Szerző: Korbai Hajnal

Előző cikkünk arról szólt, hogyan hat a pandémia a családtagok mentális állapotára, milyen nehézségeket okoz például az a jellegzetessége, hogy a társas kapcsolatok támogató erejére kevésbé lehet számítani ebben a bizonytalan helyzetben. Jelen írásunkban arra koncentrálunk, hogyan aktiválható a gyerekek és a szülők saját belső ereje, milyen hatékony megküzdési technikákat használhatunk a járványidőszakban, különös tekintettel a testtudati módszerekre.

A járvány harmadik hulláma úgy érte a családokat idehaza, hogy még az előző két hullám mentális és fizikai következményeit sem sikerült kiheverniük. Mindennaposak az olyan nehéz döntési helyzetek, amelyekre nincsenek megnyugtató válaszok, és az ebből fakadó szorongás és más negatív érzelmek lemerítik a családtagok energiatartalékait.

Az interjú első részében a Hintalovon Alapítvány képviselőivel beszélgettünk a gyermekek helyzetéről, a Nemecsek programról és arról, hogy a gyermekvédelmi irányelvek kidolgozása hogyan tudja segíteni a Mosoly munkáját. Ebben a részben azt járjuk körbe, hogy egy hozzánk hasonló szervezetnek mit kell ahhoz tennie, hogy jól kidolgozott, a gyakorlatba könnyen átültethető gyermekvédelmi dokumentumot tudjon kidolgozni. A Mosolyt ezen az úton, a Hintalovon szakértői az Appy Nonprofit Zrt. tudásmegosztást ösztönző programja keretében kísérik végig.

Izgalmas és kihívásokkal teli évet tudhat a Mosoly maga mögött. A Covid-19 meghatározó változásokat hozott az Alapítvány szakmai munkájában, de emellett arra is szakítottunk időt, hogy a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvánnyal elindítsunk egy közös munkát, gondolkodást.

A távterápiák, a telepszichológia használatát, azon belül az interneten egyszerre hangot és képet közvetítő alkalmazásokat elsősorban a verbális hangsúlyú, egyéni terápiákban javasolják a szakemberek, és leginkább akkor, ha nincs lehetőség a személyes találkozásra (Bokor 2015). A csoportos terápiás formák vagy azok a módszerek, melyekben a nonverbális kommunikáció jelentősebb szerepet tölt be a terápiás folyamatban, már nehezebben alkalmazhatóak az online térben. Ha mégis erre vállalkoznánk, mi mindenre kell odafigyelnünk, hogy minél hatékonyabban tudjunk segíteni? Ebből a szerteágazó témából fogunk most pár szempontot körbejárni először a művészetterápiák, ezen belül kiemelten a mozgás- és táncterápia, majd a csoportos szupervízió példáin keresztül, folytatva az előző blog bejegyzésünk gondolatmenetét.

Nehéz az online terekről írni, mikor éppen elegünk van belőle, mikor olyan ünnepeken vagyunk túl, ahol sokan, sok szeretett ember személyes jelenlétét hiányoltuk, és már alig várjuk, hogy visszakapjuk azt a régi világot, amely hús-vér emberekkel és „kézzel fogható” dolgokkal volt teli.

A Mosoly tanácsadó teamhez nemrégiben csatlakozott Kovács Ágnes Anna klinikai szakpszichológus, aki több éve dolgozik az onkopszichológia területén és a hospice ellátásban. Analitikus megközelítésében ötvözi az egzisztenciális pszichológia és a logoterápia segítői szemléletét.

A Covid okozta helyzet a szakmai munkánk törékenységére is rávilágított és arra ösztönzött minket, hogy a szakmai célt megőrizve – terápiás programok beteg gyerekek részére – olyan új utakat és lehetőségeket térképezzünk fel, amelyek ilyen vészterhes időszakokban is segíthetnek a gyerekek támogatásában. Ennek kidolgozásához szakembereket hívtunk meg a Mosoly szakmai teambe.

A Dr. Ormay István pszichiáterrel folytatott beszélgetés befejező részéhez értünk, amelyben a tajcsicsuán, mint testtudati módszer használhatóságáról és hasznosságáról is szó lesz.

A Dr. Ormay István pszichiáterrel készült interjúnk második részéből kiderül, hogy maguk a terapeuták hogyan reagáltak a covid előidézte helyzetre, és a testtudati technikák hogyan segíthetik szakmai munkájukat.

Dr. Ormay István pszichiáter, pszichoterapeuta szakorvos, aktív-analitikus kiképző, a Szent László Kórház Őssejt-transzplantációs Osztályán dolgozó Mosoly terapeuták szupervizora.

A sokszor mozgó meditációnak is hívott taichichuan (tajcsicsuán, amit röviden tajcsiként ismerünk) egy olyan különleges egészségmegőrző és harcművészeti mozgásforma, amely egyszerre hat a testre és a lélekre.

Ha nem akarunk előre meghatározott ideális testtartásokkal dolgozni a meseterápiában, mint ahogy azt az előző cikkben a jóga ászanákkal bemutattuk, hanem inkább az aktuális belső állapotot tükröző, improvizáción alapuló technikákat részesítjük előnyben, akkor a mozgás- és táncterápia eszköztárából meríthetünk feladatokat.

Mielőtt belevágnánk a mostani témánkba, a meseterápia és az aktív, mozgással járó testtudati módszerek lehetséges összekapcsolásáról, érdemes egy kis kitérőt tenni az aktív és passzív technikák területére.

2009-ben azért választottuk a meseterápiát a Mosoly kórházi foglalkozások hatékonyságának előmozdítására, mert a mese mindig kéznél van, és addig lehet elmenni a feldolgozásában képzőművészet-, vagy zeneterápiával, esetenként pszichodrámával, amíg a gyerekek állapota megengedi.

A testtudati technikák mögött álló legújabb tudományos elméletekben az a közös, hogy a test és az elme (vagy lélek) szétválasztása helyett e kettő integrációjára törekednek. Ami összeköti a sokféle tudományterületen a test-elme működés régi problémájáról gondolkodó kutatókat, az egy új elméleti paradigma, az embodiment (testesült elme) teória.

A mindfulness kifejezés a hagyományos meditációs technikákból érkezett a kognitív terápiák világába. A meditációnak sokféle formája és meghatározása létezik.

Ma még jelentős a verbális pszichoterápiás módszerek túlsúlya a szakemberek képzésében és így a módszerek elterjedésében is. Azonban a legfrissebb tudományos kutatások iránya azt mutatja, hogy a testtudati gyakorlatok vagy akár csak a szemlélet alkalmazása sok hasznos következménnyel járhatna egymástól nagyon különböző verbális és nonverbális megközelítésekben is. Hiszen a terapeuta sosem csak a fejével, hanem egész testi valójával vesz részt a terápiás kapcsolatban. A terápiás változások hátterében álló hatások vizsgálatában a terápiás kapcsolat minősége és a terapeuta kapcsolati kompetenciái mind inkább előtérbe kerülnek, és ezen a területen is fontos mondanivalója lehet a testtudati szemléletnek (Korbai, 2020).