Izgalmas és kihívásokkal teli évet tudhat a Mosoly maga mögött. A Covid-19 meghatározó változásokat hozott az Alapítvány szakmai munkájában, de emellett arra is szakítottunk időt, hogy a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvánnyal elindítsunk egy közös munkát, gondolkodást.

A távterápiák, a telepszichológia használatát, azon belül az interneten egyszerre hangot és képet közvetítő alkalmazásokat elsősorban a verbális hangsúlyú, egyéni terápiákban javasolják a szakemberek, és leginkább akkor, ha nincs lehetőség a személyes találkozásra (Bokor 2015). A csoportos terápiás formák vagy azok a módszerek, melyekben a nonverbális kommunikáció jelentősebb szerepet tölt be a terápiás folyamatban, már nehezebben alkalmazhatóak az online térben. Ha mégis erre vállalkoznánk, mi mindenre kell odafigyelnünk, hogy minél hatékonyabban tudjunk segíteni? Ebből a szerteágazó témából fogunk most pár szempontot körbejárni először a művészetterápiák, ezen belül kiemelten a mozgás- és táncterápia, majd a csoportos szupervízió példáin keresztül, folytatva az előző blog bejegyzésünk gondolatmenetét.

Nehéz az online terekről írni, mikor éppen elegünk van belőle, mikor olyan ünnepeken vagyunk túl, ahol sokan, sok szeretett ember személyes jelenlétét hiányoltuk, és már alig várjuk, hogy visszakapjuk azt a régi világot, amely hús-vér emberekkel és „kézzel fogható” dolgokkal volt teli.

Ezt az évet a COVID-19 határozta meg. A rengeteg nehézség ellenére, amit hozott, a járványhelyzet sokat tanított nekünk a rugalmasságról, nyitottságról, biztonságról és bizonytalanságról.

A Mosoly tanácsadó teamhez nemrégiben csatlakozott Kovács Ágnes Anna klinikai szakpszichológus, aki több éve dolgozik az onkopszichológia területén és a hospice ellátásban. Analitikus megközelítésében ötvözi az egzisztenciális pszichológia és a logoterápia segítői szemléletét.