Blog

Írások a Mosoly Alapítvány mese- és művészetterápiás foglalkozásairól, szakmai munkájáról

Sep
16
2022

„…azután menni, aki a jó döntést hozza” – beszélgetés Pálinkás Judit lovasterapeutával II. rész

Folytatjuk a beszélgetést Dr. Pálinkás Judit lovasterapeutával. Az előző részben megtudhattuk, hogyan tudja segíteni a ló a sérült, beteg pácienseket. A következőkben az is kiderül, hogy mit tud megmutatni a ló azoknak, akik „csak” jobb szülők vagy éppen hatékonyabb vezetők szeretnének lenni.

Rábainé Domszky Zsófia: Mondtad, hogy a ló mozgása nemcsak a lovas fizikumára, hanem az idegrendszerére is hat. De mi a helyzet a ló és a páciens közötti kapcsolattal? A lovas személyiségére is hatnak a lovasterápiás foglalkozások?

Pálinkás Judit: Abszolút, hiszen egy más pozícióban vannak a terápián. Ha mondjuk kerekesszékes emberekről beszélünk, ők eleve más perspektívából látják a világot. Amikor felkerülnek egy ló hátára, ők néznek le a világra. Teljesen más pszichés perspektíva onnan szemlélődni, ez hat rájuk. Azért szeretem különösen a lovakat, mert ők tényleg előítélettől mentesek. Bárki számára megteremtik ugyanazt az elfogadó közeget. A lovak termetüknél fogva hatalmas állatok. Jön egy ember, akinek jelentős testi akadályai vannak, és megengedi, hogy felültessük egy veszélyesen hatalmasnak tűnő állatra. A páciens teljesen ki van szolgáltatva, nincs lehetősége, hogy leugorjon a lóról, vagy megkapaszkodjon, ha valami történik. Az elején nincs is teljes bizalom. De hát gondoljunk bele, bennünk megvan-e a bátorság, hogy ennyire átadjuk valakinek az irányítást? A lóból áradó békés, biztonságot sugárzó energia magabiztosságot és olyan lelki töltést ad nekik, amely hozzásegíti őket ahhoz, hogy könnyebben birkózzanak meg a fejlődésüket szolgáló kihívásokkal. Nekem olyan pacientúrám van, akik már évek óta járnak hozzám, de még mindig élnek bennem a kliensek első érzései, ahogy rettegnek, de mégis megcsinálják. A bátorság nem a félelem hiánya, az a vakmerőség. A bátorság félelmeink legyőzése, így ők igazán bátor emberek.

RDZS: A ló hat az emberre, többféleképpen is, de vajon az ember mennyire hat a lóra?

PJ: A ló egy tükör. Többféle módon is vizsgálták, hogy a ló mennyire érzékeli az ember érzelmi világát. Számos nemzetközi kutatás bizonyította már a lovak érzelmeinkre fogékony és érzékeny voltát. Egy ilyen vizsgálatban például a lovakon és a lovasokon is pulzusmérő volt, aminek segítségével a stressz-szint változásukat mérték. A lovast egy adott terepszakaszon a ló számára ijesztő ingerről tájékoztatták előzetesen, így ahhoz közelítve a lovas szíve hevesen kalapálni kezdett. Az ijesztő inger azonban elmaradt, de mivel a lovasnak megemelkedett a pulzusszáma, a ló pulzusszáma is megemelkedett, annak ellenére, hogy a környezetéből semmilyen stresszfaktor nem indokolta ezt. A ló nem tudhatott arról, hogy ijesztő inger fenyegeti. Egyértelműen a lovas érzéseit vette át.

RDZS: Hogyan érzékelheti egy ló a lovasa érzelmi állapotát?

PJ: A lovaknál a nonverbális kommunikáció a túlélésük kulcsa. A ménesben lineáris hierarchia van, ami azt jelenti, hogy a vezető az alfa, őt követi a béta, és így tovább. Nincsenek mellérendeltségi viszonyok. A ménes a vezetőjében bízva nem kérdőjelezi meg annak döntéseit, hiszen bizonyította rátermettségét. A lovak képesek saját pozíciójukat elfogadni és abban békében élni. „Dominanciaviták” innentől kezdve csupán a közvetlenül alattuk vagy felettük lévő egyeddel alakulhatnak ki. Ezzel elkerülik a kaotikus, átláthatatlan ki kivel harcol felállást. Békés, a ménes túlélését, fejlődését szolgáló együttélésük kulcsa ebben az elfogadásban keresendő. Mivel legelésző állatok, nem szeretik pazarolni az energiát, mert kevés a kalória a fűben, amit ráadásul egész napos evéssel tudnak megszerezni. A túlélésükhöz két dolog kell. Egyrészt, hogy tudjanak reagálni a kívülről jövő ingerekre, veszélyekre. Másrészt, hogy ne pazarolják el az életükhöz és meneküléshez szükséges energiát. Ezért nem a legszebb, leggyorsabb, legerősebb állat lesz a ménes vezére, hanem a legjobb döntéshozó. A ló ösztönösen azután megy, aki jó és magabiztos döntéshozó. Hiába gyors egy állat, ha rossz irányba fut. Ez nagyon jól megmutatkozik a lovas coachingban is. Ha egy ló megérzi nem a megjátszott, hanem a valódi stabilitást, magabiztosságot az emberen, akkor beáll mögé, elfogadja az utasításait. Ezért vezetői tréningeken nagyon jól használható a ló. Ha egy ember jól tud egy lovat vezetni, akkor hatékonyan irányít embereket is. Ezt a dolgot szoktuk magabiztos kisugárzásként is jellemezni, de valójában itt a belőlünk mások irányába áramló energiákról beszélünk. A ló egyből érzékeli és reagál ezekre. Nem szédíti szépség, pozíció, vagy pénz, nem reagál a humorra sem. Csakis az energiáinkból olvas. Ez nagyszerű lehetőséget biztosít a belső önmagunkkal való találkozásra.

RDZS: Neked mit tanítottak a lovak?

PJ: Nagyon sokat tanultam a lovaktól arról, hogyan lehetek jó szülő. Mi szükséges ahhoz, hogy biztonságot adjak a gyerekeimnek. A ló kihozza a gyengeségeinket, korlátainkat. Mivel nagyon proaktív vagyok, nehéz mellettem hibázni. Ez nem feltétlenül jó, hiszen a hibáinkból tudunk tanulni. A saját lovas coaching gyakorlatomon ez látszódott is, a tréner társam mondta is nekem „Hagyd már egy picit hibázni azt a lovat! Ne alakítsd úgy a körülményeket, hogy tökéletesen csinálja meg a gyakorlatokat, mert akkor nem fog tudatosulni benne, mit is kell megtanulnia.” Ezt azóta szülőként is alkalmazom és visszafogom magam. Igyekszem a hibákra reagálni, nem a körülményeket ideálissá varázsolni. És valójában így még könnyebb is a dolgom.

RDZS: Komoly és mély jellemvonásokkal szembesülhetünk így…

PJ: Igen, a lovak erre kiváló lehetőséget adnak. A lovas coachingnak is két irányvonala van: a life coaching és a business coaching. Ez utóbbi nagyon felkapott a multiknak köszönhetően Magyarországon is, egyre több cég felismeri ennek a hasznosságát és jellemző, hogy vezetőik és munkavállalóik tudása mellett képességeik fejlesztésére is áldoznak. Bár a lovas coachinggal elsősorban a vezetői hatékonyságot lehet javítani, ez nem csupán felsővezetői szinteken tud jól működni, mert olyan képességeket is támogat, mint az együttműködés, így például a csapatmunkát igénylő feladatkörökben is jól alkalmazható. Mi jelenleg banki felsővezetőknek tartunk vezetői tréningeket. Ez nem teljesen ugyanaz, mint a coaching, kevésbé személyre szabott, a személyiségfejlesztés mellett nagy hangsúlyt kap az egyéni és kollektív képességfejlesztés is sematikus gyakorlatok révén. Programunkban önismereti szinten megjelenik a vezetői attitűdvizsgálat, melyre ezt követően felépítjük a megfelelő vezetői energiaszinteket, kialakítva egy hatékony, de személyre szabott egyéni vezetői stílust. A ló nagyszerű ezeknek a megéreztetésére és begyakorlására. Jó példa erre a nyomás ráhelyezés. Ahhoz, hogy valakit rávegyünk valamire, szükséges egy adott mértékű nyomást gyakorolnunk vezetőként. Ennek a nyomásnak a beosztott számára értelmezhetőnek kell lenni, vagyis értenie kell, mit kell azért tennie, hogy a nyomás alól kikerüljön, különben csak a feszültséget fokozzuk. Ugyanakkor olyan mértékűnek kell lennie, ami érezhető, de nem készteti arra, hogy szabadulni akarjon tőle. Ez az a típusú befolyásolás a vezető részéről, amely mellett a munkavállaló készséggel és jól motiváltan dolgozik. Programunk célja, hogy a résztvevők a megélést követően a tudatosítás szintjével lépjenek ki az egynapos tréningből, hiszen ebben az esetben válnak rá képessé, hogy a munkájukat is hatékonyabban végezzék. Nem csapatépítő élménynapokat tartunk, hanem a működésbeli fejlődés a cél minden résztvevő esetében. A ló segítségével ez gyorsabban tud megtörténni, mert mellettük azonnal az ösztönös viselkedés kerül előtérbe. Egy hatszáz kilós állat mellett viszonylag hamar ösztönlényekké válunk és leolvadnak rólunk azok a bizonyos mázak, a felvett szerepek. Olyan energiák bukkannak felszínre, amelyek egy kommunikációs tréningen nem jelennének meg az első körben. Itt azonban, ahogy megáll mellettünk a ló, egyből azt hozzuk, ami belül van. Gyorsabb bevonódást tudunk elérni. A ló nagyon gyorsan megláttat valamit a rejtett dolgokból is, amit aztán lehet tudatosítani, fejleszteni, javítani és megfelelő szintre hozni az illetőben, és így képes lesz adaptálni a hétköznapi működésébe is. Itt valaki eljön egy alkalomra és azonnal hazavisz magában valamit. Nem kellenek hozzá évek, mint a terápiában.

RDZS: Az üzleti oldalon kívül kik keresnek meg titeket?

PJ: A magánélet területén is sokféle dologgal tudunk dolgozni. Főleg a gyerekek révén találnak meg a szülők, akiket a szülői hatékonysággal kapcsolatban tudunk segíteni. Bár itt is igaz, hogy a szülők nem mindig szeretnek bevonódni, mert ők a gyereket hozták, hát kezeljük, javítsuk meg a gyereket. Csak hát, ez nem megy nélkülük. Sokszor úgy vonjuk be a szülőket, hogy észre sem veszik. Ilyenkor nagyon szépen kijönnek a szülő és a gyerek között lévő dinamikák, amire már fel tudjuk hívni a szülők figyelmét. Ha van például egy domináns gyerek egy kevésbé domináns szülővel, ott egy lóvezetésnél ez tökéletesen kijön. Mi elsősorban működéseket javítunk. Addig tart a mi kompetenciánk, amíg fel nem ismerünk valamilyen traumát, és ott vége. Küldjük tovább a gyereket pszichológushoz, esetleg családterápiára. Van több pszichológus, akivel kapcsolatban vagyok.

RDZS: A szülőt is felültetitek a lóra?

PJ: Volt már rá példa. A szülő felült a lóra, a gyerek vezette, és a szülő helyezkedett bele a kiszolgáltatott gyermeki pozícióba. Ez is szépen megláttat dolgokat. Az is érdekes, hogy honnan vezetjük a lovat. Aki elölről vezeti, az olyan vezető, aki elébe áll a dolgoknak. Nagyon beszédes, hogy valaki a lóhoz képest hol helyezkedik el. Ha előre áll, de vissza se néz, akkor az egy olyan vezető, aki azt mondja: „Gyertek utánam, aztán mindegy, hogy veletek mi van!” Az is sokat elárul, ha állandóan visszanéz, vagy előre se néz. Van, hogy hátulról vezetjük a lovat, ami nagyon-nagyon nehéz, hiszen engedni is kell előre érvényesülni, de mozgásra is kell bírni hátulról támogatva, anélkül, hogy visszahúznám. Megmutatom a szülőknek, hogy micsoda különbség van abban, hogy valakinek azt mondom, „gyere utánam!”, vagy pedig őt előtérbe helyezve hátulról, egy szár segítségével elindítom. Olyankor megértik, hogy tényleg nehéz szülőnek lenni, és akkor kicsit meg is nyugszanak.

RDZS: Tervezitek, hogy kifejezetten szülőknek indítsatok csoportot?

PJ: Abszolút nyitottak vagyunk mindenre, ezek most formálódó dolgok. Vannak személyes témáim, mint például a szülői vonal, amit nagyon szeretek, mivel én is szülő vagyok, kicsit hitelesebben tudok erről beszélni. Sok tervem van. Idő és energia függvénye, hogy mi valósul meg belőle. Nyitottak vagyunk minden megkeresésre.

RDZS: Az elmúlt pár évben a Covid járvány miatt sok időt töltöttünk a lakásba bezárva. Érezhetően frusztráltabbak lettek az emberek. A ló adta szabadság különösen sokat adhat nekünk…

PJ: Igen, jó párhuzam erre megint a ló. A lovardában én úgy tartom a lovakat, ahogy természetes nekik. A lónak három dologra van szüksége: hogy folyamatosan ehesse a zöld füvet, hogy a társaival együtt lehessen, és hogy legyen élettere. Amikor a lovak bekerülnek egy versenyistállóba, két dolgot veszítenek el: az életterüket és a társaikat. Be vannak zárva egy kis boxba, kapják a zabot. Könnyű párhuzamot vonni azzal, ahogy a gyerekekkel is bánunk: kezükbe adunk egy telefont és bezárjuk őket egy virtuális világba, ahelyett, hogy engednénk szabadon létezni őket abban a környezetben, ahol tudnának rendben lenni. Ha egy ló olyan helyen van, ahol lehet ló, akkor rendkívül békés állat. Vannak olyan hiedelmek a lovakkal kapcsolatban, hogy rúgnak meg harapnak. Természetes állapotukban ilyet nem csinálnak. Persze, amikor dominanciaharc van, akkor esetleg. De azt nem velünk, emberekkel vívják. Jellemzően el sem jutnak eddig, rendkívül békés állatok. Mi, emberek tesszük őket agresszívvá. Ha engem zárnának egy szobába, ahol egy széken ülve a legfinomabb hamburgereket ehetném, majd fél órára kivinnének, hogy fussak rekordot, akkor szerintem nekem már egy hét után remegne a kezem. A gyerekeknek sem feltétlenül elég, ha csak edzésen mozognak. A szabad mozgás, a szabad játék, a szabad létezés rendkívül fontos az egészséges fejlődésükhöz. Engedni, hadd csinálják, amihez kedvük van. Amikor a gyerekeim kicsik voltak és bent voltunk a házban, minden bajuk volt. Unatkoztak. Ám amikor kimentünk a szabadba, semmi nem volt kint, csak a fű, a madarak, a hangok, a szagok, de ott, soha semmit nem kértek, mert az volt az igazi közegük. Kicsi korban valahogy még a szülők is fogékonyabbak arra, hogy a gyermekük szabadon létezhessen, de erre biztatnám a nagyobb gyerekek szüleit is. És itt nem a tv, számítógép, telefon bűvkörére gondolok értelemszerűen. A kreativitás, az élmény és tapasztalatszerzés forrás a szabadon létezésből ered, adjuk meg bátran ezt is gyermekeinknek, hogy hátradőlve csodálhassuk, micsoda dolgok lakoznak bennük valójában!

Adományozok