Blog

Írások a Mosoly Alapítvány mese- és művészetterápiás foglalkozásairól, szakmai munkájáról

Apr
9
2021

Megküzdés és testtudat – Mentális egészség a pandémiában: gyerekek, szülők, családok 2. rész

Előző cikkünk arról szólt, hogyan hat a pandémia a családtagok mentális állapotára, milyen nehézségeket okoz például az a jellegzetessége, hogy a társas kapcsolatok támogató erejére kevésbé lehet számítani ebben a bizonytalan helyzetben. Jelen írásunkban arra koncentrálunk, hogyan aktiválható a gyerekek és a szülők saját belső ereje, milyen hatékony megküzdési technikákat használhatunk a járványidőszakban, különös tekintettel a testtudati módszerekre.

Itt, a Mosolyblogon már sokat írtunk a testtudati szemlélet hasznosságáról a terápiában, és egyes testtudati technikát alkalmazó módszerekről – mint jóga, taichichuan, mindfulness vagy pszichodinamikus mozgás- és táncterápia – bővebben is. Most abból a szempontból nézzük meg a testtudati figyelem elsajátításának és rendszeres gyakorlásának jelentőségét, hogy ebben a speciális járványhelyzetben ez a megközelítésmód milyen többletet adhat hozzá a megküzdési technikák széles spalettájához.

Egyrészt azért érdemes a testi érzetekre irányuló pozitív, elfogadó figyelem fontosságát hangsúlyozni, mert a vírusfenyegetettség és a korlátozó intézkedések nyomán az emberek saját testükhöz való viszonya is negatívan változhatott, előtérbe került a test sérülékenységének, esendőségének tapasztalata. Másrészt a többi emberhez való kapcsolódás, akár a szeretteink érintése is egyfajta vészhelyzetté vált, és az ennek következtében kialakult távolságtartás a „veszélyes másik testtől” az egymástól való elszigeteltség időszakának elmúltával is sokáig fennmaradhat, ami rossz hatással lehet a mentális egészségre. Harmadrészt a testtudati technikák olyan megküzdési módot nyújtanak a nehézségekkel, melyben sokszorosan megtérül a gyakorlásukba fektetett energia: egyszerre képesek a rossz érzéseinket oldani, a szenvedést okozó gondolatainkat kikapcsolni egy időre, és feltölteni lemerült energiakészleteinket, hogy újult erővel tudjunk szembenézni az előttünk álló problémákkal.

A megküzdés modelljei

A megküzdés modelljei az elmúlt évtizedekben nagy átalakuláson mentek keresztül a kutatások eredményeinek fényében, együtt fejlődtek a pszichológiában éppen uralkodó áramlatokkal. Lazarus széles körben elfogadott definíciója szerint megküzdésnek tekinthető „minden olyan kognitív vagy viselkedéses erőfeszítés, mellyel az egyén azokat a külső vagy belső hatásokat próbálja kezelni, amelyeket úgy értékel, hogy azok felülmúlják vagy felemésztik aktuális személyes forrásait” (Lazarus 1966 id. Oláh 2005). Snyder (2001) megküzdési koncepciója ennél tágabb értelemben használható: mindazokat a gondolatokat, érzéseket és viselkedésformákat magába foglalja, melyek a lelki egyensúlyt veszélyeztető tényezők kezelésére irányulnak. A kutató nem javasolja az „erőfeszítés” kifejezés használatát, mely a Lazarus féle definícióban szerepel, mert úgy véli, hogy számos olyan megküzdési helyzet van, amikor a lehető legkevesebb aktivitás jelenti a legcélszerűbb erőfeszítési szintet. Példa lehet erre a relaxáció vagy más passzív, testmozgással nem járó, testtudati technika alkalmazása a stressz kezelésére.

Az egyik a személyiségvonás alapú megközelítés, amely azt vizsgálja, hogy bizonyos megküzdési stílusok, vonások egymástól eltérő konfliktushelyzetekben hasonlóvá teszik-e az egyén védekező manővereit, reakcióit (Oláh 2005). A másik modell, a szituatív megközelítés a megküzdés folyamatára koncentrál, és az van a vizsgálódása fókuszában, hogy leírhatók-e egy adott helyzetben a specifikusan hatékony megküzdési stratégiák. Például ebben a pandémiás katasztrófahelyzetben milyen specifikus, hatékony megküzdési módokat lehet alkalmazni? Az a jó, ha az adott szituációhoz keres az ember hatékony módszereket, vagy ha a máskor már jól bevált, saját konfliktuskezelő technikáit alkalmazza a jelenlegi körülmények között is? Fontos, hogy a felnőttek és a gyerekek is megtalálják a személyiségüknek leginkább megfelelő megküzdési módokat, de lehet, hogy a korábban jól bevált stratégiák ebben a fokozott szorongást és veszteségérzést keltő helyzetben nem lesznek elegendőek, és új dolgokkal is kell kísérletezni.

Smith és Lazarus (1990) összefoglalva a terület legfontosabb kutatási eredményeit, arra jutottak, hogy sokféle szituációban, sokféle megküzdési módot használnak az emberek, de vannak bizonyos helyzetekhez köthető speciális megküzdési módok is. A problémafókuszú, azaz a környezetre irányuló megküzdési stratégiákat, többnyire akkor alkalmazzák a személyek, ha a megterhelő helyzet befolyásolhatónak tűnik, kihívásként lehet tekinteni rá. Ha kontrollálhatatlannak tűnik a személy számára a szituáció – például kár vagy veszteség esetén – akkor inkább érzelemfókuszú, azaz saját magára irányuló megküzdési módok kerülnek előtérbe.

A mostani pandémiás időszakban éppen az az egyik legnehezebben kezelhető probléma a veszteségek feldolgozása mellett, hogy a bizonytalanság, és az ellentmondó információk tömege a helyzet kontrollálhatóságába vetett hitét ingatja meg az embereknek. Mindezek az érzelemfókuszú technikáknak kedveznek. Bár az érzelemfókuszú megküzdést a szakirodalom sokáig problémásnak tartotta, újabb megközelítések pozitív folyamatnak tekintik az érzelmek használatát a megküzdésben. Az aktív érzelmi megküzdés során nem az érzelmek kontrollálják az embert, hanem sokkal inkább az ember használja az emócióit: a megterheléshez való alkalmazkodáshoz, jelzőfunkcióként, a kognitív újraértékeléshez, az önszabályozáshoz, a viselkedés irányításához és a társas környezet szabályozásához (Stanton 1999 id. Tiringer 2007). Ugyanakkor az is fontos, hogy az ember aktívan keresse azokat a tevékenységeket, amelyek felett a jelen járványhelyzetben is kontrollja van. Amelyekkel visszanyerhető a biztonságérzete a felnőttnek és a gyereknek egyaránt.

Példák pozitív megküzdési technikákra

Érzelemfókuszú megküzdési módok:Problémafókuszú megküzdési módok:
fizikai aktivitás, tánc, relaxáció és más szorongáscsökkentő testtudati technikák, közös játék a családtagokkal, zenehallgatás, éneklés, rajzolás, színezés, egyéb kreatív alkotó tevékenységek, hobbi, gondoskodás egy háziállatról, kirándulás, mesélés, olvasás, naplóírás, kertészkedés, hálalista készítése.hiteles forrásból származó hírek, információk felelős fogyasztása, segítség kérése egy baráttól vagy egy szakembertől, „Teendők” lista készítése, napi rutin kialakítása, tervek készítése a probléma megoldására, kilépés a stresszes helyzetből, aktív védekezés a vírussal szemben (helyes kézmosás, maszkviselés, távolságtartás stb.), légzőgyakorlatok.

Mindenkinek szüksége van a támogatásra

Megjelent már számos hasznos online cikk azzal kapcsolatban, hogy a különböző életkorú gyerekeknek mivel tudunk a legjobban segíteni ebben a pandémiás helyzetben. Mit tehetünk szülőként, ha óvodás, iskolás gyermekünk van, és nem utolsó sorban milyen megküzdési lehetőségek vannak saját magunk számára. Több pozitív pszichológiai írásban is felbukkant a hála-lista vagy napló készítése, amely gyereknek, felnőttnek is hasznos eszköz lehet ebben az időszakban. Mivel stresszhelyzetekben az emberek hajlamosabbak negatívabban látni az eseményeket, amiből egy negatív spirálhoz hasonló érzelmi állapot alakulhat ki, a valóság észlelése eltorzulhat (Perczel-Forintos 2020). Ezt lehet ellensúlyozni egy fókuszváltással, ha a valóság pozitív elemeire irányítjuk a figyelmet például hálanapló formájában. Minden nap meg lehet azt tenni, hogy a szülő és a gyerek közösen összegyűjtik reggel, hogy mi mindenért lehetnek hálásak az adott napon, és este újra átnézik a listát.

Bár a gyerekek kevésbé tűntek érzékenynek a COVID súlyos fizikai következményeire, ezzel szemben különösen sérülékenyek mentálisan az egészségügyi válság és azok kezelésére tett intézkedések következtében. Stressz, trauma és katasztrófák idején a kisgyermekek leggyakoribb reakciói közé a szorongásos zavarok mellett a viselkedészavar, valamint a kötődés és az interperszonális kapcsolatok zavarai tartoznak (DePierro et al. 2019 id. Gurwitch et al. 2020). A szülők szorongása ilyen nehéz életesemények, katasztrófák során pozitívan korrelál a kisgyermekek mentális egészségi problémáinak növekedésével (Kerns et al., 2014 id. Gurwitch et al. 2020). Mindezek miatt fontos, hogy a szülő is tudjon találni olyan lehetőségeket, amelyekkel hatékonyan képes csökkenteni a stresszt és szorongást az életében. A szülő már azzal is sokat segít, ha a saját mentális egyensúlyát képes visszaállítani, mintegy példát mutatva a gyereknek a nehéz helyzetekkel való megküzdésre. Ha a szülő jól van, akkor tud jól segíteni a gyerekeinek is aktív megküzdési módokat találni. Elsőként azzal, hogy figyel arra, hogy a gyerekek a felnőttek által megszűrt és az életkoruknak megfelelő információkat kapjanak, amit együtt átbeszélhetnek és feldolgozhatnak – a legkisebbek akár játék, mozgás vagy mese formájában. A nagyobb gyerekeknél, kb. 12 éves kor után már jól működik a verbális feldolgozás, addigra érnek el a kognitív fejlődésben arra a szintre, amely már lehetővé teszi a problémák beszélgetés útján való megoldását is. Ha a szülő meg tudja válaszolni a gyermeke szorongató kérdéseit, meg tudja nyugtatni őt a saját pozitív megküzdési technikáinak példájával, az sokat segíthet a pszichés problémák megelőzésében vagy enyhítésében.

Ennél is égetőbb kérdés, hogy kutatások szerint a családon belüli erőszak és a gyermekekkel szembeni bántalmazások aránya is növekszik az egészségügyi vészhelyzetek és az iskolák bezárása idején (Cluver et al., 2020 id. Gurwitch et al. 2020). Emiatt sürgősen szükség volna olyan szolgáltatások széles körű megvalósítására, amelyek segíthetnek a családoknak a kisgyermekeknél jelentkező viselkedési problémák csökkentésében, a pozitív interakciók és kötődés elősegítésében, a gondozói stressz csökkentésében, valamint a biztonságos és hatékony fegyelmezési gyakorlatok pszichoedukációjában.

Testtudati technikák a megküzdésben

A testtudati technikák sokféleképpen tudják támogatni a megküzdést a pandémiás időszakban felmerülő problémákkal. Érzelemfókuszú és problémafókuszú megküzdésre egyaránt jó technikákat lehet találni a számos módszer között, melyeket különböző életkorban, különböző testi-lelki állapotokban lehet hatékonyan alkalmazni.

A fizikai aktivitás már önmagában is segíti a lelki egészség javítását valamennyi életkorban, ha a megfelelő mozgásformát sikerül megtalálni. Járványhelyzetekben a megszorítások idején a fizikai aktivitásnak még inkább megnő a szerepe. Éppen ezért aggasztó, hogy a Covid-19 járvány hatásaival foglalkozó korai kutatások azt mutatják, hogy 38–44%-kal csökkent a fizikai aktivitás a magas jövedelmű országok lakosságának körében.

Ha olyan mozgásformát választ az ember, amelyben nemcsak az a fontos számára, hogy átmozgassa a karanténban elkényelmesedett testét, hanem egyben a tudatát, figyelemösszpontosító képességét is edzeni szeretné, akkor a testtudati technikákkal számos további előnyhöz juthat. Ehhez először érdemes megtalálni azt a fizikai aktivitást, amelyet szívesen végez valaki, amelyből töltekezni tud, legyen szó akár sétáról, futásról, jógáról, táncról vagy bármi más formáról. Majd meg lehet próbálni ezeket a mozgásformákat úgy végezni, hogy az ember a figyelmét a mozgás közben keletkező, vagy a testmozgás előtti és utáni testi érzetekre fókuszálja. Az ezzel a testtudati szemlélettel végzett fizikai aktivitás, a testi érzetekre való figyelemösszpontosítás lehetővé teszi, hogy az ember teljesen ki tudjon kapcsolni a negatív gondolatok örvényéből, ezen kívül számos izgalmas felfedezés tehető vele a saját test működéséről.

Az imént említett gyakorlatot bárki, bármilyen mozgásos vagy egyéb tevékenység közben kipróbálhatja. Ha elsőre nehéz egyedül végezni őket, vagy komolyabb problémában van szükség a testtudati technikák támogatására, különböző szakemberek segítségét is igénybe lehet venni. , amely szintén a jelen pillanatban keletkező testi érzetekre való figyelemmel, és a testi érzetek elfogadó szemlélésével foglalkozik, már több helyen tanulható Magyarországon is. A tudatos jelenlét megtanulása és gyakorlása bizonyítottan csökkenti a szorongást és a depressziót azáltal, hogy a valóság elfogadására, a jelen pillanatra irányítja a figyelmet (Perczel-Forintos 2020). Ha az ember elengedi az elvárásait és elfogadja a valóságot, a karantént vagy a bizonytalanságot, és az adott pillanatra tud koncentrálni ellentétben a szélsőségesen negatív fantáziákkal, az nagyban támogatni tudja a pszichés jóllétet (Perczel-Forintos 2017). Ingyenes vezetett mindfulness meditációk elérhetők a Semmelweis Mindfulness Központ youtube csatornáján.

Content not available.
Please allow cookies by clicking Accept on the banner
A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Testtudati technikák a különböző életkorokban

Óvodások: kapcsolatban lenni a szülővel

A legkisebbek gyerekeknél, iskoláskor előtt a traumatikus, stresszes élmények feldolgozása és a szorongás csökkentése leginkább játékban történik (De Wolfe 2000). Az óvodások újra és újra lejátsszák azokat az eseményeket, amelyekkel dolguk van, így segítve az érzelmeik kezelését. A szülők bátoríthatják őket arra, hogy verbalizálják kérdéseiket, érzéseiket, és esetleges félreértéseiket a katasztrófával kapcsolatban, és a felnőttek erre való reagálása, magyarázatai újra tudják építeni a gyerek biztonságérzetét.

Amivel még támogatható náluk a szorongás csökkentése, ha a napi rutint fenntartják az étkezésekben, a lefekvés körül, ha fokozottabb, gyakoribb figyelem jut rájuk, és ha sok-sok testi impulzus, érintés, mozgásos aktivitás is elérhető számukra.

A testtudati technikákat alkalmazó módszerek közül a gyerekjóga már óvodás kortól nagyon jól alkalmazható stresszoldó mozgásforma, és számos további előnye is van. A vesztibuláris, egyensúlyi rendszer ingerlését elősegítő mozgásformákkal ebben az ingerszegény karantén időszakban sokat tehet a szülő azért, hogy a gyerek idegrendszere megfelelő állapotba kerüljön, s ezzel a fegyelmezési problémák is jelentősen csökkenjenek. A mesei elemekkel ötvözött gyerekjóga nagyon jól tudja támogatni az idegrendszer kiegyensúlyozását, és egy pozitív közös élmény is lehet a szülővel.

Ebben az életkorban ugyanis – ahogy még kisiskolás korban is – a legfőbb igénye a kisgyereknek: kapcsolatban lenni a szülővel. A gyereknek szinte mindegy, milyen tevékenységet végez a felnőttel közösen, csak együtt lehessenek. A járványveszély még inkább felerősítette a kisgyerekek ragaszkodás igényét, így ha a szülő a rengeteg tennivalója közepette is elegendő időt szeretne a gyerekére szánni, elengedhetetlen, hogy ne csak a szabadidős elfoglaltságaiba, hanem például a házimunka kreatív kivitelezésébe is minél inkább bevonja a gyerekeket.

Kisiskolások: relaxációs- és mozgásos testtudati módszerek

A kisiskoláskorban (6-11 éves korig) már fokozatosan egyre több időt képesek a gyerekek egyedül is tartalmasan eltölteni, de a jelenlegi karantén időszakban ők is több figyelmet, törődést igényelnek. A veszteségérzeten túl – hogy hiányolják a barátokat, nagyszülőket – sokféle érzést át tudnak már élni, de szavakkal vagy más eszközökkel kifejezni még nehezükre esik. Az iskoláskorú gyerekeknél szorongásról árulkodhatnak azok a regresszív magatartásformák, melyeken egy korábbi életszakaszban már túllépett a gyerek, de most újra visszatérnek.

Ezek sokféle viselkedésmódban megjelenhetnek, mint például: ingerlékenység, nyafogás, kapaszkodás, barátokkal és testvérekkel való harc, versengés a fiatalabb testvérekkel a szülők figyelméért stb. (De Wolfe 2000). A lefekvés és az alvás körüli problémák is gyakoriak lehetnek, előfordulhatnak rémálmok és a sötéttől való félelem. Ezen kívül koncentrációs problémákat, a tanulmányi teljesítmény csökkenését, vagy szomatikus reakciókat – mint gyomorfájás, fejfájás, émelygés vagy egyéb panaszok – is kiválthat náluk ez a stresszes időszak.

A gyerekekre kidolgozott relaxációs módszerekkel különböző szakemberek is segíthetnek ezeknek a problémáknak a kezelésében, de léteznek olyan relaxációs, és az elalvást segítő mesekönyvek, melyeket a szülők is tudnak alkalmazni a gyerekekkel. A fizikai aktivitás, mozgásos testtudati módszerek azonban legalább ilyen fontosak, és napi szinten kellene ezekre időt szakítani a gyerekek pszichés egyensúlyának fenntartása érdekében.

Kamaszok: testhez való pozitív viszonyt erősítő módszerek

Ez igaz a kamaszkorra is (12-18 éves kor), amelyben a stressz még inkább olyan szorongásos pszichoszomatikus tüneteken keresztül fejeződhet ki, mint a gyomor-bélrendszeri problémák, fejfájás, bőrproblémák vagy ismeretlen eredetű fájdalmak (De Wolfe 2000). Az alvási problémák náluk nemcsak álmatlanságban vagy rémálmokban jelenhetnek meg, hanem túlzott nappali alvásban is, amely motiválatlanságra, depresszióra utalhat.

Mivel a kamaszoknál már fennáll a veszélye annak, hogy az egészségre ártalmas megküzdési módokhoz – például alkoholhoz vagy droghoz – fordulnak, hogy megbirkózzanak szorongásukkal és veszteségükkel, még fontosabb az olyan konstruktív, a testhez való pozitív viszonyt erősítő módszerek támogatása, mint amilyenek a testtudati technikák. A jóga és a relaxáció ebben az életkorban is sokat segíthet, de a harcművészetek között is vannak olyanok – például az aikido vagy a taichichuan –, amelyekben a figyelem koncentrálása, és a tudattal való munka legalább annyira előtérben van, mint a külső izomzat fejlesztése.

Felnőttek: a fizikai aktivitás és a mély relaxáció váltogatása

Már esett szó érintőlegesen arról, hogy miért annyira fontos, hogy a szülő is tudjon foglalkozni a saját mentális egészségével ebben a nehéz időszakban. A felnőttek a több generációs családra, a háztartásra, a munkájukra és az anyagi biztonságra koncentrálnak, s megpróbálnak ezek között a versengő igények között valamiféle egyensúlyt találni nap mint nap, de általában nincs elegendő idejük minderre. Idővel ez a stressz túlterhelés olyan fizikai tünetekben nyilvánulhat meg náluk is, mint fejfájás, magas vérnyomás, fekély, emésztőrendszeri problémák és alvászavarok (De Wolfe 2000). 

A szomatikus reakciók különösen azoknál jelentkeznek, akik kevésbé képesek megtapasztalni és kifejezni érzelmeiket közvetlenül, illetve idejében tudatosítani a testi érzeteiket. A stresszre adott szomatikus válaszok vizsgálatának már nagy irodalma van manapság. Fontos egészségpszichológiai relevanciája lehet a megelőzésben annak, ha a testtudati figyelemmel ezek a szomatikus válaszok, testi tünetek korán kiszűrhetővé és kezelhetővé válnak.

A szorongás és a depresszió gyakoriságának növekedése mellett a karantén-kiégés új jelensége is felütötte a fejét, mely kifejezést tavaly óta használják a szakemberek arra a motiválatlanságra és általános fásultság- vagy fáradtságérzésre, amely a bezártságból, a megváltozott életkörülményekből ered (Helstáb 2020). Ezeken a problémákon is sokat javíthatnak azok a feltöltődést nyújtó mozgásformák, testtudati gyakorlatok, amelyeket örömmel végez az ember. A fizikai aktivitás és a mély relaxáció váltogatása például elősegítheti a stresszhormonok csökkenését, ezáltal pedig a jobb alvásminőséget (Perczel-Forintos 2020). A mozgás- és táncterápiában a testtudati munkával egy egészséges kapcsolat állítható vissza a saját test felé, hogy az ember újra biztonságban érezhesse magát a testében. A módszerben továbbá az érintéssel való munka és a csoportos feladatok a mentális egészségre gyakorolt pozitív hatásokon túl a társas kapcsolatokra is jótékonyan hatnak, mivel arra nyújtanak lehetőséget, hogy a másik ember ne vírushordozó veszélyforrásként, hanem újra pozitív kapcsolódási lehetőségként jelenjen meg.

Persze nem könnyű a felnőtteknek mostanában időt szakítani arra, hogy maguk is töltődjenek, s mindezt ráadásul lehetőleg egy aktív, mozgásos formában. Ha nem megoldható naponta legalább egy fél óra saját aktív én idő, mielőtt a család ébred reggel vagy miután elalszik este, akkor célszerű olyan töltődési lehetőségeket választani, ami egyszerre jó a gyerekeknek és a felnőtteknek. Lehet, hogy a családban különböző igények vannak, valaki kirándulni szeret, a másik kertészkedni, a harmadik biciklizni. Ilyenkor lehet felezni a családot, szétválasztani a testvéreket más-más tevékenységekre egy-egy szülővel. Ez arra is jó lehet, hogy külön figyelmi idő jut a gyerekekre, amitől kiegyensúlyozottabbá válnak, és a szülőnek is pihentetőbb, ha nem kell állandóan megosztania a figyelmét.

Megküzdés a betegséggel és a maradványtünetekkel

Eddig arról volt szó, hogyan küzdjünk meg az átlagos stresszes hétköznapokkal a karantén időszakban, hogyan őrizzük meg vagy állítsuk helyre a mentális egészségünket a korlátozások közepette. Arról azonban még nem írtunk, hogy ha megfertőződik valaki a vírussal, milyen megküzdési módok állnak az ember rendelkezésére a betegséggel. A fizikai tünetek mellett a COVID vírus jelentős megterhelést mér a mentális egészségre is, mivel erős szorongást, halálfélelmet, pánikot képes előidézni az emberben. Ráadásul a gyógyulást követően még sokáig fennmaradnak olyan maradványtünetek, amelyek miatt a korábban könnyedén végzett fizikai aktivitáshoz való visszatérést is csak óvatosan, fokozatos terhelés növeléssel szabad megtenni. Ezekben az esetekben érdemes különböző szakemberek segítségét igénybe venni a rehabilitációhoz.

Az egyik ilyen maradványtünet a nehézlégzés, ami hónapokig fennállhat, és a tüdő kapacitásának növelésével, a légzőizmok edzésével orvosolható. A légzőizmok (bordaközi, rekeszizom) tréningje, amely a ki és belégző izmok lazítására és erősítésére épít, valamint elősegíti a mély légzést, a gyógytornászok által végzett rehabilitációban elérhető, de online is lehet találni gyakorlatokat a tüdőkapacitás visszaállítására. A szorongáscsökkentő testtudati technikák mellett, melyek az érzelmi fókuszú megküzdésben támogatják az embert, fontos azt is kiemelni, hogy konkrét testi, fizikai problémák megoldásában is sokat segíthetnek egyes testtudati módszerek. A jóga légzőgyakorlatai, például a teljes jóga légzés, kifejezetten alkalmasak lehetnek a tüdő kapacitásának növelésére, de a helyes be- és kilégzéssel összekapcsolt ászanák végzése legalább ilyen jótékony hatással lehet a légzőizmok erősítésére.

A Guardian online oldalán jelent meg brit kutatók ajánlásai nyomán a tüdőkapacitás fejlesztésének 7 lépése, melyek a következők:

  • dohányzás elhagyása
  • légzőgyakorlatok
  • D-vitamin fogyasztás
  • éneklés
  • aktív testmozgás
  • helyes testtartás
  • rendszeres szellőztetés.

A testtartást javító gyakorlatok, melyek a gyógytornában, a gerincjógában, vagy más testtudati rendszerekben is előtérben vannak, azért fontosak, mert a görnyedt testtartásban a tüdő összenyomódik, és így nem lehet a teljes kapacitását kihasználni. De a legegyszerűbb, bárki által végezhető gyakorlat a légzőizmok erősítésére az éneklés. Ami nemcsak azért jó, mert az énekesek tüdőkapacitása bizonyítottan nagyobb, mint az átlagemberé, hanem mert olyan agyi területeket stimulál, amelyek egyben a szorongást is képesek csökkenteni.

Az ember újra azt tudja érezni, hogy minden sejtjében él

A testtudati technikák többféleképpen tudják gazdagítani az emberek megküzdési módjait a karantén időszakban és a járvány utáni mentális rehabilitációban is. A testi érzetek tudatosítása, a rájuk irányuló elfogadó figyelem nemcsak a negatív érzelmekkel való megbirkózásban segíthet, hanem sokféle pozitív élményben is részesítheti a gyakorlót. Ha mindenfelől a veszteségek, a test esendősége, az élet végessége áramlik az ember gondolataiba, meg lehet próbálni olyan pozitív testi élményekkel ellensúlyozni ezt, amiktől az ember újra azt tudja érezni, hogy minden sejtjében él. Ezt meg lehet tapasztalni egy örömteli mozgásos aktivitásban, egy minden érzékszervünkkel átélt kirándulásban, gyönyörködve a természet tavaszi újjászületésében, egy különleges fűszerezésű ételben, egy szeretett családtag teljes figyelemmel történő átölelésében, vagy bármi másban. A lényeg, hogy az ember merjen bátran kísérletezni, és ne csak a korábbi jól bevált megoldásokat keresse ebben a szokványosnak egyáltalán nem nevezhető helyzetben.


Irodalom

De Wolfe, D. J. (2000): Training manual for mental health and human service workers in major disasters. Letöltve: 2021. március 22. https://www.hsdl.org/?view&did=4017

Gurwitch, R. H., Salem, H., Nelson, M. M., Comer, J. S. (2020): Leveraging Parent–Child Interaction Therapy and Telehealth Capacities to Address the Unique Needs of Young Children During the COVID-19 Public Health Crisis. Psychological Trauma: Theory, Research, Practice, and Policy. American Psychological Association 2020, Vol. 12, No. S1, S82–S84. http://dx.doi.org/10.1037/tra0000863

Helstáb L. (2020): Koronavírus-szorongás: mit tehetünk a mentális egészségünk érdekében? Letöltve: 2021. március 20. https://mindsetpszichologia.hu/koronavirus-szorongas-mit-tehetunk-a-mentalis-egeszsegunk-erdekeben

Oláh A. (2005): Érzelmek, megküzdés és optimális élmény. Budapest, Trefort Kiadó.

Perczel-Forintos D. (2020): A jót keresd, ne a rosszat – megküzdés járvány idején. A COVID-19 pszichés hatásai. Orvosképzés. XCV. Évfolyam/2020, 562-569. Letöltve: 2021. január 20. https://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/files/2020/11/Perczel-Forintos-D_A-j%C3%B3t-keresd-ne-a-rosszat_megk%C3%BCzd%C3%A9s-j%C3%A1rv%C3%A1ny-idej%C3%A9n.pdf

Perczel-Forintos D. (2017): Tudatos jelenlét alapú intervenciók. In: Vizin G., Ajtay Gy., Simon L. (szerk.) Kihívások a kognitív viselkedésterápiában (25–34). Budapest, VIKOTE.

Phelps, C., Sperry, L. L. (2020) Children and the COVID-19 Pandemic. Psychological Trauma: Theory, Research, Practice, and Policy. American Psychological Association 2020, Vol. 12, No. S1, S73–S75. http://dx.doi.org/10.1037/tra0000861

Smith, C. A., Lazarus, R. S. (1990): Emotion and Adaptation. In Pervin, L. A. (Ed.) Handbook of personality: Theory and Research. New York, Guilford, 609-637.

Snyder, C. R. (Ed.). (2001). Coping with stress: Effective people and processes. Oxford University Press.

Tiringer, I. (2007): Megküzdés-coping. In: Kállai J., Varga J., Oláh A. (szerk.) Egészségpszichológia a gyakorlatban. Budapest, Medicina.

Adományozok

  Adatkezelési tájékoztatóPrivacy Policy

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás