Művészetről beszélni olyan, mint Istenről beszélni

2021-05-10

Lőrincz Réka a MOME-n végzett forma- és fémműves tervező szakon, a keretek helyett azonban a gondolat szabadsága mindig is fontosabb volt számára. A műfajt kötetlenül műveli: ékszerben szokatlan tárgyakat és anyagokat vegyít a legnemesebb matériákkal, erős konceptuális tartalommal ruházva fel őket. A Mosoly Art Craft Design jótékonysági aukciójának visszatérő művésze. Arról kérdeztük, hogy kortárs művészként mit jelent számára a „művészet mélyre megy”?

Az emberek és az emberi mozgatórugók érdekeltek annyira, hogy elvégezz egy posztgraduális mentálhigiéné szakképzést az orvosi egyetemen?

Lőrincz Réka: A mentálhigiéné irány azért vonzott, mert számomra nagyon fontos, ha a test-lélek-elme egy csokorban jelenhet meg. Nekem ez a szemlélet kicsit hiányzott az egyetemen (MOME), ott inkább a materializmus felé billent el ez a hármas egység. Az elmúlt, közel 10 évben több gyógyító technikát és módszert is megtanultam, és ennek a szemléletnek egyre nagyobb jelentősége lett az életemben és az alkotó tevékenységemben. Úgy tekinteni magamra, mint egy szerszámra.

Ez mit jelent pontosan?

LR: Egyrészt nem szoktam magammal kapcsolatban csak ékszerészként beszélni, mert engem a 3D kifejezésmód érdekel, ami ugyanúgy lehet installáció vagy objektum is. Szeretem inkább szabadjára engedni, mint leszűkíteni az elmémet. Egyáltalán nem mindegy az én milyenségem, hiszen az befolyásolja, hogy milyen ötleteim születnek, és aztán mit hozok létre.

Erről akár több szinten is lehet gondolkodni?

LR: Igen, szerintem fontos felismerni az összefüggéseket. Azt, hogy amit létrehozok, az mennyiben függ az én állapotomtól, gondolataimtól, érzelmeimtől. Számomra fontos, hogy milyen tárgyakat hozok létre, hiszen alkotóként felelősségem van abban, hogy mit adok hozzá a világhoz. Azt tapasztalom, hogy ha például meditálok – főleg ebben a nehezített időszakban – akkor teljesen más ötleteim születnek, és nem mindegy, hogy egy alkotás kilátástalanságot vagy derűt, reményt sugároz.

Lőrincz Réka: biodegradable stage jewellery (2004, MOME – product design Diploma)

A MOME-n tartottam belső erő work-shopot, ahol azt jártuk körbe, hogyan tudnak a tervezők saját különböző érzelmi állapotaikkal dolgozni.  Egy düh állapotot, ami egy izgő-mozgó dinamika, azt mire lehet használni, persze mindaddig, amíg az nem válik tehetetlenné. Az átmenetekben a düh képes felállítani, megpörgetni az elmét.  A nyugodt állapot teljesen más aktivitásokat támogat, annak elérését pedig légzéssel lehet segíteni.

Mit jelent neked, hogy a „művészet mélyre megy”?

LR: Ha engem kérdezel és lehetek őszinte, akkor számomra ez nem egyértelműen pozitív. Bennem ez felidézi az utcai, inkább kellemetlen szlengből ismert, a hű öcsém, hát ez mélyre ment hangulatot. Másrészt azt gondolom, hogy nem kell feltétlenül, hogy mélyre menjen. Nem biztos, hogy valami attól hasznos vagy hatékony, mert mélyre megy. Nekem ez a kijelentés így önmagában túl hierarchikus rendszerben helyezi el a művészetet. Terápiás kontextusból persze tudok látni benne pozitív jelentést is: lehet gyógyír, segítség, támasz, feltöltődés, elengedés is.  Ez is mind benne van. Lehet és szükséges is a mélységekkel dolgozni, de nem ugyanaz a megoldás jó mindenre. Van, hogy egy frizbizés mindennél többet segít, mert valakit épp akkor épp ott, az könnyít ki.

Honnan nem hierarchikus ez a megközelítés?

LR: Ha a viszonyításról és a hatásról gondolkodunk. Nekem az tetszik a művészetben, hogy végtelenül sokféle lehet és mindenki megtalálhatja magának azt, amire szüksége van, ami megszólítja. És nem mindenkinek ugyanarra van szüksége és nem ugyanaz szólítja meg. Határtalan szabadság van ebben. Amikor keresgéltem a válaszaimat erre a „művészet mélyre megy” gondolatra, az jutott eszembe, hogy nekem a művészetről beszélni olyan, mint Istenről beszélni. Mindkettő annyira egyedi és sokféle, hogy szinte megfogalmazhatatlan és olyan minőség rejlik bennük, amit szinte degradáló szavak szintjére hozni. Tudjuk, hogy minden hatással van ránk és mi magunk is hatással vagyunk. Ott tudok ehhez művészként kapcsolódni, hogy én milyen hatást akarok elérni azzal, amit csinálok, és ez egy óriási felelősségvállalás.

Lőrincz Réka: Give me 5! (2020, bross)

Min dolgozol most?

LR: A körömmel foglalkozom, ami régi témám, de ma is aktuális. Pszichoszomatikus értelemben a köröm a védelem szimbóluma, és mint ilyen nagyon érdekel, hogyan lehet a védelmi határokat meghúzni, a láthatatlan energiákat védeni. A járvány okozta nyitás-korlátozás-zárás dinamikára reflektálva különösen izgalmas ez a téma, mert azt látom, hogy az embereknek kevés idejük volt arra, hogy tudatosítsák önmagukban, mi a komfortos nekik, mi a biztonságos, mi a veszélyes. Ezeken mostanában sokat gondolkozom, miközben festegetem a műkörmöket a legújabb munkáimhoz.

A köröm, mint divat, és mint védelmi szimbólum mit jelent neked?

LR: Amellett, hogy fanatikus körömfestő vagyok, minden barátomnak bármikor kifestem a körmeit, nagyon foglalkoztat a körömfestés, mint divat. A divat csak úgy nem tud kialakulni. Van egy, sokkal inkább megfigyeléseken és nem tudományos kutatásokon alapuló feltételezésem/elméletem: a köröm azért tudott ekkora divattá válni, mert amíg valaki a körmével tölt időt, legyen az manikűr, festés, műköröm, addig is, ha nem is tudatos szinten, de a saját védelmi vonalainak, saját határainak témájával foglalkozik.

Lőrincz Réka: Pearl can ring (2020, gyűrű)

Ha most gyerekekkel vagy felnőttekkel lehetőséged lenne időt tölteni művészként vagy gyógyítóként, milyen foglalkozást tartanál? Akár az aktuális a covid okozta szorongásos, stresszes állapotokra reflektálva?

Valószínű, hogy valami nagyon egyszerűt mutatnék, egy légzéstechnikát a stresszes állapot kezelésére vagy akár egy jógapózt. A „hőspóz” 2 perces gyakorlásával egy gyerek vagy egy felnőtt a testi megélésnek köszönhetően el tudja képzelni, a gondolattal pedig elérni és megteremteni is képes a saját valóságában a „hős” állapotot. Ha valami tevékeny, manuális dologra gondolok, az valószínű, hogy valamiféle manifesztáció lenne. Leképezni azt, amit szeretnének. A magyar nyelv gyönyörű: a KÉPzeletünkkel képesek vagyunk megjeleníteni mindazt, amit el szeretnénk érni. Legyen az egészséges állapot, gyógyultság, stresszmentesség, megnyugvás, elengedés, megkönnyebbülés. Erre a képzeletbeli vagy valós képre aztán minden nap ránézhetünk, és ha elhisszük, hogy ez egy elérhető állapot, annál inkább meg fog valósulni. Ha ma kérdezel, ez a válaszom. Holnap lehet, hogy egyszerűen fogócskáznék velük, vagy azt mondanám, hogy hintázzanak, ha épp arra van szükségük.

 

Adományozok