Március 24-én egy igazán izgalmas konferenciát tartanak Budapesten, amit minden pszichológia iránt érdeklődőnek jó szívvel ajánlunk. A gyermek: test – lélek – mitológia című eseményt a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány szervezi. Erich Neumann pszicho-mitológiai elméletével lehet megismerkedni, és délután az előadók esetbemutatásokon keresztül azt is megmutatják majd, hogyan működik ez az elmélet a gyakorlatban. A Mosoly Alapítvány terapeutája, Majoros Andrea is a szervezők közt van, akivel arról beszélgettünk miért is érdemes részt venni ezen a különleges rendezvényen.
- Nagyon készültök a március 24-én megrendezésre kerülő konferenciára. Több nemzetközi előadót vártok, és az esetbemutatások témái is izgalmasnak ígérkeznek. Te hol találkoztál először Neumann munkáival, hogy kezdődött el az érdeklődés?
- A Jung Egyesület (MAPE) módszerspecifikus képzésére jártam, és az egyik tanárom – Szombati Ágnes – a mitológia kurzusok után két Neumann szemináriumot is meghirdetett, ahol Erich Neumann volt a téma. Az elsőn az ő legismertebb művét, A tudat eredettörténetét dolgoztuk fel, a másodikon a Magna Matert, a Nagy Anyát. Számomra már akkor nagyon megkapó volt, hogy ez a filozófus, orvos, pszichoterapeuta nekiállt, és végig tanulmányozta a kultúrtörténetet, a mítoszokat, az antropológiai írásokat és ezzel a hatalmas tudással írt egy nagyszabású művet arról, hogy szerinte az emberiség tudata hogyan fejlődött. Lebilincselően izgalmas dinamikai törvényszerűségeket írt le; a matriarchális világból jövünk és az emberiség fejlődési útja különböző szakaszokon keresztül jut el a patriarchális világba. A Nagy Anya könyvben található egy egyszerű megfogalmazás Neumanntól ezeknek a szakaszoknak a leírására: „A tudat kialakulásának a fázisai tehát a következőek: benntartózkodás az anyában, gyermeki függés az anyától, a szeretett fiúgyermek kapcsolata a Nagy Anyával, és végül a férfi hős heroikus küzdelme a Nagy Anyával” (E. Neumann: A Nagy Anya, Ursus Libris, Budapest, 2005, 164. old.) A matriarchális világ tehát a primitív ember számára a körülölelő anyatermészetet jelentette, a csecsemő számára az anya maga a világ. Mindkettő egy egységvalóságban való létezés. A primitív ember egyszerűen benne van az anyatermészetben „partitipation mystique” állapotban, és „csak” megéli a benne lévő vele történő dolgokat. Így érdemes elképzelni azt, hogy hogyan érzékeli egy egyéves gyerek maga körül a világot. Nem tudja, a testi funkciói miről szólnak, nem tud egy csomó dologról, de érzékeli és megfigyeli a dolgokat, amiket összerak és értelmez szépen fokozatosan a tudatosság fejlődésével. Fokozatosan differenciálódik az emberiség és a gyerek tudata is. Később rátaláltam Neumann A gyermek című könyvére, és ebből a szakmai érdeklődésből következett az, hogy többedmagammal eldöntöttük, lefordítjuk ezt a könyvet németről magyarra. A konferencia apropója, hogy most először jelenik meg ez a mű Magyarországon.
- Miért olyan különleges ez a könyv?
- Ez Neumann utolsó könyve, 1963-ban jelent meg, angolul még később, 1973-ban. Meggyőződésem, hogy ez a mű korát megelőzően helyezi a gyermek fejlődését egy olyan elméleti rendszerbe, amely nemcsak a gyermeket körülvevő kollektív tudattalan archetipikus hatásaival számol, hanem figyelembe veszi a gyermeki fejlődés testi tapasztalásainak jelentőségét is az én-tudat alakulásában. A könyvnek az az alapgondolata, hogy a gyermeki Én fejlődési fázisai megfeleltethetőek az emberi tudat filogenetikus fejlődési fázisainak. Ez a mű nagyon fontos számomra szakmai szempontból: azt éreztem, hogy Neumann egy gondolkodási keretet adott nekem olyan dolgokkal kapcsolatban, amikre volt ugyan válaszolom, de nem tudtam rendszerezni őket. Ami fantasztikus, hogy a gyermek testi tapasztalására is koncentrál, arra, hogy a gyerek hogyan kerül a saját testével kapcsolatba, és a testi tapasztalatain keresztül a világgal kapcsolatba. Alapvető változásokon gondolkodik el: mit tud, tapasztal a gyermek teste bizonyos fázisokban, pl. amikor először csak vízszintesen fekszik, aztán felül, feláll, és egyre mozgékonyabb lesz. Amikor felül, járni kezd a gyermek, akkor kiemelkedik a fej-Én – Neumann így mondja –, így egy fej-központú működése lesz onnantól a gyermeknek, és az alsó testrész alárendelté válik, rossz esetben teljesen elutasított lesz. Ez az elutasítás különböző korokban különböző mértékben kulturálisan is megjelenik, az az elvárás, hogy deréktól lefelé ne létezzünk, mert ez a részünk nem elfogadott. Ez a testi megközelítése számomra sok új szempontot hozott. A gyermekben emellett a lelki fejlődés értelmezése mögé odateszi a kultúrtörténeti, transzperszonális vonulatot. Azt, hogy ahogyan az emberiség tudata fejlődött, az abban megjelenő archetipikus történések a gyerekekkel is megtörténnek. Egy bizonyos fajta erőtértben él benne a gyermek, amiben megtapasztal jó és rossz dolgokat, amik nem tudatosulnak, de mint észlelési élmény raktározódik a testében. Fokozatosan kezd a világ számára differenciálódni. Az hogy milyen az elsődleges kapcsolat, amit az anya teremt a gyerek számára, mindennek az alapja lesz, és arra épül rá aztán az, hogy a gyermek mihez hogy viszonyul. Ennek négy rétege van: ahogyan a gyerek az anyjához viszonyul, amilyen ez az elsődleges kapcsolat, úgy fog viszonyulni a saját testéhez, úgy fog viszonyulni a másik emberhez és úgy fog viszonyulni a világhoz, és később a társas közeghez is. Ez a négy szintje a működésünknek, egyiket sem tudod a másiktól leválasztani. Fontos az egyensúlyra törekvés. Akkor egészséges egy működés, ha egyensúlyban vagy, mindegyik minőség jelen van: az introvertált, az extrovertált működés, a kinn és a benn, a jó és a rossz. Neumann azt mondja, hogy egy jó anyai hozzáállással pont azt tudja megtanulni a gyerek, hogy az ő negatív késztetéseit, tapasztalatait integrálni tudja az énjébe. Tehát történhetnek velem rossz dolgok, én azt túl tudom élni. Lehetnek nekem rossz késztetéseim, de én azt tudom szabályozni, és ez így egy kerek egész.
- Kiket vártok a konferenciára, bárki eljöhet résztvevőként?
- Természetesen, mindenkit szívesen látunk, szerintem nagyon érdekes előadások lesznek. Az egyikben egy izraeli terapeuta helyezi kontextusba hogy ki is volt Neumann, miért jelentős az ő munkássága. Egy másik nemzetközi előadó Neumann és Jung által festett alkotásokat elemez majd. Emellett szerintem nagyon érdekes lesz Szombati Ágnes előadása A félelem a nőiességtől címmel. Délután pedig konkrét eseteken keresztül értelmezzük a neumanni gondolkozásmódot. Mindenképpen ajánlanám azoknak, akik pszichológiával már foglalkoztak, vagy mélyebben érdeklődnek iránta és az alapfogalmakkal tisztában vannak. De természetesen bárkit szívesen várunk, hiszen bármilyen szülő számára is érdekes lehet, hogy mélyebben megértse gyermeke lelkének fejlődését.