A megégett fától a Táncoló fákig…

Mi volt a célotok a kiadvánnyal? Kinek szánjátok?

Korbai Hajnal: Az elsődleges célunk az volt ezzel a kiadvánnyal, hogy az alapítvány elmúlt több mint tíz évének munkáját bemutassuk a szakmai közönségnek, és a Mosoly terápiás kincsestárában összegyűjtött tapasztalatokat átadjuk a következő generációnak. A tudásmegosztáson kívül fontosnak éreztük, hogy méltó módon megünnepeljük a szervezet 25 éves születésnapját. A jubileumi kötet így egyszerre egy emlékezés a történetünkre, a korábbi terápiás csoportjainkra, szakembereinkre, és egyszerre mutat be egy szakmai fejlődési utat a jövőben rejlő lehetőségeinkre is kitekintve. A tanulmányok gyakorlati példákon, esetleírásokon keresztül tárják fel a súlyos és krónikus beteg gyerekek pszichés támogatásának nehézségeit, ugyanakkor számos kreatív ötletet adnak a hatékony terápiás programok kialakítására.

Rábainé Domszky Zsófia: Terápiás programjainknál mindig nagy hangsúlyt fektettünk a különböző területekről érkező szakemberek együttműködésének támogatására, így a Mosolyos művészetterapeuták, pszichológusok és más segítő kollégák lehetőséget kaptak arra, hogy egy adott célcsoporttal való munka kihívásaira közösen találjanak megoldásokat. Szakembereink az évek során a gyerekek gyógyítása mellett sikereket értek el új módszerek, kreatív terápiás eszközök kialakításában is. Ezeket az eredményeket fontosnak tartottuk bemutatni ebben a tanulmánykötetben. A könyvet elsősorban olyan szakembereknek ajánljuk, akik hasonló célcsoportokkal (pl. onkológiai, endokrinológiai, pszichiátriai beteg gyerekekkel) vagy hasonló módszerekkel (pl. mese- és művészetterápia, gyermekpszichodráma, testtudati technikák) dolgoznak, illetve pályakezdő terapeutáknak, akik inspirációt keresnek a további szakmai orientációhoz. A kötet azonban az érdeklődő szülők, pedagógusok számára is olvasmányos formában íródott, őket is segítheti a gyerekek mélyebb megértésében.

A Mosoly-terapeuták sokféle módszerrel dolgoznak és a sokféle módszert sokféle módon ötvözik. Ebben a sokféleségben mennyire volt nehéz vagy éppen könnyű egy ívet felépíteni a könyvben?

KH: A tanulmányok valóban sokszínűek, sorrendjüket azonban éppoly tudatosan építettük fel, mint ahogy a Mosoly szakmai stratégiáját az évek alatt. Már a kötet tervezésekor is azt szerettük volna, hogy szakembereink széles módszertani palettája és a különböző gyerekcsoportok kapcsolódási lehetőségei minél változatosabb módon jelenjenek meg a kiadványban. És hogy ne vesszen el az olvasó ebben a színes kavalkádban, először egy idővonalra fűztük fel az írásokat, mely a kötet három fő fejezetének címéből – Múlt, Jelen és Jövő – is kitűnik. A Múlt fejezetben olyan Mosoly programokról írnak a szerzők (régi és jelenlegi Mosoly terapeuták), melyek mára lezárultak vagy más formában folytatódnak, de nyomot hagytak az alapítvány szakmai munkáján. A Jelen fejezetben a most is futó programokról esik szó, a Jövő részben pedig további ígéretes terápiás irányokat mutatunk be, melyek felé még épphogy csak elindultak szakembereink.

RDZS: A Mosoly fejlődéstörténetén túl több gondolati szál is végigvonul a köteten. Van egy igen erős onkológiai vonulat, több írás is foglalkozik ezzel a témával. Az írások követik a gyerekek útját a diagnózis felállításától a kórházi kezelések egyes testi és lelki fázisain át a gyógyulásig. Kiemelném még a pszichiátriai témájú tanulmányokat, illetve vannak írások pszichoszomatikus zavarokkal élő gyerekekről, vagy vak és gyengénlátó, halmozottan sérült gyerekekről is. A tanulmányokból kiemelkedik egy fontos téma, mely megkerülhetetlen, ha valaki beteg gyerekekkel foglalkozik, ez pedig a kontrollszükséglet. A gyógyulás kulcseleme, hogy ezek az önmagukat kiszolgáltatottnak megélő gyerekek újra megtapasztalják a hatóerejüket. A kiadványban erre rengeteg változatos terápiás eszközt mutatunk be.

Mennyire olvasandó ez a könyv egy narratív vonalon vagy inkább egy kincsestár, amit egy gyakorló szakember akkor és ott nyit ki, ahol neki éppen szüksége van rá?

RDZS: Mindkét út járható. Ha valaki sorra veszi a tanulmányokat, kirajzolódik előtte nemcsak a gyerekek útja a terápiás folyamatban, hanem akár a terapeuták szakmai útja is. Sok összefonódás van az egyes szerzők munkájában, ami jó példája annak, hogy a Mosoly Alapítvány szakmai műhelyként is működik. Ugyanakkor alkalmas a kötet arra is, hogy aki gyorsan szeretne informálódni egy-egy módszerről vagy célcsoportról, pl. kifejezetten a zeneterápia vagy a meseterápia érdekli, az megtalálja a neki szóló részt.

Hogyan kapta a címét a kiadvány? Mit jelent a Táncoló fák?

KH: A kötetben szerepel egy esettanulmány egy cukorbeteg lány rajzával arról, hogy mit jelentett számára a koronavírus járvány. A képén van egy táncoló fa, aki annak örül, hogy az emberek otthon maradnak a karanténban, ezért nem járnak az autók, tiszta a levegő, és lehet szabadon nőni. Ennek a megterhelő időszaknak ez a pozitív szemlélete nagyon megragadott bennünket, mikor a kötet címéről ötleteltünk a kollégákkal. Valami reménnyel és élettel teli üzenetet kerestünk, és a táncoló fával ezt meg is találtuk. Aztán ez a fa szimbólum tovább dolgozott bennünk, és végül teljesen átszőtte a kiadványt kívül-belül, mert szervesen tudott kapcsolódni az írások tartalmához is. A tanulmányokból kiolvasható, hogy a Mosoly terapeuták nehéz terepen, állandóan változó feltételek mellett dolgoznak, kevés lehetőségük van előre megtervezni a foglalkozásokat. A nehézségek azonban nem riasztják el őket, és mindig találnak valamilyen kreatív megoldást a felmerülő problémákra, kihívásokra. Ezért lett az innováció központi eleme kiadványunknak, amihez jól illeszkedett az ágas-bogas életfa szimbólum. A Mosoly fájának gyökerei a múltban felhalmozott értékes szakmai tapasztalatokhoz nyúlnak vissza, onnan táplálják a jelent és a jövőt. Ha valamilyen akadályba ütköznek az ágai, a fa új ágakat növeszt, melyek kikerülik ezeket az akadályokat: így kerülnek újabb és újabb módszerek a Mosoly kincsestárába.

A Táncoló fák a Mosoly-Terápiák sorozat harmadik része. Kapcsolódik valahogyan a korábbi kötetekhez?

RDZS: Az első két kötetet – Az aranytököt és a Lotilko szárnyait – a „Meseterápia kórházakban” projekt keretében tudtuk kiadni. A projekt célja egy olyan meseterápiás módszer kidolgozása volt, mellyel a kórházban fekvő gyerekeknek akkor is segítséget tudunk nyújtani, ha művészetterápiás eszközökkel már nem hozzáférhetőek. Ennek érdekében biztosítottunk a terapeutáinknak egy átfogó meseterápiás képzést Boldizsár Ildikóval, melyre a jelen kötetben is többen visszautalnak. Az első két kötet az újonnan alkalmazott módszer friss eredményeit mutatta be, míg a jelen kiadványban felbukkanó meseterápiás tanulmányok már több mint egy évtized tapasztalataiból szűrődtek le. Ennek megfelelően a szimbólumértelmezések mélyebbek, valamint a terapeutáknak lehetősége volt azóta számtalan mesét megismerni és kipróbálni. Nagyobb háttértudásuk van a mesékről, gyorsabban „kapcsolnak”, ha egy gyereknek mesét kell találni az aktuális élethelyzetére, így könnyebben megtalálják a megfelelőt, vagy akár több mesét is fel tudnak kínálni neki. A Lotilko szárnyaiban vannak olyan esettanulmányok, melyekben már megjelent egy-egy olyan szimbólum, amire felfigyeltek a terapeuták, kiemelten foglalkoztak vele, így a későbbi munkájukban tudatosabban dolgoztak vele. Ennek következményeként a harmadik kötetben is be tudtak mutatni olyan eseteket, ahol az adott szimbólummal célzottan és eredményesen dolgoztak – a megfelelő helyen vissza is utalnak a korábbi kötet tanulmányaira.

KH: A szimbólumokhoz és a kötetek egymáshoz kapcsolódásához még egy gondolat jutott az eszembe. Az interjúra készülve villant be egy emlék, ahogyan az egész meseterápiás projektünk indult. 2008-ban Norvégiában hallottuk Nancy Davis a Burned tree (A megégett fa) című terápiás történetét, melyet Az aranytök kötetben le is fordítottunk. Ennek a mesének az élménye, mely egy traumából való felépülést mutat be, adta a lendületet ahhoz, hogy új területek felé vegyük az irányt. És tizenöt év alatt ezzel a lendülettel eljutottunk a Mosollyal a megégett fától a táncoló fáig…

De a köteteket összefűző szál mellett fontos különbség is van a mostani kiadvány és a sorozat többi része között. Míg a Mosoly-Terápiák sorozat első két könyvében kifejezetten a meseterápiára fókuszáltunk, addig a Táncoló fákban szélesebb körben mutatunk be terápiás módszereket. Nagyobb hangsúlyt kapnak az egyes művészetterápiák (zene, képzőművészet, dráma) valamint a testtudati technikák, lovasterápiák, és szót ejtünk a terapeutákat támogató szupervízióról is. Az elmúlt évek világméretű krízisei a terápiás munkára is hatással voltak, így a tanulmányok között több olyan található, mely a pandémiával és az online terápiás lehetőségekkel foglalkozik.

Nektek személyesen milyen érzés volt ennek a kiadványnak az életre hívásában, szerkesztésében részt venni?

RDZS: Nagyon örültem, amikor a Mosolyosok felkértek a kötet társszerkesztésére, illetve tanulmányírásra. Korábban évekig dolgoztam az Alapítványnál programkoordinátorként, jól ismertem a terapeutákat és a terápiás módszereket is, azonban a családalapítás és pár külföldön töltött év miatt kimaradt egy elég hosszú időszak. Ez a szerkesztői munka vezetett vissza a munka világába. Nagyon jó volt visszakerülni ebbe a támogató és inspiráló közegbe, a szakmai életbe és találkozni régi ismerősökkel, látni, mekkora utat jártak be. Persze nem volt teljesen zökkenőmentes az átállás. A gyerekeimnek bejelentettem, hogy az időm egy részében dolgozni fogok és bár nem olyan látványos, hogy a számítógép előtt ülök, de ilyenkor békén kell engem hagyni. Eleinte nehezen fogadták, de aztán látták, hogy komolyan gondolom. Kisebbik fiam meg is kérdezte, hogy „Mama, te az egyetemen nem főzni tanultál?” Meglepődtek, amikor rájöttek, hogy az ő születésük előtt dolgoztam, volt hivatásom és most szeretnék ehhez visszatérni.

KH: Nagyon jó volt látni, ahogy ennyi év szakmai munkája egy kézzelfogható, átadható tapasztalatgyűjteményben lassan testet öltött. Nekem is jó érzés volt, hogy felvehettem a kapcsolatot régi Mosolyos terapeuta kollégákkal, akikkel már több éve nem találkoztam. Teljesen más volt ez a kiadványszerkesztési munka, mint az első két kötetnél. Akkor felennyi idő alatt kellett két kiadványt összerakni, sokkal kevesebb humán erőforrás kapacitással, mint ami most a rendelkezésünkre állt. A Táncoló fák egy igazi csapatmunka eredményeként jött létre, amibe sok kolléga beletette a legjobb tudását, és így egy nagyon gazdag és értékes anyagot tudtunk összerakni.

A Mosoly Szakmai Tanácsadó Testületének tagjaiként mit terveztek a sorozat harmadik kötete után, vannak-e már további fejlesztési irányok a fejetekben?

RDZS: Igen, a Mosolyban mindig fontosnak tartottuk a szakembereink folyamatos fejlődését, épp ezért ismertetjük meg őket különböző irányokkal, módszerekkel. Már van egy tervünk arról, mivel fogjuk megkínálni őket a közeljövőben.

KH: A szakmai fejlődés mellett a szakembereink egészségvédelmére is kiemelt figyelmet fordítunk hosszú évek óta. Úgyhogy először most biztosan kipihenjük ennek a kötetnek a munkálatait, és csak aztán vágunk bele egy újabb izgalmas terület felfedezésébe. Ami nekem most nagyon felkeltette az érdeklődésemet, az a természet és a terápia kapcsolata. Múlt év őszén egy berlini táncterápiás konferencián hallgattam több előadást arról, hogy hogyan lehet a természet gyógyító erejét alkalmazni a művészetterápiákban, és azóta ennek lehetőségeit kutatom a nemzetközi szakirodalmakat böngészve. Ez a megközelítés számos lehetőséget nyithat meg a Mosoly szakemberek számára is, akár a saját egészségvédelmük, akár a terápiás módszereik gazdagítása terén. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, talán egyszer lesz egy negyedik, „zöld” kötete is a Mosoly-Terápiák sorozatnak…

Hol lehet hozzájutni a kötetekhez?

KH: A harmadik kötet – ahogy a sorozat két első könyve esetében is történt – a L’Harmattan kiadó gondozásában jelenik meg február végén. Könyvesboltjukban és a terjesztési hálózatukon keresztül kerül forgalomba, illetve online rendelhető. A velünk kapcsolatban álló szakembereknek és partnereknek tiszteletpéldányokat biztosítunk. Emellett az alapítvány irodájában korlátozott számban lesznek ingyenesen elérhető példányok is, elsősorban a hasonló területeken dolgozó fiatal szakemberek számára. Célunk, hogy minél szélesebb körben megosszuk a Mosoly szakmai közösségében felhalmozott tudást és gyakorlati tapasztalatokat.

Korbai H., Davis, N., Simms, L. (2010): Az aranytök. Terápiás történetek és mesék traumát átélt gyerekeknek I. Mosoly-Terápiák sorozat. Budapest, L’Harmattan Könyvkiadó.

Korbai H. (2010, 2015): Lotilko szárnyai. Terápiás történetek és mesék traumát átélt gyerekeknek II. Mosoly-Terápiák sorozat. Budapest, L’Harmattan Könyvkiadó.

Korbai H., Rábainé Domszky Zs., Varga A. H. (szerk.) (2022): Táncoló fák. Terápiás történetek és módszerek a Mosoly kincsestárából. Budapest, L’Harmattan Könyviadó.