Ahogy arról előző cikkünkben írtunk, az amerikai őslakosok kapcsolata a természettel a kölcsönös ajándékozáson és hálán alapul, egy olyan világszemléleten, melyben a természetnek nem urai, hanem gyermekei az emberek. Ian Siddons Heginworth és tanítványai hasonló természetközpontú megközelítésben írnak a környezeti művészetterápiáról. Integratív művészeti módszerüket már említettük egy korábbi Mosolyblog bejegyzésben az életfa szimbólumához kapcsolódóan. Most Heginworth két könyvén keresztül mélyebben is bemutatjuk ezt az izgalmas szemléletmódot, melyben a kelta évkör és a fák kiemelt szerepet töltenek be.

Előző cikkünkben az öko-művészetterápia kapcsán szót ejtettünk a természetben található anyagok művészeti célú felhasználásáról. Mostani írásunkban mélyebben foglalkozunk az anyagok etikus begyűjtésének módjával, valamint azzal a szemléletmóddal, melyben az élővilágot társunknak, tanítónknak tekintjük és a kölcsönösség elve szerint viszonozzuk ajándékait. Ehhez segítségül hívtuk egy indiántörzs ma élő leszármazottját, aki gyönyörű, lírai hangvételű könyvében a városi ember számára érthető formában adja át az ősi tudást.

Idei első cikkünkben bemutattuk, hogy a Mosoly-terapeuták hogyan hívják segítségül ösztönösen a természetet vagy annak egy-egy elemét a terápiás munkájukban. A gyakorlati példákon tartva a fókuszt jelen cikkünkben sok színes példát mutatunk be arról, hogyan használhatjuk a természetet a terápiás munkában. Ehhez dr. Amanda Alders Pike amerikai művészetterapeuta, a Florida Művészetterápiás Társaság korábbi elnökének, Az öko-művészetterápia a gyakorlatban (Eco-Art Therapy in Practice) című könyvét hívjuk segítségül.

Az előző évet a Mosoly terapeuták természethez kötődő saját élményeinek megosztásával zártuk.  Idei első cikkünkben ezen az úton haladunk tovább: terapeutáink szakmai tapasztalatából merítve azt mutatjuk be, hogyan hívják segítségül a természetet vagy annak egy-egy elemét terápiás munkájukban.

A Mosolyblog cikkeiben az elmúlt hónapokban a természethez való kapcsolódás különböző útjait jártuk be, a nemzetközi és hazai kutatásokból, módszerekből és jó gyakorlatokból merítve. Idei utolsó írásunkban a Mosoly háza tájáról hoztunk mély személyes élményeket a témában.

A természethez való kapcsolódás útjait bemutató cikksorozatunk tavasszal indult el egy olyan írással, melyben a természet mint eszköz vagy társterapeuta szerepét boncolgattuk. Hónapról hónapra különböző művészetterápiás ágakon keresztül mutattuk be, milyen gazdag a lehetőségek tárháza, ha a lelki problémák kezelésében segítségül hívjuk a természetet. Közben ki-kitekintettünk a pszichológia tudományának határain túlra is, hiszen számos terület együttműködéséből rajzolódik ki az az összetett kép, mely által az ember-természet kapcsolat lelki jóllétre gyakorolt hatásai mélységében megérthetők. Most folytatjuk ezt a kitekintést a környezeti problémák által kiváltott szorongás, aggodalom és más nehéz érzések, traumák, valamint az ezekkel való megküzdés tágabb perspektívába helyezésével.

A természetkapcsolat 5 útját különböző művészetterápiás módszereken keresztül bemutató cikksorozatunk utolsó részéhez érkeztünk. Az ötödik út az együttérzést helyezi a középpontba, mint a természethez való kapcsolódás erősítését segítő tényezőt, valamint olyan etikai kérdéseket, melyek cselekedeteink és választásaink természetre gyakorolt hatását veszik górcső alá.

A természettel való kapcsolódás negyedik útjára lépve elérkeztünk az Érzelmeken keresztüli kapcsolódáshoz. Útitársunk ezúttal a zene lesz, mely felszabadítja az érzelmeinket, de megtartó erejénél fogva feldolgozni is segít azokat. Ez különösen fontos lehet, ha olyan nehéz érzelmekkel küzdünk, mint a természet pusztulása miatt érzett düh vagy gyász. Alábbi cikkünkben a zeneterápia útján kalandozva eljutunk a természet hangjai iránti érzékenyedéstől a zokogó Földnek írt dalokig.

A természethez való kapcsolódás öt útjából (Lumber és munkatársai 2017) kettőn már jártunk a Mosolyblog előző cikkeiben: először a természeti szereplőkkel való közvetlen fizikai, valamennyi érzékszervet bevonó kapcsolatba lépést mutattuk be egy személyes hangvételű interjúban, majd a szépséggel és a szabadban átélhető esztétikai élménnyel foglalkoztunk. E két út bejárásakor már többször felbukkant az a tapasztalat, melyet kutatások is alátámasztanak, hogy a természet jelenségeivel való tudományos ismerkedés vagy akár egy felszínes nézelődéssel töltött séta, bármilyen szép tájon is történjen, önmagukban nem elegendőek a környezethez való erős kötődés létrehozására. A természet iránti mély érzelmek kialakításához egy aktív, a képzeletet is megmozgató kapcsolat szükséges. Hogy ennek az intenzív kapcsolatnak a létrehozásában hogyan segíthetnek a szimbólumok és a meseterápia, erről fog szólni jelen írásunk.

A természethez kapcsolódás öt útját bejáró cikksorozatunk most következő állomásán a szépséggel és a szabadban átélhető esztétikai élménnyel foglalkozunk. A cikk első részében evolúciós szempontból vizsgáljuk meg, miért tartunk egyes dolgokat esztétikusabbnak. A felhozott példákkal iránymutatást szeretnék adni arra, hogy egy szabadtéri művészetterápiás foglalkozáson a páciensek által szépnek talált természeti jelenségek hátterében milyen pszichológiai tényezők állhatnak, ezek megértése ugyanis segítheti a terápiás folyamatot.

Márciusi Mosolyblog cikkünk végén a természethez való kapcsolódás 5 szemléletformáló útjáról írtunk. A természetkapcsolat 5 útjának és a különböző művészetterápiás ágaknak az ötvözésében rejlő lehetőségeket bemutató cikksorozatunkban most az ökopszichológiával fűszerezett táncterápia lesz a középpontban.

Előző cikkünkben elméleti szempontból közelítettük meg a természeti környezethez kapcsolódás különböző szintjeit és a mélyebb kapcsolódás jótékony testi és lelki hatásait. Jelen írásunkban egy olyan gyakorlati szakember osztja meg velünk a tapasztalatait, aki szakmai útja során végigjárta ezeket a szinteket és egyre tudatosabban tekintett az erdőre társterapeutaként.

A Mosoly-terápiákon időről időre felbukkant a természet gyógyító erejével való munka, nemcsak az állatasszisztált és lovasterápiás programokban, hanem búvópatakként egy-egy művészetterápiás foglalkozáson is.

Hamarosan megjelenik a Mosoly-Terápiák sorozat 3. kötete Táncoló fák címmel. Ennek apropóján beszélgettünk a kötet két szerkesztőjével, Dr. Korbai Hajnallal és Rábainé Domszky Zsófiával.

A tavalyi évben – 2022-ben – ünnepelte a Mosoly Alapítvány a 25. születésnapját. Számunkra is döbbenetes volt tudatosítani működésünknek ezt a hosszú időtartamát. Éppen ezért itt a Mosolyblogon teret adtunk és időt szántunk arra, hogy megnézzük honnan indultunk, milyen szakmai utat jártunk be és arra is ránéztünk, hogy hol tartunk most.

Közelednek az ünnepek: zsúfolt buszokon rohanunk egyik boltból a másikba, projektzárás van és hajt a főnök, a gyerek meg pont most betegszik le…  Mintha ilyenkor, év végén még több stressz érne minket, mint máskor. Pedig a karácsony az elcsendesedés, befelé fordulás időszaka, a szeretet ünnepe. Hogyan tudunk kicsit kilépni ebből a hajtásból és valóban szeretettel, türelemmel fordulni egymás felé? 

Szakmai blogunk írásaiban az év folyamán a különböző terápiás módszereket állítottuk középpontba. Az év vége közeledtével a figyelmünket a segítő szakemberekre irányítjuk, az ő mentális egészségüket támogató módszereket bemutatva. Alábbi nemzetközi konferencia beszámolónk elsősorban terápiás szakemberek, valamint az őket képzők, segítők és munkáltatók számára hoz hasznos tapasztalatokat és tanulságos példákat.