Blog

Írások a Mosoly Alapítvány mese- és művészetterápiás foglalkozásairól, szakmai munkájáról

Jul
3
2020

Meseterápia és testtudat I. rész

2009-ben azért választottuk a meseterápiát a Mosoly kórházi foglalkozások hatékonyságának előmozdítására, mert a mese mindig kéznél van, és addig lehet elmenni a feldolgozásában képzőművészet-, vagy zeneterápiával, esetenként pszichodrámával, amíg a gyerekek állapota megengedi.

Egyedül a testtudati technikát használó mozgás- és táncterápiát nem tudtuk bevinni a kórházakba, a testi mozgás akadályozottsága és a kórházi környezet miatt. Pedig a testi aspektus különösen fontos lenne, hiszen ma már széles körben elfogadott az a megközelítés, hogy minden testi betegségnek vannak pszichés okai és következményei, amin különböző pszichoterápiás eszközökkel változtatni lehet. Ha mozgásos foglalkozásokra nincs is mód a kórházakban, azért a testtel és a testtudattal másképpen is lehet dolgozni, a nehezített körülményekhez többféleképpen lehet alkalmazkodni.

A Metamorphoses Meseterápiás módszerben (bővebben: Boldizsár, 2010, 2014), melyet a Mosoly Alapítvány szakemberei sokszor alkalmaznak a foglalkozásokon, az a különleges más meseterápiákhoz képest, hogy a testi érzetek kiérzékenyítésére nagy hangsúlyt fektet. A módszer a mesékre való ráhangolásnál, vagy egy mesei helyszín feldolgozásánál sorra veszi az érzékszerveket, és „bekapcsolja” őket, hogy a mese megértése ne csak egy verbális szinten valósuljon meg, hanem annál mélyebbre hatolhasson. Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy a terápia résztvevői például részletesen elképzelik egy erdei helyszínen a színeket, fényeket, a hallható hangokat, érezhető illatokat, a növények tapintását stb.

A kórházi meseterápiás foglalkozásokon többször kellett azzal a problémával szembesülniük a Mosoly terapeutáknak, hogy egy műtétre váró gyerek nagyon le volt gyengülve, de a folyamatos rosszullétek miatt nem volt étvágya, nem tudott enni. Ezekben az esetekben sokszor előkerült a Terülj-terülj asztalkám mese. Az asztalkás jelenettel dolgozva a gyerekek elképzelhették a saját Terülj, terülj,asztalkájukat, és hogy mit kívánnának rá. A munka fontos eleme volt, hogy az asztalkáról mesélve az összes érzékszervet bevonták, ezáltal a testi szintet is érzékenyítették olyan kérdésekkel, hogy: Milyen ételek vannak rajta? Milyen a színük? Milyen az illatuk? Ha kézbe vennéd, milyen lenne a tapintásuk? Milyen ízeket érzel a szádban? És legyen szó gulyáslevesről vagy mézeskalácsról azon az asztalkán, az ételek testi érzetekkel való ínycsiklandó leírása a végén meghozta a gyerekek hiányzó étvágyát is.

Az eset arra lehet példa, hogy egy alapvetően nem testi terápiás módszer mozgás nélkül, hogyan lehet képes a testi érzetekkel dolgozni. Ezek a testi érzetek pedig sokszor fontosabbak a meseterápiában, mint akár az értelmezés vagy a szimbólumok megfejtése. Ha ezzel a technikával sikerül az „étel” szimbólum jelentését a gyerek számára átírni, és a rosszullétekhez kapcsolódó jelentéstartományt újra a táplálás felé elmozdítani, akkor ugyanazt a mechanizmust hozzuk működésbe, mint amit a testesült elme hipotézis (Varela és mtsai 1991) és a metafora elmélet (Lakoff, Johnson 2003) leírásánál felvázoltunk az előző cikkben. A metafora elméleten alapuló magyarázat szerint lehetséges, hogy az ételhez kapcsolódó mintázatban szimbolikus és képi reprezentációk mozgattak meg hozzájuk kapcsolódó testi érzeteket, ezek ingerlése testi folyamatokat változtatott meg, míg az étel jelentésének pozitív átírása meghozta az étvágyat is.

Ha a fenti elméletekből az egyensúly mintázatát vesszük példaként, egy olyan fogalommal tudunk dolgozni, ami a mesékben is kiemelkedő fontossággal bír. A varázsmesékben az egyensúly felborulása, a konfliktus megjelenése aktivizálja a hőst, hogy elinduljon az útján, és a mese végére visszaállítson egy új, magasabb minőségű egyensúlyi állapotot. Az egyensúly testi tapasztalatával való munka, és a testi tapasztalatok kiérzékenyítése testtudati munkával együttesen olyan előkészítést adhatnak a mesékhez, hogy könnyebben be tudják fogadni a mesékbe kódolt üzeneteket a mesehallgatók. Milyen módon lehet ezt a terápiában megtenni, hogyan készíthetjük elő egy mese meghallgatását, és terápiás feldolgozását az egyensúly sémájára, mintázatára építve?

Az egyensúllyal való munka sok, egymástól nagyon különböző testtudati módszerben jelen van, melyek hatékonyan alkalmazhatók meseterápiás gyerekfoglalkozásokon is a bemelegítő, ráhangoló szakaszban, a mese feldolgozásakor vagy akár a foglalkozás zárásaként. Az egyik lehetséges testtudati technika a meseterápiák támogatására a relaxáció. Ennek számos típusa létezik, melyekben közös, hogy a testi-lelki élmények tudatosításán és a testi lazításon, az izomtónus és a szervezeti működések áthangolásán keresztül érik el a testi-lelki egyensúly visszaállítását, a stressz csökkentését (Bagdy, Koronkai 1988; Németh, Szőnyi 2015).

Az eljárás a meseterápiás foglalkozások elején akár egy egyszerű ülő helyzetben is végezhető, és alkalmas lehet a történetmesélési transz előmozdítására (Stallings 1988 id. Korbai és mtsai, 2010). A történetmesélés során kialakuló intenzív fókuszált figyelem állapotában bár kívülről fizikailag mozdulatlan, nyugodt benyomást kelt a mese hallgatója, belül egy aktív, éber mentális munka zajlik, melyben a jobb és bal agyfélteke egyensúlyban működik együtt. A relaxáció hasonló mentális hatások létrehozására képes, így mesehallgatás előtt segítheti a gyerekeket, felnőtteket egy olyan ellazult, a mesére befogadó tudatállapotba hozni, melyben könnyebben beindul a képzeleti munka. A foglalkozás zárásaként pedig a saját testi érzetekre való tudatos figyelem támogathatja a hétköznapi gondolkodásmódba való visszacsatornázást az instrukciók megfelelő alakításával. Egy adott foglalkozás célja, és a résztvevők aktuális állapota határozza meg, hogy mikor érdemes bevonni egy folyamatba az egyszerű relaxációs technikákat, vagy mikor hasznosabbak egyéb imaginációs módszerek.

Ha a metafora elméletből indulunk ki, az egyensúly testi tapasztalatainak átélése valamilyen mozgásos vagy légző gyakorlattal is megtörténhet, ami aktiválhatja az egyensúly elvont fogalmát, a teljes mintázatot szimbólumokkal, képzeleti képekkel, tehát mindazokkal az hozzávalókkal, melyekkel a meseterápiában dolgozunk. Feltételezhető, hogy egy ilyen testtudati előkészítő munkával megkönnyítjük a mese megértését, hogy mi okozza a konfliktust, az egyensúly felborulását, és mivel lehet azt helyreállítani. A következő cikkünk témája az lesz, hogy az aktív, mozgással járó testtudati gyakorlatoknak milyen alkalmazási lehetőségei vannak a meseterápiában.

Irodalom

Bagdy E., Koronkai B. (1988): Relaxációs módszerek. Budapest, Medicina Kiadó.
Boldizsár I. (2010): Meseterápia. Magvető Kiadó, Budapest.
Boldizsár I. (2014): Meseterápia a gyakorlatban. Magvető Kiadó, Budapest.
Kampis Gy. (2001): Az elme dinamikus modelljei. In: Gervain, J., Pléh, Cs. szerk.: A megismerés
vizsgálata. Budapest, Osiris-Láthatatlan Kollégium.
Kékesi B., Farkas A. M. (2014): Piroska, a farkas és a kognitív nyelvészet. Kézirat.
Korbai H., Davis, N., Simms, L. (2010): Az aranytök – Terápiás történetek és mesék traumát átélt
gyerekeknek I. Mosoly-Terápiák sorozat, L’Harmattan Kiadó, Budapest.
Korbai H. (2015): Lotilko szárnyai – Terápiás történetek és mesék traumát átélt gyerekeknek II.
Mosoly-Terápiák sorozat, L’Harmattan Kiadó, Budapest.
Lakoff, G., Johnson, M. (2003): Metaphors we live by. London: The University of Chicago press.
Németh M., Szőnyi M. (2015): Relaxációs és szimbólumterápiák. In: Szőnyi G. (szerk.): A
pszichoterápia tankönyve. Budapest, Medicina. 298-308
Varela, F. J., Rosch, E., Thompson, E. (1991): The Embodied Mind: Cognitive Science and Human
Experience. MIT Press, Massachusetts.

Adományozok