek a testtudaton alapuló módszernek a gyakorlása elsősorban a terapeuta személyi percepciójának, szándék felismerésének és alakításának fejlesztését támogathatja. A terapeuta személyiségének és munkájának ezt a területét a hagyományos képzési formák csak alig érintik, a módszer éppen ezeknek az implicit személyiségfunkcióknak lehet a hatékony fejlesztő módszere. Erről is fog mesélni a következő mini cikksorozatunkban Ormay István, akit többek között a közelmúlt karantén időszakáról, az online terápiás formákról és még sok érdekes kérdésről faggattunk.
Magyarországon hol lehet Chen stílusú taichichuan-t tanulni?
https://chen.hu/egyesulet/edzeseink/
https://www.taijipszichoterapia.hu/
Irodalom
Havasi A. (2004): A Taijiquan elmélete és filozófiája. Lunarimpex Kiadó, Budapest.
Korbai H. (2019): Testtudati technikák különböző alkalmazott területeken – A terapeuták testi tudatosságának, kapcsolati kompetenciáinak és a terápiás hatékonyságnak az összefüggései. Doktori disszertáció. Kézirat.
Korbai H., Ehmann B. (2020): A terapeuták által gyakorolt aktív és passzív testtudati technikák és a megtapasztalt testi érzetek összefüggései a terápiás kapcsolatban. Pszichoterápia, 29. évf. 2. szám.
Kuiyuan, Han (2018): Chen stílusú taiji szeminárium – Han Kuiyuan nagymesterrel. Budapest, Magyarországi Chen Stílusú Xin Yi Hun Yuan Taiji Quan Egyesület.
Ospina, M. B., Bond, T. K., Karkhaneh, M., Tjosvold, L., Vandermeer, B., Liang, Y., Bialy, L., Hooton, N., Buscemi, N., Dryden, D. M., Klassen, T. P. (2007). Meditation Practices for Health: State of the Research. Evidence Report/Technology Assessment No. 155. AHRQ Publication No. 07-E010. Rockville, MD: Agency for Healthcare Research and Quality.
Ormay I. (2015): A tradicionális Taijiquan egy pszichoterapeuta szemszögéből. Pszichoterápia, XXIV. évf., 2015. augusztus.
Ormay I. (2018): „Mindig minden mozog” – a Taijiquan és a pszichoterápia metszéspontjai. MMTE konferencia előadás, 2018. június 1.
Wang et al. (2010). Tai Chi on psychological well-being: systematic review and meta-analysis. BMC Complementary and Alternative Medicine 2010, 10:23
Dr. Yu Fu-nian, Schwanberger J. (1997): A Taijiquan művészete. Lunarimpex Kiadó, Budapest.