Blog

Írások a Mosoly Alapítvány mese- és művészetterápiás foglalkozásairól, szakmai munkájáról

Mar
26
2021

Mentális egészség a pandémiában: gyerekek, szülők, családok

A járvány harmadik hulláma úgy érte a családokat idehaza, hogy még az előző két hullám mentális és fizikai következményeit sem sikerült kiheverniük. Mindennaposak az olyan nehéz döntési helyzetek, amelyekre nincsenek megnyugtató válaszok, és az ebből fakadó szorongás és más negatív érzelmek lemerítik a családtagok energiatartalékait.

Hogyan lavírozzanak a szülők az otthoni távmunka, a háztartási teendők és a család között? Meglátogassák-e az idős szülőket, nagyszülőket a távolságtartásra figyelve, vagy inkább ne találkozzanak egy ideig velük a fizikai térben csak online? Mi a fontosabb a gyerekeknek? Hogy mindennap főtt ételt kapjanak, vagy hogy segítsenek nekik a távtanulásban, esetleg inkább töltsön velük a szülő minőségi időt, amivel csökkenthető a szorongásuk, és hagyja a munkáit torlódni? Hogyan lehet a megnövekedett terhek mellett még időt szakítani a regenerálódásra, töltődésre mielőtt végképp kimerülne az ember?

Sokféle választ lehet adni ezekre a kérdésekre, sokféleképpen lehet jól vagy kevésbé jól dönteni, egyéni és családi szintű megoldásokkal már valamennyien kísérletezünk egy ideje. A különböző döntési alternatívák és következményeik végiggondolása mellett nagyon fontos, hogy egy ponton el tudjuk engedni annak aggodalmát, hogy „jól” döntünk-e. Ha sikerül a döntéseinket elfogadni olyannak, amilyenek, és jelenleg megelégedünk az optimális döntések helyett a kielégítőekkel, több energiánk marad más fontos területeire az életünknek. Ha a körülményekhez képest és a rendelkezésünkre álló információk ismeretében a lehető legjobbnak tűnő döntést meghozzuk, és aztán megpróbálunk továbblépni az adott problémán, akkor legalább azt a stresszt és feszültséget megspóroljuk, ami a döntésünk bizonytalan következményeinek átláthatatlansága miatt esetleg tovább rontana a mentális egészségünkön.

Az általános, mostanában mindennapi döntési helyzetek mellett vannak olyan családok, ahol még súlyosabb körülmények között kell elhatározásra jutni. Ahol a szülő az első vonalban harcol a vírussal, és naponta kerül nehéz választások elé, emberéletekről kell döntenie, aztán hazamennie és a családjáról is gondoskodnia. Vagy ahol covidban megbetegszik egy családtag, és számos megoldhatatlannak tűnő nehézséggel találják szemben magukat az érintettek. Ha a szülő betegszik meg, hogyan látja el a gyerekeket, nagyszülőket, a munkáját? Ha a gyerek betegszik meg, fertőzésveszély ide vagy oda, hogyan lehetne távolságot tartani tőle akkor, mikor a leginkább szüksége lenne a fizikai és lelki támogatásra, az ölelésre, és a biztatásra? Ha valaki kórházba kerül, súlyos állapotban, lehet-e látogatni, vagy egyedül marad? El lehet-e megfelelően búcsúzni a szerettektől ilyen körülmények között, ha a legrosszabb következik be? Hogyan lehet mindezekkel a kérdésekkel is megküzdeni, és a szorongás mellett a lelkiismeret, a bűntudat és a tehetetlenségből fakadó düh érzéseivel megőrizni a lelki egészséget? Lehetséges-e ez egyáltalán ebben a bizonytalan időszakban? Mit lehet kezdeni azokkal az egzisztenciális szorongásokkal, amiket ez a katasztrófa helyzet előhoz mindenkiből? Mi minden nehezíti a lehetséges cselekvési alternatívák közötti választást a jelen járványügyi korlátozások között? És hogyan hat ez a bizonytalan helyzet a lelkiállapotra?

Ha mélyebben megértjük a járványügyi katasztrófák pszichológiai állapotot befolyásoló jellegzetességeit, talán könnyebben tudunk megküzdeni mindezzel a saját magunk és családunk számára lehető legjobb módon. Írásunk első része ezt járja körül.

Ha összevetjük a járványokat más katasztrófákkal, sok közös vonást találhatunk bennük: egyaránt jellemzi őket a kiszámíthatatlanság, a halálesetek, és az egész közösséget ért tartós hatások. Van azonban egy fontos különbség is a kettő között. A járványokra adott válasz abban tér el a többi katasztrófára adott válaszoktól, hogy a közösségi összetartás helyett éppen az ellenkezőjét kívánja meg: az emberek egymástól való szétválasztását, elszigetelését és a karantént (Sprang, Silman 2013). A társas támogatás hiánya – legalábbis ami a személyes, fizikai érintkezésen alapuló kapcsolatok drasztikus visszaesését illeti –, különösen nehézzé teszi az ilyen helyzetekkel való megküzdést. Ha a társadalmi távolságtartás miatt a hagyományos, személyes kontaktuson alapuló emberi kapcsolatokból nem tudunk erőt meríteni, akkor kiesik egy fontos megküzdési mód a problémákkal és egy a döntések meghozatalát támogató alap, amelyre az emberek egyéb nehéz helyzetekben szoktak építeni.

Ennek azért van jelentősége, mert így nemcsak maga a konkrét fertőzésveszély fog szorongást és más negatív érzelmeket előhívni az emberekben, hanem a járvány visszaszorítására hozott intézkedések is (pl. a kijárási tilalom, a fizikai távolságtartás, a kulturális és szabadidős tevékenységek korlátozása stb.), és akkor még nem esett szó az intézkedések következményeként fellépő munkanélküliség, anyagi bizonytalanság okozta fokozott mentális megterhelésről (Demetrovics, Király 2021). A kutatások szerint a különböző vírusos megbetegedések visszaszorítására elrendelt karantén időszakok alatt és azt követően a társas kapcsolatok hiánya illetve a testi fenyegetettség miatt megnövekedik a depressziós, szorongásos kórképek gyakorisága, alvászavar, ingerlékenység és poszttraumás stressz szindróma léphet fel sokaknál. Másrészről a szoros összezártság a családon belüli bántalmazások, a párkapcsolati és gyermekeket érintő erőszak gyakoriságának emelkedését is magával hozza (Rácz 2020).

Friss nemzetközi kutatások: szorongás, depresszió, stressz

A 2019-ben kezdődő és 2020-ban több hullámban visszatérő koronavírus betegség kontrollálatlan terjedése soha nem látott intézkedések bevezetését követelte az elmúlt hónapokban. A korlátozások, a társadalmi távolságtartás erőteljes hatással jártak az élet minden terén, és jelentős pszichológiai megterhelést okoztak az embereknél. Az általános populációban előforduló pszichiátriai tünetek mértékének megállapítása, valamint a pszichés feszültségekhez vezető kockázati és védőfaktorok azonosítása érdekében Mazza és munkatársai (2020) Olaszországban online felmérést végeztek 2020. március 18. és 22. között 2766 résztvevővel. A következő változók közötti összefüggéseket vizsgálták: szociodemográfiai változók, személyiségjegyek, depresszió, szorongás és stressz. Eredményül többek között azt kapták, hogy a női nem, a negatív érzelmek és az elszigeteltség magasabb szintű depresszióval, szorongással és stresszel jártak. Továbbá azt is kimutatták, hogy a fiatalabb lakosság körében nagyobb szorongás volt tapasztalható, aminek az lehetett az oka, hogy a fiatalok jobban hozzáférnek a járvánnyal kapcsolatos stresszkeltő információkhoz a közösségi médián keresztül. Eredményeik azt is feltárták, hogy a COVID-19 vírussal fertőzött ismerősök fokozott depressziót és stresszt váltottak ki az emberekben, míg a fertőzött rokon esetén a fokozott szorongás, aggodalom volt inkább a jellemző.

Egy 2013-as kutatás a H1N1 járványról (Sprang, Silman 2013), melyet modellként használhatunk a mostani járványidőszak esetére is, azt tárta fel, hogy a betegségeket korlátozó intézkedések, például a karantén és az elszigetelés, a gyermekek és a szülők jelentős részét traumatizálhatják. A poszttraumás stressz szindróma (PTSD) kritériumait a szülői beszámolók alapján az izolált vagy karanténba helyezett gyermekek 30 százalékában, a karanténba helyezett szülők 25 százalékában találták meg. A kutatók úgy vélik, hogy mivel a járványok idején nem lehet összegyűjteni az érintetteket, mint más katasztrófák esetében, így speciális támogató és gyógyító programokra, válaszstratégiákra van szükség a gyermekek és a családok egészségügyi szükségleteinek biztosításához. A pandémiás tervezésnek egyszerre kell megfelelnie ezeknek az igényeknek és a járványgörbe mérséklésének, a betegség visszaszorításának.

Hullámról-hullámra: nincs idő a mentális rekonstrukcióra

Ami még megnehezíti a jelenlegi járványhelyzet kezelését, az az a jellegzetessége, hogy több hullámban újra és újra fellángol a fertőzés tömeges terjedése. Azokban az esetekben, amelyekben a katasztrófák egyszer sújtanak le, jól szakaszolhatók azok a pszichológiai folyamatok, melyeken az egyének és a közösségek keresztülmennek. Zunin és Myers (idézi DeWolfe 2000) kidolgoztak erre egy elméletet az érzelmek változását követve a különböző fázisokban. Eszerint a katasztrófák típusa és az annak való kitettség foka befolyásolja ugyan a szakaszokat, melyek nem feltétlenül lineárisan következnek egymás után, mégis nagyon hasonló folyamatok zajlanak le a különböző helyzetekben. Az egyedi elemek és az individuális különbségek – mint a reziliencia, a társas támogatottság és a pénzügyi források – befolyásolják az egyének kapacitását a fázisokon való keresztüljutásban. Először a bizonytalanság és a sebezhetőség jelenik meg a katasztrófák bekövetkezte előtt, amit a második szakaszban intenzív érzelmi reakciók követnek. A sokk, a pánik és a kezdeti zavarodottság után beindulnak a családot és az egyént védő mechanizmusok. A harmadik fázisban, amit hősi szakasznak neveztek el a szerzők, az altruista segítés a jellemző sok aktivitással, de kevés produktivitással. Ezután a „mézeshetek” időszakában, optimista várakozások jelennek meg az emberekben, bizalom abban, hogy hamarosan minden visszaáll a rendes kerékvágásba, mivel a katasztrófa kezeléséhez rengeteg lehetőség áll a rendelkezésre. Ez a rövid bizakodó szakasz fordul át az ellentétébe a kiábrándulás fázisában, amikor a szükségletek és az elérhető segítség közötti növekvő rés a lemondás és az elhagyatottság érzéseit hozhatja elő az emberekből. Ez az időszak akár több hónapig, vagy évig is tarthat, mire eljutnak a közösségek a rekonstrukció, helyreállítás szakaszába, visszatérnek egy új normál életvitelhez, és elindulhat a felépülés a katasztrófa okozta lelki megrázkódtatásokból.

Azonban a COVID-19 járvány egymást követő hullámai miatt ez a folyamat nem tud végigmenni, a rekonstrukció megkezdése helyett mintha mindig újra indulnának ezek a szakaszok, és ezáltal egyre több negatív érzelem gyűlik fel az emberekben. Különösen nehéz helyzetben vannak a gyerekek ebben az időszakban, mivel nekik még sokkal kevesebb megküzdési technikájuk van az ilyen esetekre, és nagyban befolyásolja őket a körülöttük élő felnőttek viselkedése, lelkiállapota.

A gyermekek pszichológiai igényei járvány idején

A 2020-as koronavírus járványhullám következtében az óvodák és az iskolák hónapokra bezártak szerte a világon és hazánkban is. Jelenleg szintén egy ilyen zárásban vagyunk, ami sok tekintetben már felkészültebben érte az intézményeket és a családokat, mint a tavalyi hasonló helyzet. Az iskolák nagy hangsúlyt fektettek és fektetnek most is arra, hogy hallgatóik számára továbbra is biztosítsák a folyamatos oktatást, és számos vita folyt a távoktatás lebonyolításának módjáról. Arról azonban kevesebb szó esett, hogy a korlátozottan működő intézményi háttér mellett hogyan lehetne támogatni azokat a gyermekeket otthonaikban, akik magatartási és mentális egészségügyi segítségre szorulnának (Phelps, Sperry 2020).

A világjárvány jelentős társadalmi-érzelmi és pénzügyi stresszt okozott sok család számára a vírus által sújtott országokban, és sok intézményt is váratlanul ért, ezért kevesen rendelkeznek speciális irányelvekkel a mentálhigiénés szolgáltatások tervezésére és lebonyolítására a jelenlegi karantén helyzetben. Ha nem történnek szervezett erőfeszítések a gyerekek mentális egészségének vagy megküzdési képességeinek támogatására, ilyen szolgáltatások nélkül a COVID-19 járvány sok gyermeknél okozhat halmozott traumákat, megnőhet a hangulati és szorongásos zavarok száma, és emelkedhet a hyperarousal szindrómák kialakulásának esélye is (Phelps, Sperry 2020).

Az Európai Gyermekgyógyászati Szövetség (European Paediatric Association: EPA) és a Nemzeti Európai Gyermekgyógyászati Társaságok és Egyesületek Uniója (Union of National European Paediatric Societies and Associations: UNEPSA) éppen ezért egy együttműködési munkacsoportot hozott létre a kínai tudományos intézmények és orvosi központok bevonásával abból a célból, hogy megkönnyítse az információk kölcsönös cseréjét és a tudományos ismeretek megosztását. Jiao és munkatársai (2020) ennek az együttműködésnek a keretében vizsgálatot végeztek a gyermekek pszichológiai igényeiről járványok idején. A kutatók beszámoltak a COVID-19 által érintett kínai területeken összegyűjtött korai adatokról, hangsúlyozva a családok és gondozók szerepét a negatív érzelmek időben történő felismerésében és kezelésében. A szerzők eredményei szerint a járvány során az általuk vizsgált 3-18 éves gyerekek a következő érzelmi állapotokról számoltak be: rossz közérzet és izgatottság, rémálmok, fáradtság, étvágytalanság, alvászavarok, a rokonok egészségének féltése, rögeszmés hír- és információ éhség, aggodalom, ingerlékenység, figyelmetlenség, túlzott ragaszkodás a szülőkhöz (a százalékos arányokról ld. 1. kép grafikonját).

  1. kép: Jiao és munkatársai (2020) tanulmánya alapján: A COVID-19 járvány során 3-18 éves gyerekek beszámolóiban talált pszichológiai állapotok a kínai Shaanxi tartományban (2020. január 25. – február 8. között).

A kínai Shaanxi tartományban dolgozó gyermekorvosok (Jiao és munkatársai, 2020) a COVID-19 járvány pszichés következményeivel való megküzdés érdekében sok hasznos tanáccsal is ellátják a szülőket arról, hogyan támogathatják gyermekeik ellenálló képességét (reziliencia). Az általuk javasoltak között szerepel, hogy a szülők és a családtagok beszélgessenek többet a gyerekekkel a félelmeikről és azok kezeléséről, a magány enyhítésére játsszanak velük több együttműködésre építő játékot. Bátorítsák továbbá a fizikai aktivitással járó tevékenységeket, valamint használják a zene terápiás hatását, akár éneklés formájában is, hogy a gyerekek által érzett aggodalom, félelem és stressz csökkenhessen. Ezenkívül a szülőknek érdemes figyelniük az alvási problémákra és a rémálmokra, javasolhatnak relaxációs módszereket és pozitív pszichológiai technikákat a stressz csökkentése érdekében, valamint meg kell próbálniuk elterelni a gyermekek figyelmét produktívabb és pozitívabb irányokba. Mindezek az intézkedések arra irányulnak, hogy a gyermekeket támogassák abban, hogy átvészeljék ezt a nehéz időszakot.

A szülők jólléte nemcsak családi, hanem társadalmi szintű érdek

A szülők támogatása legalább ennyire fontos kérdés, hiszen kapacitásaik kimerülőben, és az ő lelkiállapotuk jelentősen befolyásolja a gyermekeik mentális egészségét is. A szülők közül sokan különösen nehéz helyzetbe kerültek a bizonytalan anyagi körülmények, az iskolák bezárása és az idősekről való gondoskodás miatt fellépő többletterhek következtében. Hasonlóan a gyerekeknél leírtakhoz, az ő esetükben is fontos lenne a járvány okozta pszichés szorongás, és a bezártságból eredő egyéb járulékos problémák kezelése a pszichopatológiai megbetegedések kialakulásának vagy súlyosbodásának megelőzésére. Fontanesi és munkatársai (2020) a COVID-19 szülőkre tett hatásairól írott cikkükben arról írnak, hogy a szülők stressz terheinek növekedése minden családtagot érinthet, és társadalmi szinten az általános jólét, a nemzeti egészségügyi rendszer és a gazdasági fejlődés szempontjából sem elhanyagolható probléma. Ezért szerintük elengedhetetlen, hogy a kormányok támogassanak szisztematikus megelőző és népszerűsítő tevékenységeket, melyekre részletes példákat is hoznak írásukban. Mivel a bezártság lassan egy krónikus traumatikus helyzetté válik potenciális negatív következményekkel, a szerzők abbéli reményüknek is hangot adnak, hogy emelkedik a családi alapú intervenciók elérhetősége világszerte. A multidiszciplináris csapatmunka és a korai kockázati tényezők feltárása jelentős lesz a szülők és a gyermekek támogatásában a járványhelyzet utáni környezetben, valamennyi családtag egészségének és jóllétének biztosítása érdekében.

A következő rész tartalmából: mit tehetnek a szülők, hogyan segíthetik a családban a járványhelyzettel való megküzdést különböző életkorú gyerekek esetén úgy, hogy lehetőleg saját magukra se rakjanak még több terhet…

Irodalom

Demetrovics Zs., Király O. (2021): A COVID-19-világjárvány hatása a mentális egészségre. Letöltve: 2021. március 20.

https://mta.hu/tudomany_hirei/a-covid-19-vilagjarvany-hatasa-a-mentalis-egeszsegre-111251

De Wolfe, D. J. (2000): Training manual for mental health and human service workers in major disasters. Letöltve: 2021. március 22. https://www.hsdl.org/?view&did=4017

Fontanesi, L., Marchetti, D., Mazza, C., Di Giandomenico, S., Roma, P., Verrocchio, M. C. (2020): The Effect of the COVID-19 Lockdown on Parents: A Call to Adopt Urgent Measures. Psychological Trauma: Theory, Research, Practice, and Policy. American Psychological Association 2020, Vol. 12, No. S1S79–S81. http://dx.doi.org/10.1037/tra0000672

Jiao, W. Y., Wang, L. N., Liu, J., Fang, S. F., Jiao, F. Y., Pettoello-Mantovani, M., Somekh, E. (2020): Behavioral and Emotional Disorders in Children during the COVID-19 Epidemic. The Journal of Pediatrics. Letöltve: 2020. október 1.

https://www.jpeds.com/article/S0022-3476(20)30336-X/pdf

Mazza, C.; Ricci, E.; Biondi, S.; Colasanti, M.; Ferracuti, S.; Napoli, C.; Roma, P. (2020): A Nationwide Survey of Psychological Distress among Italian People during the COVID-19 Pandemic: Immediate Psychological Responses and Associated Factors. International Journal of Environmental Research and Public Health, 17, no. 9: 3165. Letöltve: 2021. január 21. https://doi.org/10.3390/ijerph17093165

Phelps, C., Sperry, L. L. (2020): Children and the COVID-19 Pandemic. Psychological Trauma: Theory, Research, Practice, and Policy. American Psychological Association 2020, Vol. 12, No. S1, S73–S75. http://dx.doi.org/10.1037/tra0000861

Sprang, G., Silman, M. (2013): Posttraumatic Stress Disorder in Parents and Youth After Health-Related Disasters. Disaster Medicine and Public Health Preparedness, 7: 105-110. Letöltve: 2021. február 3. https://www.researchgate.net/publication/259432942_Posttraumatic_Stress_Disorder_in_Parents_and_Youth_After_Health-Related_Disasters

WHO: Mental health and psychosocial considerations during the COVID-19 outbreak (2020).

https://www.who.int/docs/default-source/coronaviruse/mental-health-considerations.pdf?sfvrsn=6d3578af_2&fbclid=IwAR3gKMehqY6oXrJo8VK7XTInX0pYQlMGQ8vpxqU3vJRtTwpKE2BhjwKQbaY

Rácz József (2020): Depresszió, szorongás, ivás: a COVID-19-járvány mentális egészségre gyakorolt hatásai. Letöltve: 2020. október 1. https://qubit.hu/2020/05/28/depresszio-szorongas-ivas-a-covid-19-jarvany-mentalis-egeszsegre-gyakorolt-hatasai

Adományozok