Miért hasznos a képzőművészet terápia a gyerekek segítésében?

Ilyen a játék, a zene, a rajzolás. A gyermeki világképet többek között az jellemzi, hogy minden hétköznapi dolgot élettel, szándékkal és varázslatos összefüggésekkel ruház fel. Így nem csoda, hogy a gyerekek számára nagyon kézenfekvő az, hogy a belső világukat, az abban megszülető érzéseket és gondolatokat egy-egy képbe, vagy képi motívumba összesűrítve jelenítsék meg. Ezek az alkotások hordozzák a gyerekek élményeinek érzelmi-indulati feszültségét és így a megélt élmény részben tudatossá válik.

                                                                        Egy alkotás a terápiás foglalkozásról

A gyermeki alkotásban felbukkanó képi kifejezések „visszafejtésével” információt kaphatunk a gyermek adott érzelmi állapotáról, az őt foglalkoztató kérdésekről. Előfordul, hogy a visszafejtésnek köszönhetően, a gyermek fizikai állapotáról is többet megtudunk.

A spontán rajzokban kifejezésre kerülő szimbólumok sokat segítenek megérteni a gyerekekben felmerülő, amúgy nehezen értelmezhető képzeteket. A megjelenő motívumokat az egészleges ember (vagyis az egyén lelki és testi aspektusait egyaránt figyelembe vevő) kifejezéseként értékeljük. Nagyon fontos, hogy ilyen következtetéseket csak az adott gyerek esettörténetével összefüggésben, aktuális állapotával összevetve, a körülmények, és az alkotó folyamatot meghatározó tényezők fényében vonjunk le.

A képzőművészet-terápián felszínre kerülő szimbólumok erősen hatnak. Az emberek pszichéjének van egy olyan tudattalan rétege, amelyben a megjelenő tartalmak, szimbólumok, képzetek a teljes emberiség számára közösek, függetlenül az adott ember lakhelyétől, nemzetiségétől, vagy attól a korszaktól, amiben élt. A képzőművészetterápia során gyakran ezeket a képzeteket, szimbólumokat ragadjuk meg, és ezeket nevezi Bach (1990) archetipikus szimbólumoknak. Ilyen szimbólum lehet – többek között – az otthon, a ház és a fa is.

A gyermekrajzok tükrözik a gyerekek belső világát, ábrázolják a különféle érzéseiket, információt nyújtanak a kapcsolati stílusukról.

Bár a gyerekek problémamegoldó és kutató célzattal is rajzolnak, vagy csak azért, hogy képi formát adjanak a gondolataiknak, megfigyeléseiknek; a születő alkotás egyedi, személyre jellemző, tudatos és tudattalan elemeket egyaránt tartalmaz, így tárva fel alkotója különféle tulajdonságait (Malchiodi 2003).

A képzőművészetterápiát diagnosztikus és terápiás célokra is használják évtizedek óta. Főleg pszichés zavarokkal küzdő emberek segítésében bevált eszköz, de kiválóan alkalmazható más területeken is, például olyan gyerekek segítésében, akik mentális zavarokkal nem, de súlyos testi betegséggel és az ezzel járó pszichés következményekkel, a betegség miatt megváltozott irányú és sebességű fejlődéssel kell, hogy együtt éljenek.
Ilyen esetekben a gyermeki alkotások formai és tartalmi elemei utalhatnak a gyermekek testi állapotára, arra milyen belső feszültségekkel küzdenek, mennyit értenek abból, ami velük történik. A képzőművészetterápia során, a gyerekeket segítők és a gyermekek szülei pontosabb információt kaphatnak arról, miben kell segíteniük őket, hogy a gyógyulási folyamatban kevesebb szorongással, hatékonyabban tudjanak részt venni.

A jövőben további bejegyzésekben írunk arról, hogyan segíti a művészetterápia a kórházban fekvő súlyos, krónikus betegséggel küzdő gyerekek lelki támogatását.

Hivatkozások:

BACH, Susan R. (1990) Life paints its own span. Zürich, Daemon Publications. p.73.

MALCHIODI, Cathy A. (2003) Gyermekrajzok megértése. Budapest, Animula kiadó p.12.