Címke: testtudat

A természettel való kapcsolódás negyedik útjára lépve elérkeztünk az Érzelmeken keresztüli kapcsolódáshoz. Útitársunk ezúttal a zene lesz, mely felszabadítja az érzelmeinket, de megtartó erejénél fogva feldolgozni is segít azokat. Ez különösen fontos lehet, ha olyan nehéz érzelmekkel küzdünk, mint a természet pusztulása miatt érzett düh vagy gyász. Alábbi cikkünkben a zeneterápia útján kalandozva eljutunk a természet hangjai iránti érzékenyedéstől a zokogó Földnek írt dalokig.

A természethez való kapcsolódás öt útjából (Lumber és munkatársai 2017) kettőn már jártunk a Mosolyblog előző cikkeiben: először a természeti szereplőkkel való közvetlen fizikai, valamennyi érzékszervet bevonó kapcsolatba lépést mutattuk be egy személyes hangvételű interjúban, majd a szépséggel és a szabadban átélhető esztétikai élménnyel foglalkoztunk. E két út bejárásakor már többször felbukkant az a tapasztalat, melyet kutatások is alátámasztanak, hogy a természet jelenségeivel való tudományos ismerkedés vagy akár egy felszínes nézelődéssel töltött séta, bármilyen szép tájon is történjen, önmagukban nem elegendőek a környezethez való erős kötődés létrehozására. A természet iránti mély érzelmek kialakításához egy aktív, a képzeletet is megmozgató kapcsolat szükséges. Hogy ennek az intenzív kapcsolatnak a létrehozásában hogyan segíthetnek a szimbólumok és a meseterápia, erről fog szólni jelen írásunk.

Márciusi Mosolyblog cikkünk végén a természethez való kapcsolódás 5 szemléletformáló útjáról írtunk. A természetkapcsolat 5 útjának és a különböző művészetterápiás ágaknak az ötvözésében rejlő lehetőségeket bemutató cikksorozatunkban most az ökopszichológiával fűszerezett táncterápia lesz a középpontban.

Előző cikkünkben elméleti szempontból közelítettük meg a természeti környezethez kapcsolódás különböző szintjeit és a mélyebb kapcsolódás jótékony testi és lelki hatásait. Jelen írásunkban egy olyan gyakorlati szakember osztja meg velünk a tapasztalatait, aki szakmai útja során végigjárta ezeket a szinteket és egyre tudatosabban tekintett az erdőre társterapeutaként.

Szakmai blogunk írásaiban az év folyamán a különböző terápiás módszereket állítottuk középpontba. Az év vége közeledtével a figyelmünket a segítő szakemberekre irányítjuk, az ő mentális egészségüket támogató módszereket bemutatva. Alábbi nemzetközi konferencia beszámolónk elsősorban terápiás szakemberek, valamint az őket képzők, segítők és munkáltatók számára hoz hasznos tapasztalatokat és tanulságos példákat.

Folytatjuk a beszélgetést Dr. Pálinkás Judit lovasterapeutával. Az előző részben megtudhattuk, hogyan tudja segíteni a ló a sérült, beteg pácienseket. A következőkben az is kiderül, hogy mit tud megmutatni a ló azoknak, akik „csak” jobb szülők vagy éppen hatékonyabb vezetők szeretnének lenni.

Folytatjuk barangolásunkat a mesék világában Boldizsár Ildikó meseterapeutával, aki őszintén beszél arról, hogyan élte meg a karantén időszakot, mi a titka az élőszóban mondott meséknek, és mit jelent neki, a tudományterületek határán állónak, a Mosoly Alapítvány.

Korábban már írtunk arról a Mosoly blogon, hogy hogyan hatott a pandémia a családtagok mentális állapotára, és milyen hatékony stresszkezelési és megküzdési technikákat használhatnak a szülők és a gyerekek a járványidőszakban, különös tekintettel a testtudati módszerekre. A mindfulness – vagy magyar fordításaiban tudatos jelenlét, éber figyelem – stresszcsökkentő hatásáról is több alkalommal szó esett már a szakmai blogon. Ebben az írásban egy ígéretes alkalmazott területébe, a „mindful parenting”, azaz a „tudatos szülői nevelés” témakörébe fogunk bepillantani.

Folytatjuk a beszélgetést Dr. Merényi Márta pszichoterapeutával, akinek szakmai műhelyében évtizedekkel ezelőtt megszületett a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia módszere. Az interjú első részének gondolatait olyan izgalmas kérdésekkel szőjük tovább, mint például, hogy milyen különbségek vannak a táncterápia egyéni és csoportos formái között, vagy miben térnek el a gyermekekkel végzett mozgásos foglalkozások a felnőttekétől.

Dr. Merényi Márta az 1980-as évek kezdete óta végzi táncterápiás munkáját, szakmai műhelyében született meg a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia módszere. 1992-ben alapította meg kollégáival a Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesületet (MMTE) azzal a céllal, hogy a táncterápiát és a különböző testtudati rendszereket, mozgás improvizációs módszereket alkalmazó szakembereket összefogja. Sok évig volt az egyesület elnöke, most elnökhelyettesként segíti a szervezet munkáját. Az interjú aktualitását az adja, hogy szeptember 24-25-én volt az MMTE háromévente megrendezésre kerülő szakmai konferenciája, Testünk @ hálón innen és túl címmel. Ennek az eseménynek a kapcsán ültünk le beszélgetni Mártával a személyes élményeiről és a táncterápiáról.

Előző cikkünk arról szólt, hogyan hat a pandémia a családtagok mentális állapotára, milyen nehézségeket okoz például az a jellegzetessége, hogy a társas kapcsolatok támogató erejére kevésbé lehet számítani ebben a bizonytalan helyzetben. Jelen írásunkban arra koncentrálunk, hogyan aktiválható a gyerekek és a szülők saját belső ereje, milyen hatékony megküzdési technikákat használhatunk a járványidőszakban, különös tekintettel a testtudati módszerekre.

A távterápiák, a telepszichológia használatát, azon belül az interneten egyszerre hangot és képet közvetítő alkalmazásokat elsősorban a verbális hangsúlyú, egyéni terápiákban javasolják a szakemberek, és leginkább akkor, ha nincs lehetőség a személyes találkozásra (Bokor 2015). A csoportos terápiás formák vagy azok a módszerek, melyekben a nonverbális kommunikáció jelentősebb szerepet tölt be a terápiás folyamatban, már nehezebben alkalmazhatóak az online térben. Ha mégis erre vállalkoznánk, mi mindenre kell odafigyelnünk, hogy minél hatékonyabban tudjunk segíteni? Ebből a szerteágazó témából fogunk most pár szempontot körbejárni először a művészetterápiák, ezen belül kiemelten a mozgás- és táncterápia, majd a csoportos szupervízió példáin keresztül, folytatva az előző blog bejegyzésünk gondolatmenetét.

Nehéz az online terekről írni, mikor éppen elegünk van belőle, mikor olyan ünnepeken vagyunk túl, ahol sokan, sok szeretett ember személyes jelenlétét hiányoltuk, és már alig várjuk, hogy visszakapjuk azt a régi világot, amely hús-vér emberekkel és „kézzel fogható” dolgokkal volt teli.

A Covid okozta helyzet a szakmai munkánk törékenységére is rávilágított és arra ösztönzött minket, hogy a szakmai célt megőrizve – terápiás programok beteg gyerekek részére – olyan új utakat és lehetőségeket térképezzünk fel, amelyek ilyen vészterhes időszakokban is segíthetnek a gyerekek támogatásában. Ennek kidolgozásához szakembereket hívtunk meg a Mosoly szakmai teambe.

A Dr. Ormay István pszichiáterrel folytatott beszélgetés befejező részéhez értünk, amelyben a tajcsicsuán, mint testtudati módszer használhatóságáról és hasznosságáról is szó lesz.

A Dr. Ormay István pszichiáterrel készült interjúnk második részéből kiderül, hogy maguk a terapeuták hogyan reagáltak a covid előidézte helyzetre, és a testtudati technikák hogyan segíthetik szakmai munkájukat.

A sokszor mozgó meditációnak is hívott taichichuan (tajcsicsuán, amit röviden tajcsiként ismerünk) egy olyan különleges egészségmegőrző és harcművészeti mozgásforma, amely egyszerre hat a testre és a lélekre.

Ha nem akarunk előre meghatározott ideális testtartásokkal dolgozni a meseterápiában, mint ahogy azt az előző cikkben a jóga ászanákkal bemutattuk, hanem inkább az aktuális belső állapotot tükröző, improvizáción alapuló technikákat részesítjük előnyben, akkor a mozgás- és táncterápia eszköztárából meríthetünk feladatokat.

Mielőtt belevágnánk a mostani témánkba, a meseterápia és az aktív, mozgással járó testtudati módszerek lehetséges összekapcsolásáról, érdemes egy kis kitérőt tenni az aktív és passzív technikák területére.

2009-ben azért választottuk a meseterápiát a Mosoly kórházi foglalkozások hatékonyságának előmozdítására, mert a mese mindig kéznél van, és addig lehet elmenni a feldolgozásában képzőművészet-, vagy zeneterápiával, esetenként pszichodrámával, amíg a gyerekek állapota megengedi.